Budapest, 1988. (26. évfolyam)

10. szám október - Komornik Vera: Méltósággal, fényárban

csoltvas és öntött oszlopok, falikarok, egyedi tervezésű tárgyak előbb a háborúnak, majd az ötvenes évek stílusváltozásának estek áldozatul. Évek óta egyre erősebb igénnyel folytatódik a korabeli vagy ahhoz hasonló, rekonstruált styl-világítás felelevenítése a fővárosban is. Mint minden, ez sem mentes a vitáktól, érdekütközésektől. A közvilágítás elsőrendű funkciója a közlekedésbiztonság megteremtése, a mai forgalom követelményei nem hasonlíthatók össze azzal a helyzettel, amikor ezek a lámpák megszülettek. A viták lényege tehát abban foglalható össze, lehet-e szép egy lámpa, ha ugyanakkor jó is, tehát korszerű világítófejjel látták el, fényereje megfelel a szabványnak, az általa elért hatás kielégíti a biztonságtechnikai előírásokat. Ennek némiképp ellentmond az a tény, hogy a kiadott típusterv — melynek alkalmazása kötelező — gazdaságossági megfontolások alapján közvilágítási tartószerkezetként a betonoszlopok alkalmazását írja elő. Minden ettől eltérő megoldást előzetesen engedélyeztetni kell. Az állandóan szaporodó nosztalgialámpák bizonyítják, hogy a szabványtól el lehet térni, a hatás — például a Lánchíd világítása — igazolja, hogy el is kell. Csodálatos hangulatú lámpák sora kapcsolódik be, illetve vissza a főváros közvilágításába még akkor is, ha némelykor a választott megoldás nem túl szerencsés. Ilyen a Váci utca feleslegesen zsúfolt oszlopsora, és ilyen a Várnegyed, ahol a szűk utcákban, ahol eredetileg falikarok voltak, oszloperdő között visz az út. A rekonstrukciós munkálatok közül mindenképpen említést érdemel a Felszabadulási emlékmű, a Gellért-szobor és a Gellérthegy déli lejtőjének korszerű és ugyanakkor szép megoldása. Az utóbbi örömét az zavarja meg, hogy a sétaútvilágítást — megszületése óta — folyamatosan rongálják, az üvegburákat téglával verik szét, sőt, az öntöttvas tartóoszlopokat nemegyszer kidöntik. Két éve fejeződött be a Vajdahunyad vár díszvilágításának felújítása, az idei tervek között a Néprajzi Múzeumé szerepel. A probléma illusztrálására felidézhetjük a Városszépítő Egyesület máig sem szűnő vitát indító kezdeményezését, amellyel a Népköztársaság útjának eredeti világítótesteit kívánják visszaállítani. A gyűjtés meghirdetése óta 12 millió forint gyűlt össze erre a célra az egyesület számláján. A tervek szerint a világítótestek cseréjét az erre az útszakaszra tervezett burkolat- és faállomány-cserével párhuzamosan kívánják megoldani. A szakemberek másik táborának becslése szerint ez a megoldás legalább 100 millió forintba kerül, míg ha a mostani higanylámpákat Na-izzókkal helyettesítenék, a költség 3-5 millió forint körül lenne. A másik érv az a bizonyos elsődleges funkció, az, hogy a styl-lámpák a Népköztársaság útjának jelenlegi forgalmához nem tudnak megfelelő világítást, fényerőt szolgáltatni. A Kandeláber Gmk, amely nemcsak a főváros, hanem az ország több nagyvárosának megrendelésére sikerrel végzi a lámpák és utcabútorok rekonstrukciós és gyártó munkálatait, bármelyik pillanatban megkezdené a gyártást. Erre azonban még várni kell, hiszen a tervegyeztetések, a viták javában zajlanak. By night fényözönben A közvilágításnak, mondhatni, leglátványosabb területe a műemlékek, művészeti alkotások és egyéb történelmi vagy társadalmi okokból kiemelt épületek, tárgyak díszvilágítása. Bár abban majd mindenki egyetért, hogy gyönyörű a kivilágított Várnegyed, imponáló az Országház és a többi különlegesen megvilágított terület, mégis évek óta visszatérő refrén: vajon megéri-e? A válaszhoz semmiféle összehasonlításra nincsen mód, hiszen az energiafelhasználásból és telepítésből, karbantartásból adódó költségekkel nehéz szembeállítani a tényt: Budapest esti hangulatához, szépségéhez, idegenforgalmunkhoz ma már hozzátartozik. Az eklektika építészeti vívmányai, a forgalom nagysága és sok egyéb tényező miatt szinte észrevétlenül húzódnak meg azok a csodálatos épületegyüttesek, melyek az esti kivilágításkor még a tősgyökeres pestit is ámulatba ejtik. Bár nem tudjuk eldönteni, hogy ez sok vagy kevés, álljon itt pusztán az adat: a díszkivilágítás napi költsége ma már körülbelül 5000 forint — az energiatakarékos megoldásnak, a nyári hónapokban rövid üzemidőnek köszönhetően. Hetvenkét darab — szaknyelven szólva — közvilágítási berendezés alkotja a díszkivilágítás listáját. Ezek közül harminckettőre, mint például a Várra, az Akadémia épületére, a Belvárosi templomra, a Mátyás-templomra vagy a Kodály köröndre jelentőségénél fogva az átlagostól eltérű szabályozás érvényes. A tanácselnöki rendelkezés értelmében április 15-től október 31-ig, alkonyattól 23 óráig világítják ki őket. A teljes díszkivilágítás bekapcsolásának ideje a fontosabb történelmi és társadalmi ünnepekhez kötődik. Újítás, hogy az időpontok listája 1988. március 31-i hatállyal kiegészült a karácsonyi és szilveszteri dátumokkal is. Szilveszterkor alkonyattól másnap reggelig égnek a díszfények. A díszkivilágításba bekapcsolt épületek, tárgyak, alkotások körét a Fővárosi Tanács nem kívánja a közeljövőben bővíteni, az ezzel kapcsolatos fejlesztés a korszerűsítésben merül ki. Morgás — sötétben Az olvasó joggal gondolhatja: ez mind szép, de miért van az, hogy a szédítő korszerűsítés időszakában sötétben botorkál hazafelé? A teljesebb kép kedvéért szólnunk kell a Fővárosi Tanács, az áramszolgáltató Budapesti Elektromos Művek és a kerületi tanácsok közötti munkamegosztásról. A meglévő berendezések üzemeltetését, tehát fenntartását, felújítását, karbantartását a BEM végzi. A közvilágításról való gondoskodás az előírások szerint a nem kiemelt utak esetében — a helyi tanácsok feladata, ahogyan az üzemelés ellenőrzése is. Hogy a többféle világítási variációból melyiket választja, az mindig a körülményektől és a rendelkezésre álló pénztől függ. Természetesen ma a tanácsok költségvetésében a közvilágítás nem játszik kiemelt szerepet, ugyanakkor a BEM karbantartó kapacitása is véges. Ennek megfelelően differenciált hibaelhárítási rendszert hoztak létre, amely fontosság szerint, 24 órától 15 napig terjedő határidőket ír elő. A Fővárosi Tanács legutóbbi ellenőrzése szerint a vizsgált kilenc kerületben a közvilágítás hibaszázaléka 1,8 százalék volt, ami 1983-84-ben még 13-18 százalék között mozgott. Igaz, hogy a mai Na-lámpák élettartama rövidebb a higanylámpáénál, s az is jogos észrevétel, hogy a styl-lámpák telepítése nem minden esetben éri el a kívánt hatást, tény, hogy a szegényebb kerületek nehezen tudnak lépést tartani az új beépítések ütemével, de a szakemberek véleménye szerint a főváros közvilágításának mai állapota még ebben a megvilágításban is jónak mondható. KOMORNIK VERA MÉLTÓSÁGGAL, FÉNYÁRBAN 28