Budapest, 1988. (26. évfolyam)

10. szám október - Polónyi Károly: Mecset Budán?

Még az emlékezés olyan csendes szigete — mint a Gül Baba türbe környéke — is csak néhány száz lépésnyire van ettől az útvonaltól, a budai termálfürdőknek a középkori fürdők fölé épített kupoláitól és a magyar reformkor klasszicizmusának jelentős emlékeitől. A török Gül Babáról vagy — ahogyan magyarul nevezni szokták — Rózsa Apóról, a Rózsadomb névadójáról sokféle hagyomány és legenda él ma is. Szulejmán szultán kíséretében jött Budára, és 1541. szeptember 2-án az akkor dzsámivá alakított Nagyboldogasszony-templomban a hálaadó imádság közben érte a halál. Akkor a városon kívüli domboldalon temették el. Sírja fölé türbét, majd a sír gondozói számára kolostort építettek. Buda visszavétele után a türbe a jezsuiták birtokába került, akik kápolnává alakították át. A jezsuita rend feloszlatása után elhagyott épületként magántulajdonba került. Később, a XIX. század végén villaépülettel vették körül. Ekkor újra mohamedán zarándokhellyé vált. Az első világháború előtt a Monarchiához muzulmánok lakta területek is tartoztak, és a várbeli Nádor-laktanyában egy mohamedán bosnyák ezred állomásozott. A Monarchia feloszlása során összezsugorodott Magyarországon ugyan csak néhány tucat mohamedán maradt, de még az 1930-as években is felmerült a gondolat, hogy a türbe helyén nagyvonalú mecsetből és zarándokhelyből álló iszlám központot kellene építeni. Lechner Jenő akkor ennek a terveit is elkészítette. Egy vallási és kulturális központ itteni létesítését nemzetközi iszlám vallási szervezetek azóta is szorgalmazzák. A türbe az 1944-45-ös ostrom után elsősorban műemlékhelyreállítási probléma volt. A romos Wagner-villa lebontása óta annak támfalai tartották a teraszt, amelynek közepén a türbe állt. A múlt, a táj, a kilátás azonban e páratlan hatású gyógyfürdőkkel, előkelő villanegyeddel, modern nagyvárossal körülölelt pontján — a magánerős lakásépítés és az idegenforgalmi beruházások még mindig tartó építési konjunktúrája idején — építési tilalommal már nem védhető. 1981-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építészkarán a hallgatók számára pályázatot írtunk ki a türbe környékének a hely jellegével összeegyeztethető fejlesztésére. A szép elgondolások megvalósításához, persze, nem lehetett a szükséges anyagi erőt előteremteni. Ezt követte egy olyan terv, amely egy Montmarte vagy Grinzing jellegű ,,vigalmi negyedet'' kívánt volna e helyen külföldi tőkével megvalósítani. Ezt a tervet a Fővárosi Tanács nem fogadta el, azzal az indoklással, hogy annak megvalósítása nagyon sokféle érzékenységet sérthet. Sértheti az itt lakókét, a budapestiekét, az országét, de még az idegenforgalomét is. A türbe a törököknek nemzeti emlékhelye, akár nekünk a rodostói Rákócziház. (Európa számára sem közömbös, hiszen kultúrájába régen beépült a törökkel való sok száz éves kapcsolat.) Mint iszlám szent helyet a világ 44 mohamedán országa is számon tartja. Ezek érzékenysége is sokféle. Köze van hozzá, természetesen, Budapest mohamedán közösségének is, amely ma a korábbinál lényegesen nagyobb az iszlám országok budapesti külképviseleti szervének alkalmazottai és azok családtagjai, az ide látogató turisták, üzletemberek és a nálunk tanuló diákok megnövekedett száma következtében. Esokféle érzékenység felbecsülésére a Budapesti Műszaki Egyetem és a Magyar Építőművészek Szövetsége rendezésében 1983 óta kétévenként megrendezett nemzetközi alkotótábor 1987. évi témájául a Gül Baba türbe környékének újjáélesztését választottuk. Szokott szponzoraink mellett ezúttal a Fővárosi Tanács V.B. vállalta a fővédnökséget, és fedezte a költségek nagyobb részét. A SZOT-nak a Margitszigetnél horgonyzó Visegrád üdülőhajóján felejthetetlen két hetet töltöttünk. 23 országból érkezett 83 lelkes résztvevő, köztük professzorok Törökországból, Egyiptomból és Pakisztánból. A mesterek köré szerveződött munkacsoportok munkájukhoz is, de egyénileg is készültek javaslatok arra, hogy miképpen tudná a sokarcú nagyváros e 13