Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Lintner Sándor: Dr. Bielek József

PESTI PORTRÉK Dr. Bielek József — Hogyan fogadta a szavazók bizalmát? — Álszerénység volna, ha tagadnám, megdobbant a szívem az örömtől. Harminckét éve dolgozom különböző munkakörökben a tanácsnál, de csak most először választott funkcióban. A politikában megrendült bizalom a tanácsokat sem kerülte el, a közvéleményben még ma is igen kedvezőtlen a megítélésünk. Ebben a légkörben talán még értékesebb az így kinyilvánított bizalom — Alighanem a tanácstagokat meglepte a kettős jelölés, pontosabban inkább szokatlan, hagyomány nélküli volt... — Hozzá kell szokni ahhoz, hogy több jelölt közül választunk, hogy a választásnak „vesztesei" is vannak, hogy meg kell küzdeni a választók bizalmáért, s azt a bizalmat meg is kell őrizni. Sokan megkérdezték tőlem is, miért vállalom a kettős jelölést, hisz ha nem választanak meg, bukott ember leszek! De miért? Én büszke vagyok arra, hogy e magas tisztség betöltésére egyáltalán számításba vettek, ez már önmagában is kitüntető. — Megválasztását követően a sajtó közölte rövid életrajzát, most mégis azt kérem, mutatkozzon be választóinak! — Tősgyökeres zuglói vagyok, a Telepes utcában születtem, ötvennégy éve. Mindössze néhány éve annak, hogy „hűtlenül" Budára költöztem, s elhagytam ifjúságom színterét. Feleséget is onnan választottam a zuglói Kerékgyártó utcából. Két egyetemista korú fiunk van. 1956-ban végeztem a jogi egyetemen és akkori szokásoknak megfelelően, mivel budapesti illetőségű voltam, azonnal vidékre helyeztek. A Fejér megyei Tanácsnál helyezkedtem el, hamarosan a titkárság vezetőjévé neveztek ki. Huszonhárom évesen, tapasztalatok nélkül meglehetősen nehezen kezdődött a pályafutásom. Reggeltől estig bent kellett lennem, ezt el is várták tőlem, és volt is annyi feladat. S hogy ne legyen túlságosan könnyű az életem, javasoltak a Marxizmus-Leninizmus Esti E-gyetemre. Titokban jelentkeztem a Közgazdasági Egyetemre is. S amikor a marxistát befejeztem, csak akkor mertem a főnökeimnek bevallani, hogy már a közgázon is elvégeztem három évet, hadd fejezzem be azt is! Időközben megszületett a fiam, úgyhogy a feleségem önfeláldozó támogatása nélkül aligha jutottam volna előre. 1963-ban visszatértem a fővárosba, s a Fővárosi Tanács jogi osztályán kaptam nekem csöppet sem tetsző munkát... — Az ötvenes évekről egyre többet tudunk, de keveset arról, milyen volt akkoriban a tanácsi munka? — Mint a politikai élet általában: formális. A tanácsi testületek tagjai előre eldöntött kérdéseket szentesítettek. Még az is elképzelhetetlen volt, hogy valaki tar-Újsághír: „Budapest Főváros Tanácsa július 8-i ülésén, kettős jelölés alapján, nagy szótöbbséggel a tanács általános elnökhelyettesévé választotta dr. Bielek Józsefet, a végrehajtó bizottság titkárát." tózkodjon a szavazástól, nemhogy az ellenvéleményét kifejtse. Amikor én munkába léptem, már túl voltunk a begyűjtésen, a padlások kisöprésén. De nagyon merev volt még a közvetlen irányítás. A termelőszövetkezetek előírások alapján termeltek, még azt is az irodákból mondták meg, hogy milyen állatfajtából hányat tartsanak. Ez meglehetősen új és idegen volt a számomra. Ma már férfiasan bevallhatom: lábon nem tudtam megkülönböztetni a zabot a búzától, de ez nem zavart senkit abban, hogy velem készíttessék elő a mezőgazdasági tanácsi határozatokat. Ennek azért nagy tanulsága is volt a számomra, amelyet ma is hirdetek. Az egyik őszön az történt, hogy a gépírónő fiókjában megtaláltunk egy tanácsi határozatot, amely részletes előírásokat tartalmazott a termelőszövetkezetek számára, miből mennyit vessenek, mit ültessenek a köztesbe, hol termesszenek gyümölcsöt, hány sertést hizlaljanak stb. Az annak rendje és módja szerint elkészített határozatot azonban elfelejtettük kiküldeni, mert elkallódott a töménytelen irat között. Ettől függetlenül persze, a termelőszövetkezetek elvetették a búzát, learattak, sőt, még az új kenyeret is megkóstoltuk, anélkül hogy a határozatunkat elolvasták volna... Ákkor tanultam meg egy életre: az állam csak akkor avatkozzon be, ha az feltétlenül szükséges! — Erre az időszakra esett a téeszszervezés is, részt vett abban is? — Arról életreszóló élményt őrzök, amelyen ma már nevetni is merek... Egy Fejér megyei faluban tett le a teherautó, s tíz percre rá az én emberem már alá is kanyarította a nevét a belépési nyilatkozaton. Mintha már várt volna bennünket, úgy festett a dolog. Nagy büszkén eldicsekedtem a gyors sikerrel, no de aztán derült ki, hogy aki aláír, annak elengedik az adótartozását! Az adósok listáját pedig éppen az a gazda vezette... Hát többet nem is küldtek agitálni! — Tanács után tanács, 1963-ban már a fővárosnál tisztviselő... — A jogi osztályon kezdtem, sokat jártam bíróságra. S noha sok tapasztalatot szereztem, nem szerettem azt a munkát. Aztán az Elnöki Hivatal vezetőjeként a tanácselnök titkára lettem, s a legkülönbözőbb ügyekkel foglalkoztam. Mindennel szinte, ami a tanács területét érinti, de semmivel sem aprólékosan, részletesen. Ekkor vettem először igazán hasznát annak, hogy jogász létemre közgazdászi diplomám is van. Később a munkaügyi főosztály vezetője lettem, és akkor azt hittem, onnan megyek nyugdíjba. Azután engem jelöltek a megüresedett vébétitkári beosztásba, s tele tervekkel, örömmel vállaltam a feladatot. Mindenekelőtt rengeteg energiát fektettem abba, hogy valamiképpen megváltozzék a tanácsokról a közvéleményben kialakult kedvezőtlen kép. Tíz év kemény küzdelme fekszik benne, s noha nem állítom, hogy ma már mindenhol rajongva szeretik a tanácsokat, de vannak már jó példáink! A XX. kerület lakossága joggal nem érzi úgy, hogy packázik velük a hivatal, hogy hatóságosdit játszanak az aktatologatók. A tanács van a lakosságért és nem fordítva! Egyszeregynek tűnő elv, de, sajnos, még mindig hosszú idő kell ahhoz, hogy általánossá váljék ez a szemlélet. Ezért vallom, hirdetem és teszem, hogy fiatalokkal kell dolgozni, akik mentesek a régi rossz beidegződésektől. — Három évtized tanácsi tapasztalati bizonyára hasznosíthatók lennének a tanácstörvény közelgő módosításakor. Min változtatna? — Mindenekelőtt lényegesen csökkenteném a tanácsok szervezeti felépítését szabályozó paragrafusokat. Ezek ma már gúzsba kötik a szervezeteket, s nem teszik lehetővé rugalmas, egy-egy feladatra szerveződő csoportok, teamek létrehozását. Elképzelhetetlen például, hogy a Budapest-Bécs világkiállítás ügyeinek intézése egyetlen főosztály keretében megoldható lenne. Erre a célra egy teamet kellene felállítani, amely addig dolgozna együtt, amíg a feladat megkívánja. De túlságosan nagynak tartom a kerületi tanácstestületeket is. Nehéz ilyen nagy létszámú testülettel gyorsan dolgozni, azonnal reagálni a változásokra. Ha kisebb testülettel dolgozhatnánk, akiket választanak ugyan, de a tanácstól kapnák a fizetésüket, akkor nem lenne szükség a végrehajtó bizottságra, amely köztudottan a tanács helyett dönt. Lényeges egyszerűsítés lenne. De van még számos, kevésbé lényeges eleme a törvénynek, amely változtatásra érett. A tanács egyik vezetőjeként is szorgalmazni fogom a korszerűsítést! LINTNER SÁNDOR 16