Budapest, 1988. (26. évfolyam)

10. szám október - Zombor Gábor: Gáz volt — földgáz van

GÁZ VOLT - FÖLDGÁZ VAN A fővárosban befejeződött a földgázprogram Az elmúlt napokban zárult le a fővárosi gázszolgáltatás átállításának utolsó üteme, ezzel véget ért egy 18 esztendőn át tartó, nagy erőfeszítéseket igénylő, szerteágazó munka. A földgáz felváltotta Budapesten a városi gázt, mely 132 esztendőn át biztosította a lakosság és az ipar különböző célú, változó és fejlődő igényeit. Az 1856 decemberében üzembe helyezett Lóvásár téri (jelenleg Köztársaság tér) első gázgyárat még további kisebb üzemek építése követte, a központosított termelőüzem, a korszerű Óbudai Gázgyár pedig 1913-ban kezdte meg működését. Az idő múlásával változtak a fogyasztási célok is, a gázvilágítás mellett a sütés-főzés, később a vízmelegítés, majd a kommunális és ipari fogyasztás növekedett egyre nagyobb mértékben. A Lispéről érkező földgáz 1949-ben jelent meg a fővárosban először, ahol felhasználásra került a városigáz egyik alkotójaként. Később — 1962-ben — a megépített 70 kilométeres vezetéken Dunaújvárosból érkező távgáz tette lehetővé a gázszolgáltatás volumenének növelését. A nagy fordulat 1963-ban következett be, amikor a kiépült országos földgáz-távvezetéken folyamatosan biztosíthatóvá vált a főváros földgázellátása. Ez magával hozta a földgázbázisú városigáz-termelés kifejlesztését, melynek keretében megépült az Albertfalvai Gázgyár és a Kőbányai Gázgyár, az Óbudai Gázgyárban pedig bontóberendezések megépítésére került sor. így lehetővé vált napi 3,5 millió köbméter városigáz szolgáltatása a korábban szénből termelt városigáz egymillió köbméteres csúcsértékével szemben. A nagy ütemű fejlesztéshez jelentős segítséget nyújtott a Fővárosi Tanács vezetése, többek között a szükséges területbiztosításokkal, hatékony intézkedésekkel és jelentős anyagi támogatással. Ezzel egyidejűleg megkezdődött Budapesten a közvetlen földgázellátás is. Kiépült a fővárost övező körvezeték, melynek átadóállomásain keresztül az időközben kialakított és folyamatosan továbbfejlesztett nagyközépnyomású földgázrendszerbe, majd innen nyomásszabályozókon keresztül az elosztóhálózatba jut a földgáz. Közvetlen földgázellátásban részesültek az erőművek, nagyobb ipari fogyasztók és az újabb lakótelepek. A növekvő lakossági igények jobb kielégíthetősége érdekében 1968-ban végrehajtott kalóriaemelést követően a korábbi 4000 kalóriával szemben 5000 kalóriás városigáz került szolgáltatásra. Ez növelt földgázadagolással volt elérhető és eredményeként a hálózat kalorikus szállítókapacitása kb. egyharmadával megnövekedett. A további tennivalót a meglévő városigáz fogyasztóhelyek közvetlen földgázszolgáltatásra történő átállítása jelentette. Ez a munka 1971-ben vette kezdetét. Megvalósításához a hálózatot, az épületen belüli vezetékeket alkalmassá kellett tenni földgáz szállítására, továbbá valamennyi üzemelő fogyasztókészüléket át kellett állítani földgázfelhasználásra. Kezdetben igen sok gondot okozott a hálózatátállítás. A munkát a jelentős részben igen régi építésű, különböző anyagú és kötésmódú vezetékszakaszok miatt nagyobb volumenű rekonstrukcióval, csőcserével kellett végrehajtani. A legrégebbi típusú háztartási fogyasztókészülékek nem voltak átállíthatok földgázra, gondoskodni kellett ezek kicseréléséről is. Az átállítás munkája a lakosság számára nem jelentett anyagi megterhelést, ennek valamennyi költségét a Fővárosi Gázművek fedezte. A Fővárosi Tanács anyagi támogatásával a lakosság érdekét szolgálta még, hogy az egyhetes átállítási ciklusok alkalmával a tűzhelyeket már a gázcsere első napjának estéjén használni lehetett, a folyamatos gázhasználat tehát gyakorlatilag biztosítva volt. A vízmelegítők, fűtőberendezések átállítását és a befejező munkákat a hét további napjaiban végezték el. Az utóbbi években felgyorsult a munka, a korábbi évi néhány ezres átállítási ütemmel szemben 30-30 ezer fogyasztóhely átállítása történt meg évenként. A gyorsabb ütemű befejezést a városigáz termelőberendezések már aggasztó mértékű állagromlása is szükségessé tette. A földgázszolgáltatás a korábbi városigáz-ellátással szemben számos előnnyel jár. Elmaradnak a városigáz-termeléssel kapcsolatos műszaki nehézségek és gazdaságossági hátrányok. A fővárosban jelenleg kb. évi 2,5 milliárd köbméter földgáz kerül felhasználásra. Ez kalorikus értékét tekintve kb. ötvenszerese annak a legnagyobb éves városigáz-mennyiségnek, amely még szénbázisú termelés időszakában került szolgáltatásra. Ilyen volumenű gázenergia kőszénből nem lett volna előállítható, márcsak az ehhez szükséges import nyersanyag, annak szállítási problémái, a feldolgozáshoz szükséges berendezések beruházási költsége és az ezzel járó környezetszennyezés miatt sem. A közvetlen földgázellátás a fogyasztók számára a szolgáltatási színvonal számottevő növelését teszi lehetővé. A városigázhoz viszonyítottan kétszeres égéshőjű földgáz miatt a hálózat szállítókapacitása nagymértékben megnövekszik, javulnak a zavartalan ellátást biztosító nyomásviszonyok, lehetővé válik korábban ki nem elégíthető — elsősorban fűtési — igények biztosítása. A főváros jelenlegi több mint 600 ezer gázfogyasztójából a gázfűtéssel ellátott lakások száma meghaladja a 350 ezret. A szolgáltatás színvonala azáltal is növekszik, hogy míg a nedves városigázból a legnagyobb téli hidegek idején nehezen kerülhetők el a csatlakozó vezetékek elfagyásából adódó üzemzavarok, ezzel a száraz földgáz szolgáltatása esetén nem kell számolni, tehát növekszik az ellátás biztonsága. A gázenergia — és ezen belül a földgázhasználat — elterjedése a főváros energiaellátásának fejlesztésében az utóbbi esztendőkben meghatározó szerepet játszik. A nagyobbrészt magánerős építkezésekhez kapcsolódó helyierős gázvezeték-építések elsősorban a peremkerületekben eredményezték a gáztelítettség növekedését és a korszerű, kényelmet biztosító gáz-energiahordozó rendelkezésre állását a lakosság számára. Az sem közömbös, hogy az energiaellátás fejlesztésének ez a módja gazdaságos, és a lakossági anyagi erőforrások bevonását is lehetővé teszi. A földgázra átállítás befejezését követően a Fővárosi Gázműveknek az egykori városigáz-termeléssel foglalkozó dolgozói átképzéssel és átcsoportosítással a szolgáltatás területén folytatják munkájukat. Ezáltal lehetőség nyílik a hálózatrekonstrukció ugyancsak időszerű feladatainak gyorsabb ütemű elvégzésére, másrészt pedig a vállalat jelentősen bővíti a lakossági szolgáltatások volumenét, többek között megrendelések teljesítésével gázszerelési munkák elvégzését. A megváltozó profilnak megfelelően történik a vállalat telephelyeinek korszerűsítése. Amikor a budapesti gázellátás jelentős alakulásáról emlékezünk meg, nem feledkezhetünk meg azokról a munkatársakról, akik évtizedeken át helytálltak a városigáz-termelés és -szolgáltatás nehéz munkájában, továbbá azokról a dolgozókról, akik a földgázra átállítást végezték. Gondolni kell ugyanakkor a gázfogyasztó lakosságra, megértő és támogató türelmükre, mely sokat érő segítséget jelentett a meglehetősen bonyolult és a gázfelhasználókat elkerülhetetlenül zavaró munkában. A földgázra átállítás a műszaki tennivalókon túlmenően nagy volumenű szervezőmunkát igényelt, ebből a vállalati dolgozókon kívül kivették a részüket az illetékes kerületi tanácsi szervek is. A Fővárosi Gázművek arra törekedett, hogy a fejlett gáziparral rendelkező országok gyakorlatától eltérően — ahol az átállítás kapcsán esetenként napokig gázellátás nélkül maradt a lakosság — a gázcsere csak a legrövidebb ideig jelentsen fennakadást a gázszolgáltatásban. Ha minden igyekezetünk ellenére az átállítás nem mindenki számára volt teljesen zökkenőmentes, úgy ezért a fogyasztóink szíves megértését és elnézését kérjük. Nem alaptalan az a remény, hogy az elvégzett nagy munka gyümölcseként a főváros lakossága és ipari üzemei magasabb szolgáltatási színvonalon részesülnek a korszerű gázenergia használatának előnyeiből. ZOMBOR GÁBOR a Fővárosi Gázművek vezérigazgatója 11