Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Derzsi András — Gáspár Tibor: EXPO '92 Sevilla

EXPO '92 Sevilla Budapest készül a világkiállításra. Határozott reménnyel lehetünk a tekintetben, hogy a magyar-osztrák jelentkezést elfogadják. A hátralevő idő sok is, kevés is. Az 1992-es sevillai világkiállítás előkészületei alkalmasnak látszottak tapasztalatok, ismeretek gyűjtésére. Ehhez jó lehetőséget kínáltak a spanyolországi magyar kereskedelmi napok, melynek programjain belül háromnapos sevillai villámlátogatás nyújtott betekintést az ottani műhelymunkába. Erről szól beszámolónk. A Guadalquivir a Sierra de Segura szurdokaiban ezerötszáz méter magasan ered. A folyó, ahogy eléri Sevillát, lelassul, aztán megtesz még vagy nyolcvan kilométert, és Sanlucar de Barramedánál eléri az Atlanti-óceánt. Sevilla valamikor a legendás Indiák, az új világ kikötője volt. Itt bontott vitorlát kasztiliai zászlók alatt a Santa Maria, amely a kis flotta élén 1942. október 12-én elérte az ismeretlen kontinenst, az amerikai partokat. Ennek az eseménynek az 500. évfordulóját 1992-ben Spanyolország világkiállítás megrendezésével ünnepli. Sevilla a történelemnek új fordulatot adó felfedezés után hosszú időn át az amerikai spanyol területek igazgatási központja volt, szolgálva az európai-amerikai és az európai-arab kapcsolatokat. A város 1929-ben spanyol-amerikai kiállítás színtere volt, amely megerősítette a hagyományok XX. századi továbbélését. A készülő kiállítás alapmotívuma —: Egy új világ születése — kettős értelemben is jelkép: emléket állít a kontinenseket egységes világgá összekapcsoló felfedezések korának, másrészt a harmadik évezred küszöbén bemutatja az emberi alkotóerő legújabb eredményeit. A kiállítás tervét szinte teljes körű támogatás övezi a politikai pártok, a szakszervezetek, az üzleti élet vezetői, a kulturális intézmények és a közvélemény részéről. A kiállítás megrendezésének elveiről 1981. április 12-én, majd 1982. március 5-én királyi dekrétum jelent meg. Ezt követően törvénybe iktatták az előkészítés szervezetének és költségvetésének elveit (Ley de EXPO). A nemzeti szervezőbizottságnak teljes körű felhatalmazása van a világkiállítás megvalósításával kapcsolatos minden döntés meghozatalára. A törvény intézkedett egy állami vállalat létrehozásáról, amelynek feladata a nemzeti bizottság döntéseinek végrehajtása, a kiállítással kapcsolatos összes előkészítési, szervezési, építési, majd üzemeltetési feladat ellátása. Az EXPO '92 helyszíne a sevillai La Cartuja szigete. A párizsi székhelyű Nemzetközi Kiállítási Irodához benyújtott előzetes jelentkezést követően az 1983-ban kinevezett főmegbízottnak és szervezetének első — nem könnyű — feladata a kiállítási terület kiválasztása volt. Vitákkal, véleménykülönbségekkel vegyes rövid periódus után végül a spanyol miniszterelnök döntött, így vált helyszínné La Cartuja, a bal parti óvárossal szemben. A szigeten — felszíne csaknem teljesen sík — hajdanában gazdálkodtak, narancs-, zöldség-, napraforgó-ültetvények tarkították. Rajta gyakorlatilag egyetlen kivételes értékű épületegyüttes található: az 1400-as években alapított Santa Maria de las Cuevas nevet viselő, hajdani karthauzi kolostor. A felhagyott épületcsoportot 1841-ben az angol Ch. Pickmann vásárolta meg, és abban majolikagyárat működtetett. Az egyébként híres — Pickmann & Sous — kerámiák Párizsban 1876-ban aranyérmet nyertek. La Cartuja voltaképpen mesterségesen alakult ki. A többször szabályozott Guadalquivir most nagy ívet rajzol a térképen nyugat felé, s ez a mesterséges nyugati ág jó áramlási viszonyok mellett vezeti át a folyam vizét, megóva Sevillát a hajdan gyakori áradásoktól. La Cartuja 400 hektár, ebből mintegy 250 hektáros területen építik meg a kiállítást a déli „szigetcsúcson". 29