Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Szále László: Budaörs, a feltörekvő

— Tulajdonképpen nagyrészt az iméntieket kéne megismétel­nem, mert az előnyökben ott vannak a hátrányok. A város to­vábbfejlődésének gátja például a korlátozott vízkontingens. A fejlesztés horribilis összegekbe kerülne. Ha a jelenlegi kapacitást bővíteni akarnánk, minden köbméter víz harmincezer forintba kerülne. Ezer köbméteres fejlesztés tehát ezerszer harmincezer. Egyelőre nem veszünk igénybe nagyobb kapacitást, később azon­ban vagy fizetünk, vagy nem tudunk több lakást épiteni. A kék busz jó dolog, de az már kevésbé, hogy évek óta nem vagyunk ké­pesek elérni a 40-es busz vonalának egy kilométerrel való meg­hosszabbítását. A lakótelep északi szélén van a busz végállomása, de az évek során dél felé egy egész városrész nőtt ki a földből, s az ott lakóknak már nagyon messze van a megálló. Ezért a meg­hosszabbításért 25 millió forintot kellene fizetnünk a BKV-nak. Ennyi pénzünk nincs. Mindenesetre kiépítjük a buszfordulót, a megállóhelyet, hogy technikai akadálya ne legyen a buszvonal meghosszabbításának. Hátrány származik abból is, hogy az agg­lomeráció évtizedeken át háttérbe szorult a fejlesztési pénzek el­osztásánál, így most nagy hátrányokat kell ledolgoznia. Budaörs­nek különösen a kereskedelmi hálózata volt elhanyagolt, súlyos­bította a helyzetet, hogy a lakásépítéssel az infrastruktúra fejlesz­tése nem tudott lépést tartani. Nem tudom, előnynek vagy hátránynak nevezzem-e a lakosság igényeinek növekedését. Azt, hogy ugyanolyan nívót, ugyano­lyan szolgáltatásokat várnak el, mintha Budapesten laknának. Ez tulajdonképpen nagy húzóerő, de a korlátlan igények és a korlá­tozott lehetőségek örök konfliktusa számos problémát jelent szá­munkra. — Végül is, mit mutat a mérleg, az előnyök vagy a hátrányok felé billen a nyelve? — Az agglomeráció történelmi elmaradottsága miatt az egész régióra ez biztosan nem érvényes, de Budaörs esetében feltétlenül több az előny. — Hogy fest a kép Budapest szempontjából? Mi haszna van a fővárosnak abból, hogy Budaörs a szomszédja? — A lakótelep fölépítésével — bár jobb szeretném, ha a város­rész elnevezés honosodna meg — nagyon sok fővárosi család ju­tott itt lakáshoz. A 2500 lakás fele biztosan idetelepült fővárosia­ké. Ebből persze nekünk is van hasznunk, mert sok fiatal értelmi­ségi jött — kutatók, egyetemi oktatók, diplomaták, újságírók —, akik, reméljük, hamarosan ,,hívő" budaörsiekké válnak. Több fővárosi cég keresi ma is a lehetőséget, hogy itt lakásokat építhes­sen dolgozóinak. Tárgyalunk a Kábelművekkel húsz-huszonöt la­kás felépítéséről. Ezt szeretnénk összekötni az óváros szükséges rekonstrukciójával. De érdeklődik a Honvédelmi Minisztérium, a Mogürt, az OTP és a Hitelbank Beruházási Bankja is. Ide sorol­hatom az egyéni telekigénylőket, akiknek többsége fővárosi, s igényeik gyakorlatilag kielégíthetetlenek. A már fölépült, mint­egy 4000 üdülő, hétvégi ház kétharmada is budapestiek tulajdo­nában van. — Az agglomerációs települések oly gyakori lakosságnöveke­dése, továbbá a letelepedő ipar, a városiasodó környezet mellett mi indokolja még a várossá fejlesztést? Ezek, úgy érzem, lehetsé­ges, de nem elégséges okok. — A fővárost körülöleli egy megye, az egyetlen olyan a tizenki­lenc közül, amelynek nincs megyeszékhelye. Budapest természe­tesen sok szempontból pótolja ezt a hiányzó várost, sok tekintet­ben azonban nem képes rá. Helyet ad a megyei közigazgatás in­tézményeinek, de például a hozzá tartozó tisztviselőket már nem tudja letelepíteni. Különös helyzeténél fogva a főváros tehát nem tekinthető ideális megyeszékhelynek. A fejlődési tendenciák egy­értelműen azt mutatják, hogy az agglomerációban ki kell alakul­nia néhány ipari és közigazgatási centrumnak. A mi feladatunk csak az volt, hogy fölismerjük, erősítsük és gyorsítsuk ezt a folya­matot, s jogi alapot teremtsünk hozzá. A közvetlen indítékot a közigazgatás átszervezése, a járások megszüntetése szolgáltatta: meg kellett oldani a körzet tanácsi, politikai irányítását. Budaörs­re esett a választás. Nagyközségünk akkor 18 község körzeti köz­pontja lett. Mióta Pilisvörösvár közvetlen megyei irányítású, ez a szám eggyel csökkent. Egyébként, minden jel arra vall, hogy idő­vel Pilisvörösvár lehet az északi térség természetes központja, ak­kor kettéosztható a jelenlegi, túl nagyra méretezett városkörzet. — Az eddigiekből úgy látom, hogy Budaörs fejlődését számos tényező határozza meg. Van-e valamilyen mozgástere a tanácsel­nök képzeletének? Most nem azt kérdezem, milyen lesz Budaörs a kényszerek és a szűk lehetőségek szorításában, hanem, hogy mi­lyennek szeretné látni. — A vágyak nem térhetnek el túlságosan a meglévő adottsá­goktól. Budaörs nem csupán alvóváros, hanem saját ipari poten­ciálja van. Nem célunk az ipari bázis további növelése, de kör­nyezetkímélő, csúcstechnológiával, kevés emberrel dolgozó üze­meknek még szívesen adunk helyet. Előrehaladott tárgyalások folynak egy magyar-svéd, csomagolóanyagot gyártó vállalatról, és szó van egy magyar-szovjet mikroelektronikai gyárról is. Eb­ben még versenyben állunk Rákospalotával, lehet, hogy nem hoz­zánk kerül, de a példák talán jelzik, milyen típusú ipari fejlesztést képzelünk el. Ezek sokat segítenének a város infrastruktúrájának fejlesztésében is. Vettük magunknak a bátorságot, és javasoltuk, hogy részben vagy egészben nálunk rendezzék meg az 1995-ös vi­lágkiállítást. Igaz, hogy ezt a rangos eseményt Bécs és Budapest neve fémjelzi, de úgy gondoltuk, ha ez a térség valóban egy egy­ségnek számít, nem okozhat gondot, hogy a budapesti kiállítás területileg a közigazgatási határon kívülre esik. Úgy véljük, a föl­kínált terület ideális a kiállítás céljaira, hiszen a Bécs-Budapest tengelyét alkotó M-l-es autópálya és a vasút közelében fekszik, sőt még repülőterünk is van, amelyet egyetlen rendelkezéssel a polgári forgalom céljaira föl lehet szabadítani. Úgy gondoltuk, akkor sem esünk kétségbe, ha mást választanak a versengő hely­színek közül, meggyőződésünk ugyanis, hogy a világkiállításhoz kapcsolódó szállodai, vendéglátóipari kapacitás kiépítésére a mi­énknél nemigen van alkalmasabb hely. Nos, a döntés megszüle­tett, s ha a közigazgatási határ erősebb gátnak is bizonyult, mint képzeltük, a kiállítás a velünk szomszédos kerületben épül majd föl, sőt körülbelül 15 hektárnyit a mi határunkból is igénybe vesz. Szívesen vállalunk így is minden feladatot, hiszen a XI. kerülettel 14 HIDAK A JÖVŐBE

Next

/
Oldalképek
Tartalom