Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Müller Tibor: Minden az iskolában dől el

ban nem vagyunk képesek lépést tartani a rohamosan változó műszaki haladással. Ezt egyszer ki kell mondani. El tudja képzel­ni, hogy olyan korszerű technikával szereljük fel valamennyi tan­intézetünket, amilyet, mondjuk, egy jól menő cég külföldről megvásárolhat; ugye, ez képtelenség?! Pedig ez a képzés valósá­gos és egyedüli útja. A gyerekek ne az ötvenéves esztergán tanul­ják meg, amit csak numerikus vezérlésű berendezésen lehet meg­csinálni. Engedjék oda a gyerekeket a csúcstechnikához. Más­képp nem fogják tudni később működtetni. — Nem könnyű oktatáspolitikával, — irányítással foglalkozni manapság. — Sohasem volt az. Tökéletes oktatási rendszer csak az ábrán­dok birodalmában létezik. Nekünk az a dolgunk, hogy minél job­ban közelítsük a képzést a valóságos követelményekhez. Ebbe nemcsak szép elgondolások, hanem nehezen kialakítható feltéte­lek is beletartoznak. Ezek egyike az önállóság. Önállóság az egyes tanintézetek számára, önállóság a diákok számára. Nem lehet va­lakit akarata ellenére nevelni vagy tanítani. Tehát alapkérdés, hogy kialakuljanak az olyan diákönkormányzati, önigazgatási formák, amelyben a gyerek érdekelté válik saját ügyeinek intézé­sében. A felnőttek ne szolgálják ki mindenben a gyereket, hanem engedjék, hogy önmaguk életét jobban megszervezzék, így tanul­janak közéletiséget. Gyenge lábon áll még a mi iskoláinkban a di­ákönkormányzat. És e pillanatban nincs igazi partneri viszony a szülők és az iskola között. Pedig enélkül elképzelhetetlen eredmé­nyes oktatás. Egy film szlogenjével élve: egyedül nem megy. Sem szülő, sem tanító nem boldogulhat a másik nélkül. Tehát az önál­lóság egyfelől a pedagógus felnőtté avatása, a diákönkormányzat és a szülő jogcíme gyermeke iskolai életének alakításában. Azt gondolom, ennek az igazi önállóságnak a kialakításában nagy szerepe lesz a mostani tanévnek. El kell érnünk, hogy az is­kola olyan műhely legyen, ahol az eredményes munka közben jól érzi magát diák és tanár egyaránt. MÜLLER TIBOR Megújuló tartalommal A budapesti egyetemeken és főiskolákon — úgy tűnik — nem lesz látványos az 1988-89-es tanév. Az oktatási törvény már egyesztendős, idén a szervezési és a tanulmányi szabályza­tok vizsgáznak. A Művelődésügyi Minisztérium most elemzi a tapasztalatokat, miként működnek a demokratikus szerveze­lek, hogyan alkalmazzák a meglévő jogköröket. Ha mégis említett valami újdonságot Szövényi Zsolt minisztériumi főta­nácsos, az a felvételi jogszabály. Ez ugyanis mind ez ideig ki­maradt az oktatási törvényből, noha a hallgatókat közvetle­nül nem érinti. A dolog lényege, hogy nyitottabb, rugalmasabb lesz a me­rev keretszámokkal béklyózott vizsgarendszer, a főiskolák és egyetemek lényegesen nagyobb önállóságot kapnak, 94 száza­lékban maguk döntenek, kiket vesznek föl a különböző sza­kokra. Csak a fennmaradó hat százalékot tartja magának a minisztérium, hogy a fellebbezésekben döntsön. Ekkor is csak jogsértés esetén avatkozik az intézmények hatáskörébe. Bizonyos értelemben színesebb lesz a felvételi vizsgák gya­korlata is. .lobban tükrözi majd az egyes felsőoktatási intéz­mények sajátos igényeit, az egész oktatási rendszerben betöl­tött szerepét, helyzetét. Ez a most következő tanév a budapesti egyetemeken és főis­kolákon a tartalmi korszerűsítés jegyében telik majd. És bár ez hosszabb folyamat, megkezdik a posztgraduális képzés kié­pítéséi. A legfontosabb, hogy a metodika és a tananyagok a megrendelők, kutatóintézetek, nagyvállalatok, iparszerveze­tek speciális munkahelyi feladatainak megoldását, a világban mutatkozó kutatási-technikai irányokat, a legújabb technoló­giát szolgálja. Ha egy gyárnak valamely piacon igényes fela­dat jut, mérnökei, műszaki gárdája megfelelő képzési kaphas­son az egyetemeken. Eddig csak a Budapesti Műszaki Egyete­men létezett szak mérnök képzés és a tudományegyetemen le­heteti szakpszichológusi oklevelei szerezni. Ez pedig édeske­vés. Az idén ősszel már megindul más területeken is a poszt­graduális oktatás, amelynek szervezeti feltételeit még sok he­lyűn meg kell teremteni. Az idén mintegy százötvenmillió forinital növelték a felső­oktatás fejlesziési alapját. A kormány stratégiai ágazatnak le­kinti az oktatást, a kulturális szférán belül is preferálja az e­gyetemek és főiskolák korszerűsítését. Ehhez méri a tárgyi fel­tételek javítását. Például idei program a Budapesti Tanárkép­ző Főiskola rekonstrukciója, amely nemcsak felújítást, ha­nem bizonyos építést-bővítést is jelent. Folytatódik az Eötvös Loránd Tudományegyetem rekonstrukciója is. Ennek része­ként új kémiai tömb létesül Lágymányoson. Meg kell kezdeni a mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelő Intéze­te bővítési munkálatait, amely a lassanként Európa-hírű ma­gyar konduktorképzést szolgálja majd. A tervek szerint, a már jól bevált angol-magyar együttműködést szeretnék kiter­jeszteni, az idén már izraeli hallgatók is érkeznek erre az okta­tási ciklusra. Ez nem csupán karitatív cselekedet, hiszen jelen­tős alapítványi összeggel Izrael Állam is segíti az intézeti mun­kát és az oktatást. Az idei tanévben először vállal a Budapesti Tanítóképző Főiskola az eddigi, egyetlen orosz mellett, német és angol szakképzést is, a Műszaki Egyetemen pedig orosz nyelvű ro­bottechnikai oktatás indul. Bizonyos értelemben újdonságnak számít, hogy a budapesti egyetem kihelyezett formában segíti a paksi atomerőmű szakember-utánpótlását is, amikor rend­szerszervezési és irányítástechnikai képzést nyújt. Általában a budapesti felsőoktatási intézmények, csakúgy, mint az országban mindenütt, arra törekszenek, hogy az egye­temi autonómiát ne pusztán demokratizálódásnak fogják föl, hanem arra is felhasználják, hogy a tanulmányokat az isme­retanyag változásához, bővüléséhez igazítsák. A szellemi po­tenciál java része a felsőoktatásban gyarapodik. Ez a tőke so­ha nem volt olyan mobil, minden területen jól kamatoztatha­tó, mint napjainkban. A/ egyetemi és főiskolai képzés hosszú távra meghatározza egy ország fejlődési arányát, sebességét. Amikor tehát a budapesti egyetemek és főiskolák idei tanter­vében a megfelelő változtatások mellett látványos reformról nem számolhatunk be, a folyamatosságnak, a kapkodástól mentes, nyugodt, átgondolt tervezésnek jeleit látjuk. Abban pedig nincs semmi meglepő, ha akár évenként is átigazítja az oktatási kormányzat egyes karok, szakok, bizonyos tananyag részleteinek metodikáját. Hiszen nemcsak a kvalifikáció irá­nyát, hanem annak tartalmát is módosíthatja a népgazdaság, a társadalom mindenkori igénye, a világban bekövetkezett fejlődés. A budapesti egyetemek és főiskolák semmiben sem külön­böznek az ország más, hasonló intézményétől. Talán csak annyiban vannak sajátos helyzetben, hogy bizonyos területe­ken, egyes tárgyak oktatásában nagyobb hagyományokkal rendelkeznek. Ez előny és hátrány is. Előny, mert a kialakult formák, bevált módszerek nyugodt légkörű, nagy tapasztala­tokat felhalmozó, óriási i.Miiereianyagra támaszkodó tanítást tesznek lehetővé. Hátrány, mert a megszokott, hosszú ideje gyökerei veri formák nehezebben szabhaiók ál a kor követel­ményeinek megfelelően. Egy biztos, a felvételi rendszeren, bi­zonyos új, lokéni tartalmi változtatásokon, szervezeti átalakí­táson, anyagi-technikai bővítésen kívül semmi rendkívüli nem várható a budapesti felsőoktatási intézményekben a/ 1988-89-es tanévben. M.T. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom