Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Kelecsényi László: Csöndkert

VERSENY ÁRUBŐSÉG NÉLKÜL? Ha egy kettős vagy hármas ünnep előtt — vagy bármikor — a boltban nincs kenyér — akkor baj van. Mert azt mondani, hogy a vevő bosszús, aligha fejezi ki véleményét és lelkiállapotát. Az viszont édesmindegy számára, hogy azért nincs, mert még nem érkezett meg, vagy mert már elfogyott. Az pedig a sors fintora, ha éppen az új kenyér ünnepe előtt a főváros néhány kerületében átmeneti zavar volt — nem először, és félő, nem utoljára — a kenyérellátásban. Szaladt is másnap a sajtó a Fővárosi Tanács Kereskedelmi Főosztályára, dr. Gál József főosztály-vezetőhöz, hogy igaz-e a hír; miért nem lehetett kapni, ha volt tartalék kenyér is; kit terhel a mulasztás, az ipart, a szállítót vagy a kereskedelmet — egyszóval ki a felelős? Lassan itt az év vége, közeleg a decemberi-karácsonyi várárlási roham, lesz kettős ünnep is — ám ezúttal nem a kereskedelem készülődéséről kérdeztük a főosztály vezetőjét, hanem a főváros kereskedelmi ellátásának helyzetéről, aminek része az év végi felkészülés és a kenyérellátás biztosítása is. Sőt, mint cseppben a tenger, a „kenyérhiányban" fellelhető jelenségek, tünetek és gondok jellemzik a kereskedelmi ellátás egészét. Az utóbbi időben évente többször is foglalkozott a tanács végrehajtó bizottsága a fővárosi kereskedelemmel vagy annak egy részterületével. A múlt hónapban a fővárosi kereskedelem egészét felölelő jelentést vitatott meg a tanácsülés. TÉNYEK ÉS SZÁMOK — Milyen eredményekről beszélhetünk a hálózatfejlesztés terén, és hogyan alakult a lakosság áruellátása? — A főváros ellátásában egyaránt részt vesz az állami, szövetkezeti és a magánkereskedelem, az ő pénzeszközeiket is bevontuk a kereskedelmi hálózat fejlesztésébe. A nagy alapterületű áruházak mellett az új lakónegyedek napicikk-ellátását biztosítottuk, és az ún. rosszul ellátott külső, családi házas övezetekben is volt lehetőség évente négy-öt kis ABC-áruház megnyitására. A magánkereskedések száma — a belkereskedelmi törvény életbelépése után — ugrásszerűen növekedett: míg 1980-ban 3895, addig 1987-ben 8291 kereskedés működött. Különösen a rövid- és divatáru, valamint a vendéglátószakmában következett be jelentős növekedés. Gond viszont, hogy az új üzletek többségét a belső területeken nyitották, továbbá, hogy az élelmiszerszakmában — az alacsony jövedelmezőség miatt — kevés vállalkozó akadt. — Az üzlethálózatban 1987-ben 7252 bolt működött 1,44 millió négyzetméteren. Az üzletek száma csökkent, de az egy boltra jutó alapterület ma 23,9 százalékkal több, mint 1980-ban, tehát a nagy alapterületű üzletek száma nőtt. A városrészközpontokban épült nagyáruházak csökkentik a város egyes részei között fennálló ellátási különbségeket, s egyúttal az agglomerációban élő lakosság számára is jó bevásárlási lehetőséget teremtenek. A hat városrészközpontban tervezett összesen 170 ezer négyzetméternyi boltalapterületből 80 ezer már elkészült, a fennmaradó 90 ezer a központi források csökkentése miatt csak lassú ütemben valósulhat meg. A fejlesztések ellenére a főváros kereskedelmi hálózatának alapterülete 20,5 százaléka az országosnak. Budapest kereskedelmi ellátottságának relatív lemaradását jelzi, hogy a vidéki városokban 584 négyzetméter, a fővárosban csak 505 négyzetméter bolti alapterület jut ezer lakosra. — Az idegenforgalmat szolgáló fejlesztések — szállodaépítés és -rekonstrukció — eredményeként a férőhelyek száma 6772-vel, az idegenforgalmat kiszolgáló vendéglátó-hálózat pedig csaknem 30 ezer négyzetméterrel bővült. Az olcsóbb szálláshelyek számának növelése érdekében épült — többek között — a Budapest nagykemping az Ml-es és az M7-es autópálya között. Kétcsillagos szállodájában 300, a kempingben 640 férőhely van, s a kempingrész további 600 férőhellyel bővíthető. — Jelentősen, mintegy 20 ezer négyzetméterrel bővült a kereskedelmi hálózat a rendeltetésellenesen használt helyiségek visszahódításával. Ezáltal főként a Belvárosban és a belső kerületekben, a főútvonalakon nyíltak új, többnyire ruházati és vegyesiparcikk-üzletek. A magánkereskedelemben — valószínűsíthető adatok szerint — hozzávetőleg 48-50 ezer négyzetméterrel bővült az üzlethálózat. A hálózatfejlesztés eredménye a Kórház utcai piac rekonstrukciójának első üteme és a Rosenberger házaspár utcai vásárcsarnok részleges felújítása is. — A lakosság áruellátását vizsgálva összességében megállapítható, hogy élelmiszerből jobban igazodott a kínálat a lakosság igényeihez. A vendéglátásban — az életszínvonal csökkenésével összefüggésben — a forgalom jelentősen visszaesett. Ám nemcsak az árak növekedésének tudható be, hogy az ételforgalom részaránya az 1980. évi 48,7 százalékról 52,7 százalékra növekedett. Ez azt jelenti, hogy bár a fővárosban — a magánvendéglők bekapcsolásával — nőtt a vendéglátóhelyek száma, az élelmiszer-kereskedelmet is beleértve az égetett szeszes italok forgalma mintegy 25 százalékkal, a borforgalom mintegy 20 százalékkal csökkent; a sörforgalmazás minimális, 4-5 százalékos emelkedést mutat. — A ruházati kereskedelemben a kereslet visszaesett. Állandósultak a választéki gondok, elsősorban az olcsóbb termékekből nem volt folyamatos kínálat, de nem volt elegendő a drága, exkluzív árukból sem, mégpedig a tőkés import csökkenése miatt. A vegyesiparcikk-kereskedelemben a forgalom dinamikusan növekedett, javult a lakosság tartós fogyasztási cikkekkel való ellátása, hiány volt viszont automata mosógépekből, fagyasztóládából, videomagnóból, egyes színes televíziókból, bútorokból; évek óta visszatérő gond: hiány jelentkezett az építőanyagellátásban is. — A VII. ötéves tervben 65-70 ezer négyzetméter alapterületű új üzlettel számoltunk, a boltmegszűnések következtében 55-60 ezer négyzetméter hálózatbőví-6