Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Gyarmati Szabó Éva: A hegyvidék

FÓRUM KERÜLETRŐL KERÜLETRE A hegyvidék Jókai nyomán a főváros tüdejének nevezik az útikönyvek Budapest XII. kerületét. A csodálatos üdülőpark, a budai hegyesvölgyes-erdős vidék valóban megérdemli a megkülönböztető titulust. A dús nyövényzettel borított táj, a Szabadság-, a János-vagy a Széchenyihegyről kitáruló panoráma a fővárosok között is irigylésre méltóvá teszi Budapestet, amelynek féltett kincse ez a nagyvárosi szmogot faló zöld övezet, turisták kedvelt kirándulóhelye. Sajnos, azonban a több mint ezer -hektárnyi érintetlen terület, amely a természetes levegőszűrés „üzemanyagát" adja, évről évre fogy. Az utóbbi időben számos támadás éri ezt a tökéletes biológiai berendezést: a legnagyobb veszélyt a hegyoldalakban (főként a Szabadság-hegyen) mind jobban elszaporodó lakóépületek jelentik. Az új házak nemcsak az életet adó természetes környezetet ítélik halálra, hanem a hegyvidék városképét is. Azt a városképet, amelyet több mint másfél évszázada a különleges építészeti megoldású nyaralók, egyedi tervezésű paloták és villák határoznak meg. Amelyek nélkül a kerület elveszítené sajátos arculatát. A szebbnél szebb nyári lakok többsége a múlt század utolsó évtizedeiben épült. Homlokzataikról éppúgy visszatükröződik az eklektika, mint a szecesszió ízlésvilága vagy a középkori romantika hangulata. Legféltettebbek a Hild József tervei alapján készült (és a művészetét követő) klasszicista épületek. A hegyvidék e legjellegzetesebb alkotásainak többségére azonban szinte rá sem lehet ismerni, olyan mély nyomokat hagyott rajtuk a pusztulás. Hatalmas összegeket igénylő karbantartásukra, speciális szakmunkát kívánó felújításukra a felszabadulás óta alig futotta a kerület pénztárcájából. Ismeretesek a tanácsok pénzügyi nehézségei, amelyek között első helyen a felújításra szoruló lakóépületek állnak, jórészük évtizedek óta a sorsára várva. Miközben a kopásból, a karbantartás hiányából származó romlás évről évre nagyobb összeget kívánva. Legtöbbször azonban csak felületi kezelésükre (kendőzésükre?) nyílik mód. A távolabbi kilátások sem biztatóak. Ilyen körülmények között a XII. kerületi tanács a tehetetlenség konstatálása helyett végső lépésre szánta el magát. Hosszú évek útkeresése után olyan tervet dolgozott ki a közelmúltban, legértékesebb épületeinek a megmentésére, amely nem pénzt visz, hanem pénzt hoz. Mindenekelőtt a kerületi IKV-val, a műemlékvédelmi felügyelőséggel és a Fővárosi Tanáccsal karöltve számba vette a megmentendő épületállományt. Ma már, mintegy száz állami tulajdonú villa, palota tartozik a védett épületek közé. A védett értékek listájára néhány éve felkerült csaknem harminc kert és park is. Mindezek megmentésére azonban a becslések szerint, annyi millióra lenne szükség, amennyit száz év alatt sem tudna összespórolni a tanács a rendelkezésére álló pénzforrásokból. (A VI. ötéves tervben például a 29 kiemelt épületnek még a felét sem tudta helyreállíttatni, bár akkor még stabilabbnak számított a forint.) így azután, a mai idők kényszerének engedve, a tanács vállalkozásba fogott. Többféle mentési akciói dolgozott ki. Például a lakók megvásárolhatják lakásaikai, ha vállalják az épület rendbehozatalát. Ez a kezdeményezés azonban nem arat osztatlan sikert a lakosság körében, hiszen gyakran annyira lepusztult házakról van szó, amelyek helyreállítása horribilis összegekel kívánna. Nem szólva arról, hogy egyebek között azért is oly elhanyagoltak ezek az épületek, mert a benne lakók gyakran még a legelemibb karbantartást sem végezték el az IKV-ra várva... Nagyobb eredménnyel kecsegtet a bécsi Hotel Deutschmeister szállodaláncolat vezetőivel kötött szerződés, amely egy fillér befektetést sem igényel a tanácstól. Az osztrákok a Csillagvölgyi út elején tíz villaépületet újítanának fel a műemléki hatóságok egyetértésével. Maguk üzemeltetnék és tartanák karban harminc évig, ezután a kis szállodákkal a tanács belátása szerint rendelkezik. Addig is kamatos kamattal biztosított értékű bérleti díjat kap minden évben az épületekért, a területért, a főváros pedig kemény valutával fizető vendéget. A munkálatok előkészítése nemrégiben befejeződött: a nyarlókban élő családokat már új lakásba költöztették. Ugyancsak osztrák partnerek jelenkeztek egy kastély helyreállítására. Egy bécsi biztosító intézet utógondozó szanatóriumot szeretne létesíteni benne infarktuson átesett betegeknek. Ennek jegyében vegyesvállalat alakul, amelynek a tervek szerint a XII. kerületi tanács és egy mérnöki szolgáltató kisszövetkezet is teljes jogú tagja lesz. A kerületnek a kastélyban lakók elhelyezéséről kell gondoskodnia, a teljes hitelt és a munka egy részét az osztrák partner adja. A számítások szerint hét-nyolc éven belül megtérülne a befektetés a tanácsnak, s ezután évről évre tiszta nyereséget hozna. Harmadik megoldásként hazai építőipari vállalatokkal, pénzintézetekkel tervez közös akciót a tanács. A kerület néhány foghíjtelkének a hasznosításával, lakásépítéssel, ingatlanvásárlással tőkét képez tervei megvalósításához. A vállalkozói társulás tagjai között felosztják a nyereséget. Azt mondják, egy jó üzletet csak beindítani nehéz, utána megy magától. Mindenesetre a XII. kerületi tanács kezdeményezésének egyre több helyre jut el a híre. Már több magyar és külföldi cég kereste fel a Böszörményi úti székházat jobbnál jobb ötletekkel. Egy svéd cég például irodalakásokat szeretne kialakítani külföldi üzletemberek számára, jól felszerelt, tolmácsokat is foglalkoztató központtal. Kevés Budapesten az ilyen tipusú lakás, noha mind nagyobb az igény rá. Ezzel a módszerrel legalább 40-50 védett épületet lehetne megmenteni. A XII. kerületi tanács nincs könnyű helyzetben: nemcsak azért, mert még korántsem általános újszerűen értelmezett gazdaszerepe, hanem azért is, mert tervei megvalósítását számos akadály lassítja. A bürokratikus ügyintézés éppúgy, mini sok elavult jogszabály vagy megújulásra képtelen megcsontosodott szemlélet. Vannak, akik üdvözlik a kerület kezdeményezéséi, s vannak, akik elitélik, a legtöbben azonban még nem tudnak mit kezdeni vele. Egy biztos: a régi cselekvésképtelen helyzetbe beletörődő magatartás nem tartható tovább. A XII. kerület pedig kivezeiő utat mutat. GYARMATI SZABÓ ÉVA 35