Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Az új nyugati városkapu

— Ezúttal mint a tárcaközi bizottság tagját kérdezem, milyen feladatai vannak az előkészítő munkában az ÉVM-nek? — Előreláthatólag még az idén meghirdetjük az országos nyilvános tervpályázatot a kiállítási terület beépítésére. Konkrét területre, konkrét feladatokkal. A tendert a minisztérium a fővárossal és az ágazati szakemberekkel együtt dolgozza ki. — Országos pályázatot említett, a vállalkozás nagyszabású, a tét igen jelentős, bizonyára nemcsak a rangját emelné, ha nemzetközi pályázatot hirdetnének. — A tervezők érdeklődése máris óriási. Magyar pályázatként hirdetjük meg, és azáltal válik nemzetközivé, hogy részvevője lehet minden olyan külföldi tervező, aki elfogadja kiírási feltételeinket, és ha nyer — a magyar forintot. Egyrészt nem szeretnénk túlköltekezni, másrészt a vállalkozó magyar és külföldi építészek, véleményem szerint, magas színvonalon megoldják a feladatot. — A konkrét helyszín e pillanatban már nem titok, de — ahogy mondani szokás — még nem szentesítették. Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter, a tárcaközi bizottság elnöke július 11-i tájékoztatójában Gazdagrét-Budaörs térségét említette első helyen. — A tárcaközi bizottság a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága által előterjesztett három helyszín kérdését megvizsgálta, s az időközben beérkezett kiegészítő tanulmányokat is figyelembe véve úgy foglalt állást, hogy a gazdagréti térség lenne a legmegfelelőbb. Ez főként szakmai állásfoglalás, a végső döntést a Fővárosi Tanács testületének kell kimondania, ez, úgy véljük, egyértelműen a fővárost illeti. — Milyen szempontok szerint rangsorolt a tárcaközi bizottság? — A legfontosabb az volt, hogy a helyszín megfeleljen az alapvető kritériumoknak, a Nemzetközi Kiállítási Iroda szigorú előírásainak. Gazdagréten van elegendő nagyságú, sík, szabad terület. Közvetlen vasúti összeköttetést nyújt a Bécs-Budapest közötti vasúttal. Van repülőtere, melyet alkalmassá lehet tenni közepes nagyságú repülőgépek fogadására. így légi kapcsolat létesíthető Feriheggyel, Béccsel és más országok repülőtereivel is. A Déliből kiindulva akár gyorsvasúttal, akár metróval, tehát nagy kapacitású tömegközlekedési járművel gyorsan megközelíthető. A Bécs felé vezető autópályára felfűzhető, attraktív terület, a látogató dombok között érkezik a kiállítás helyszínére. Nagyszerűen ki lehet építeni, itt lesz a főváros nyugati kapuja. Tisztán objektív érvek szólnak mellette. A bizottság ugyanakkor nem vitatta azt, hogy Aquincum-Óbudai-sziget térsége is alkalmas helyszín lenne, talán még impozánsabb látvánnyal szolgálna, de sok hátránya van: szűk a beépíthető terület, a nagymértékű szanálás és a közlekedési kapcsolatok hiánya, illetve pótlása igen költséges volna. — A világkiállítás előkészítési munkáiban az osztrák GP Plan GmbH cég mellett mindjobban teret kapott a neves San Franciscó-i Bechtel Civil Inc. Puszta jelenlétük is hangsúlyozza vállalkozásunk jelentőségét. Mi a feladatuk? — Az előkészítő munkák jelenlegi szakaszában a Bechtel cég szakemberei a tárcaközi bizottság konzultatív tanácsadói, akik óriási tapasztalatokkal rendelkeznek. Részt vettek a világkiállítás lehetőségeit, tematikáját, várható látogatottságát, konkrét helyszínét stb. feltáró-felmérő előtanulmány készítésében. Elképzelhető, hogy a cég később vállalkozóként is bekapcsolódik a kivitelezésbe. A mostani marketingmunkát részben a kormány, részben pedig a Főváros finanszírozza. — Hosszú vajúdás előzte meg, hogy mi legyen a szakvilágkiállítás témája. Érthető, hiszen olyannak kell lennie, ami vonzó a leendő látogatók számára, s nem utolsósorban elnyeri a BIE tetszését. Folyóiratunkban is nemegyszer megírtuk, milyen témakörök kerültek szóba. — A világkiállítás fő címe — kollektív választás eredménye —: Hidak a jövőbe. Ügy vélem, győzelemre viszi az ügyet. Mint jelkép szép és hasznos eszmét sugall; a gyakorlatban gazdag tartalmat ígér, amibe belefér a technika, az innováció, a kultúra, a városépítészet, a környezetvédelem, ugyanígy az emberi kapcsolatok. Az egyes altémák megfogalmazása és csoportosítása, érthetően, még hátravan. — A kiállítás előkészítő szakaszában, s bizonyára később is így lesz, mint a sziámi ikrek egy köldökzsinóron vagyunk Béccsel. Mi jellemzi együttműködésünket? — A legteljesebb egyetértés. A két főváros illetékes bizottságainak vezetői rendszeresen konzultálnak. Mind a kiállítási témákat, mind a bemutatókat illetően összehangolt munkamegosztásra van szükség. A megosztás nem azt jelenti, hogy Bécsben állítanak ki a nyugatiak, Budapesten pedig a szocialista országok. Viszont a téma szerinti elrendezésben ide is jönnek osztrák és Bécsbe is mennek magyar kiállítók. A témák vannak elosztva két helyszínre — ez ma unikumnak számít —, de a kiállítás egyetlen egység, s ebben a szellemben dolgozunk a sikerért. — A sikeren, tudom, nemcsak a nyereséget, a gazdasági hasznot értette, mégis meg kell kérdeznem: kifizetődő vállalkozás-e nekünk a világkiállítás? — Rövid távon nem. Az infrastruktúra fejlesztése — a közművesítés, az úthálózat, a közlekedés, az ellátás stb. — az élet minőségét javítja, s ez a nyereség nem mindig mérhető pénzzel. Mint említettem, ezek lényegében előrehozott beruházások, s mint ilyenek, kétségtelenül nagy előnyökkel járnak, ha az előirányzott tervek szerint valósítjuk meg. — A minél, Jövedelmezőbb" — tehát a kisebb kiadással felépíthető, nagyobb hasznot hozó — világkiállítás megvalósításának feltétele, hogy a döntést hozó kormánybizottság mellett egy professzionalista vállalkozó irányítsa a munkát. Vannak-e erre elképzelések? — Ha a jövő év elején megkezdődhet a tényleges kivitelezői munka, szándékunkban áll, hogy a világkiállítás építését, majd az üzemeltetését és a terület utólagos hasznosítását, tehát a kiállítással kapcsolatos egész gazdasági menedzsermunkát egy részvénytársaságra bízzuk. A szakminisztériumok nem kívánnak a parancsolgató szerepében tetszelegni. A kormánynak és a fővárosnak vannak alapvető feladatai; az effektív munkát a vállalkozók kell hogy végezzék. — Hol tart, hogy áll a Budapest-Bécs szakvilágkiállítás ügye 1988 júliusa közepén? Lezárult az előkészítés szakasza? — Ezt még nem mondhatjuk. Eddigi tevékenységünk, mondhatnám, a „jelentkezési űrlap" kitöltéséhez szolgált adatokkal. A december közepi párizsi döntésig további bemutatkozó anyagokat kell prezentálni. Sokféle dokumentációra van szükség a párizsi iroda meggyőzéséhez. Az előkészítő munkáknak tehát csak az első fázisa zajlott le. — Akarva-akaratlanul úgy beszélünk a világkiállításról, mintha befejezett tény lenne, pedig, mint ön is célzott rá, a Nemzetközi Kiállítási Iroda december 14-én közgyűlésen határoz arról, hogy Budapest-Bécs kapja-e a rendezés jogát. A közvélemény is fokozott érdeklődéssel figyeli a mind gyakoribb híradásokat. Nem táplálunk-e hiú ábrándokat? Esélyeinket a szakemberek is igen eltérően ítélik meg. Mit veszítünk, ha Párizsból kedvezőtlen hír érkezik? — Ez az a fajta kockázat, amelyet feltétlenül vállalnunk kellett. Jó esélyeink vannak, hogy megkapjuk a rendezés jogát. Nemleges válasz esetén sem beszélhetünk azonban anyagi veszteségről, az eddigi kiadások — végleges adat még nincs — koránt sem olyan magasak. Nem volt és nem lesz hiábavaló a lehetőségeket, forrásokat felkutató-elemző munka. Hasznosíthatók azok az elképzelések és konkrét tervek is, amelyeket az egyes ágazatok készítettek. Az infrastruktúra fejlesztésével, a most alaposabban feltérképezett területek hasznosításával ettől függetlenül is foglalkozni kellett volna. A világkiállítások tapasztalatai azt mutatják, hogy a rendező országokban már a készülődés is fellendülést hozott. Úgy vélem, hogy e kezdeti szakaszban nálunk is megindult a pezsgés, és a készülődés-tervezés a jelenlegi, nehéz gazdasági helyzetünkben egyfajta húzóerőt is jelent, segít a kibontakozásban. — November végéig valamennyi bemutatkozó anyagot meg kell küldeni a kiállítási irodának. Ön milyen választ vár? — A Budapest-Bécs szakvilágkiállítás egy kedvező nemzetközi politikai áramlat, ezen belül politikai-gazdasági nyitottságunk eredménye. Annak, hogy mi nemcsak beszélünk a nyitottságról, hanem a szerint cselekszünk. Közös vállalkozásunk eredetisége, a két ország célkitűzései és egyéni — évfordulós — indokai hatással kell hogy legyenek a „párizsiakra". Személy szerint biztosra veszem, hoc. 1995-ben lesz Budapesten világkiállítás OSZLAY ISTVÁN 12 HIDAK A JÖVŐBE