Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - PESTI TÜKÖR

Hanglemez Hetek — tizenegyedszer Tizenegyedik alkalommal rendezték meg szeptember második felében a Hungaroton Hanglemez Heteket; a hír ez esetben kétszeresen is örvendetes. Egyrészt azért, mert, akár az elmúlt években, most is jó néhány értékes újdonság került a közönség elé, másrészt azért, mert sokáig úgy tűnt, hogy az idén már nem csendülhetnek fel a Zeneművészeti Főiskola Nagytermében a nyitó ünnepi hangverseny hangjai. Sokáig úgy tűnt, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak nem lesz miből fedeznie azt a mintegy hatmillió forintot, amit a szokásos forgalom a lemezenként harmincforintos kedvezmény mellett a vállalatnak jelent. A kultúrára egyre nehezebb idők járnak, ebben az esetben azonban végül kegyesnek bizonyult a Pénzügyminisztérium: a Hungarotont feloldotta egy többletadó fizetésének kötelezettsége alól, így végül sor került a nyitó hangversenyre, s a megnyitón „Az év hanglemeze 1988" díjak átadására. A hanglemezhét kínálatában komoly- és népzenei újdonságok, irodalmi lemezek egyaránt szerepeltek. A többi között új felvétel jelent meg Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájából Marton Évával, Samuel Ramey-vel, Fischer Ádám vezényletével, a Magyar Állami Hangversenyzenekar közreműködésével. Különleges érdeklődésre tarthat számot a Hungaria Sacra című lemez, amelynek gregorián és többszólamú énekei Szent István király életművére emlékeztetnek. Az előadó Schola Hungarica együttes, egyik vezetője, Dobszay László a zenével fel szeretne idézni „a zenén kívül irodalmat és rítust, vallást és pedagógiát, humánumot és közéleti felelősséget is, közvetve tehát az egész művet... Ki kell tágítani látóhatárunkat, legalább a középkor végéig kell haladnunk, ha a vetést a termésen keresztül akarjuk megismerni." PSzállodaalapkőletétel A Magyar-Finn Szálloda Részvénytársaság képviselői elhelyezték a hamarosan felépülő újabb budapesti gyógyszálló alapkövét. A szálloda a Dráva utca és a Kárpát utca találkozásánál, a pesti Duna-parton, a Margitszigettel szemben épül fel. Az alaptőke értéke 650 millió forint, ezt 40-60 százalékos arányban adják össze a finn és a magyar részvényesek. A részvénytársaság finn tagja a HAKA építőipari cég, a magyarok között található a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat, a Fővárosi Fürdőigazgatóság (mindkét cég 28,5-28,5 százalékkal részesedik az alaptőkéből), továbbá az Intercooperation Rt. és a Középületépítő Vállalat. Ugy tervezik, hogy 25 hónap alatt építik fel a gyógyszállót, részben a részvényesek alaptőkéjéből, részben hitelből. A beruházás összege megközelíti a kétmilliárd forintot. A szükséges hitelt magyar és finn bankok biztosítják. A szállodai beruházás devizában hat év alatt térül meg. Az új gyógyszálló nyolcszintes lesz, 254 kétágyas, fürdőszobás szobával és nyolc lakosztállyal. Néhányhoz szauna is tartozik majd. Valamennyi szobát légkondicionálják, a hangszigetelt ablakok túlnyomó része a Dunára néz. Lesznek speciálisan felszerelt szobák mozgássérültek részére, s kialakítanak olyan szobákat, lakosztályokat, amelyeket a nemdohányzók vehetnek igénybe. A szállodai szolgáltatások mellett a vendégek rendelkezésére áll majd uszoda, szolárium, tornaterem, teniszpálya. Több konferenciatermet is kialakítanak, s ezeket a legmodernebb berendezésekkel szerelik fel. A gyógyszállóhoz fürdőgyógyászati létesítmény is tartozik majd, itt a mozgásszervi és izületi gyulladásos megbetegedésben szenvedőket gyógyítják, s ehhez a Margit-szigetről csővezetéken érkező gyógyvizet használják fel. A gyógyászati részlegben a legkülönbözőbb balneoterápiás, fizikoterápiás és elektroterápiás kezeléseket végzik majd. M.T. A hajlított bútor Egy tárgy diadalútja — így jellemezhetjük a Thonet-bútor százötven éves történetét. Diadalút, amely átvezet az összes földrészen, s amelynek napjainkban sincs vége. Michael Thonet 14-es számú, 1859-ben tervezett széke 1930-ig szerte a világon ötvenmillió példányban kelt el, s gyártását ma sem hagyták abba. A siker óriási, pedig az ötlet pofon egyszerű: a fa gőz hatására hajlítható állapotba kerül; ha formákba hajlítják s ebben a formában hagyják megszáradni, alakja később sem változik, könnyed, tartós, rugalmas bútor készíthető belőle. Az ötlet egyszerű — az Iparművészeti Múzeum kiállításán ott láthatjuk a merevítő fémformákat is —, ez azonban aligha kisebbíti Michael Thonet érdemeit. A derék asztalos Koblenzből érkezett 1842-ben Bécsbe — Metternich biztatására —, s a bemutatott mintadarabok alapján gyorsan megkapta a jogot a bécsi császári udvari kamarától a hajlított bútorok gyártására. Önálló műhelyt 1849-ben nyitott, s 1850-ben született meg a 4-es számú szék, az első sorozattermék, a bécsi Daum kávéház számára. Érdekes lenne tudni, ma mennyi idő alatt jutna el egy új termék Bécsből Budapestre — akkoriban még ugyanebben az évben szállítottak négyszáz széket a pesti Angol Királynő Szállóba. A műhely gyorsan nőtt, gyárrá, majd gyárak, üzletházak rendszerévé vált, a termékskála kiszélesedett: a székek különböző típusai mellett ágyak, asztalok, fogasok, virágállványok, imazsámolyok készültek. Hamarosan megjelent a konkurencia, amely persze éppen a Thonet-módszert vetette be Thoneték ellen. A hajlított bútor inspirálta a huszadik századi formatervezés nagyjait — például Breuer Marcellt — az acélcsőből készült bútorok tervezésében. Az Iparművészeti Múzeum tárlata végigkíséri a hajlítot bútor útját egészen máig; miközben könnyed, hajlékony formákat helyez egymás mellé, azt bizonyítja, hogy a tömegtermelésnek nem kell feltétlenül sivárságot, rossz minőséget jelentenie. Képünkön: karosszék az 1910-es évekből. P. Szabó Ernő József Attila Szabadegyetem Kilencvenkilenc sorozatot hirdetett meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti József Attila Szabadegyeteme az 1988/89-es tanévre. Az ajánlatok között — a tudományok legfrissebb eredményeit népszerűsítők mellett — most is szerepel gyakorlati ismereteket nyújtó titkárnőképző, felvételi előkészítő, illetve számítástechnikai tanfolyam. A meghirdetett sorozatoknak több mint fele újdonság: az egyik a magyar kisebbségek sorsának alakulását kíséri végig a trianoni békeszerződéstől napjainkig, egy másik előadássorozat pedig a magyar népi kultúra erdélyi tájaira kalauzolja el a hallgatókat. Négy évfolyamnyi részletes programja van már a nyugdíjasok szabadegyetemének. Népszerű a levelező oktatás, egyebek között, nyelvészetből, művészettörténészetbői, matematikából, számítástechnikából, csillagászatból és fotótechnikából. Bizonyos feladatlapok kitöltésével és az előadásoknál ritkább, de rendszeres megbeszélésekkel, konzultációkkal sajátíthatják el a hallgatók a szükséges ismereteket. A második évfolyamához érkezett diáktagozat öt témakört dolgoz fel: a magyar művelődés századait, a magyar öntudat és európai műveltség kapcsolatát, a fizikai világkép változásait, az ember biológiai alkalmazkodását a természethez, valamint az informatika és a technika viszonyrendszerét. em