Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Oszlay István: Hidak a jövőbe

A TERÜLETEK MINŐSÍTÉSÉNEK S A térség attraktivitása A főváros fejlődésének A kiállítási terület A térség attraktivitása szempontjai megközelítése 1. III. Aquincum 1. X. Vásárváros 1-2. III. Aquincum és 2. XI. Gazdagrét 2. III. Aquincum X. Vásárváros 3. III. Kiscell 3. XI. Gazdagrét 3. XI. Gazdagrét 4. XXI. Csepel Kavicsos-tó 4. XXI. Csepel Kavicsos-tó 4-5. IV. Káposztásmegyer és 5. IV. Káposztásmegyer 5. IV. Káposztásmegyer XXI. Csepel Kavicsos-tó 6. X. Vásárváros 6. III. Kiscell 6. III. Kiscell Az ábrákat a BUVA TI döntés-előkészítő tanulmánya alapján Paksi Szilvia készítette gáltuk, elemeztük a létező és kialakítható funkciókat, felmértük a közmű-, a közlekedési, az ellátási hálózatot; valamennyi helyszín esetében mérlegeltük, ha ott lesz a világkiállítás, hogyan lehet hozzákapcsolni a környezetében lévő területeket, vagyis miként felelne meg a világkiállítási helyszín követelményeinek. És mindezt a városrendezés távlati fejlesztési elképzeléseivel összefüggésben vizsgáltuk. Azt számítgattuk, hogy a fejlesztés megvalósítható-e a kiállítási idő távlatában, s hogy ebben az esetben milyen többletkiadásokat jelent. Csak azokat az összegeket summáztuk, amelyek az ismert fejlesztéseken felül szükségesek. Minden költségbecslést az illető szakterület gazdája (közművállalat, posta, BKV stb.) végzett el. Mai árakon 20-30 milliárd forint közötti összegeket kaptunk. Természetesen ehhez járulnak még a fővároson kívüli fejlesztés további költségei. Ebben a rendszerben végül is a már említett öt szempont —: a térség látványossága; a főváros fejlesztésének szempontjai; a kiállítási terület megközelítése (ebben szerepelnek a hálózati összeköttetések); mennyire alkalmas állandó vásárterületnek; nemkülönben a várható építési költségek — figyelembevételével döntöttünk. — Az összpontszám alapján rangsoroltak? — Külön-külön mérlegeltünk minden szempontból, és nem a szerzett pontok összeadásával. Egy-egy adott térség látványosságát például nem lehet összevetni a létesítés költségeivel, noha az eldönthető, hogy esetenként melyik fontosabb. A műkorcsolyázásban is külön pontozzák a produkció tartalmát és a kivitelezését. A hét terület közül a három első helyezett kiválasztásakor mind az öt szempontnál külön sorrendet állítottunk fel, s amelyik többször szerepelt előkelő helyezéssel, azt tekintettük legalkalmasabbnak. — Gazdagrét most a legesélyesebb jelölt, kezdetben, a becsült költségeket tekintve majdnem a legdrágább volt. Mi szólt mégis mellette? — Valóban, Gazdagrét viszonylag költséges volt, ellenben a tanulmányhoz csatolt előterjesztésben, ami utóbb készült, feltártunk olyan lehetőségeket, amelyek sok milliárddal csökkenthetik a tömegközlekedés fejlesztésére szánt költségeket. Felvetődött ugyanis egy gyorsvasút és egy, a korábbitól eltérő metróvonal építésének terve, illetve ezeknek kombinációja. Ezek az elképzelések előnyösen használják ki a Déli pályaudvar lehetőségeit. Régóta szerepel a MÁV fejlesztési tervében új alagút építése a jelenlegi mellett. Közismert, hogy a Déli pályaudvar kapacitásának az alagút átbocsátóképessége szab határt. Figyelembe vettük, ha megépül az alagút, akkor a MÁV-pályatest mellett közlekedő gyorsvasutat építhetnénk különleges szerelvényekkel, biztonsági berendezésekkel. Azt is vizsgáltuk, hogy a 2-es, kelet-nyugati metrónak a Déli pályaudvarnál „elvarrt" végét továbbvezetjük a vasúti pályatest nyomvonalán, és valahol a felszínre hozzuk, hogy a MÁV-pálya mellett mint felszíni metró haladjon Gazdagrét felé. Elemeztük, milyen többletet jelent ez a tömegközlekedésben, és milyen mértékben csökkenti a közlekedési beruházások költségét. Ezzel a kérdéssel — a fővárostól függetlenül — foglalkozott a közlekedési tárca is, és felmerültek más megoldások, újabb változatok, hogy a terület sajátos fekvéséből adódó előnyöket jobban kihasználják, így például a Budaörsi repülőtérrel való szomszédságot. Felmerült a repülőtér fejlesztésének lehetősége, ami a helikopterek mellett kisebb személyszállító repülőgépek fogadására is alkalmassá tehetné. Még ennél is fontosabb a térséget átszelő Ml-es és M7-es autópálya, továbbá, hogy a Budapest-Bécs intercity-vonal állomása kiállítás-közeiben felépíthető. Összegezve: mindezek a lehetőségek Gazdagrét elsőségét erősítették. — A nem titkolt esélyes tehát Gazdagrét, azonban a főváros előterjesztésében párhuzamosan három helyszínt támogatott. — A tárcaközi bizottságban Gazdagrétnek adták a legtöbb esélyt. A bizottság külföldi szakértőket is meghallgatott, hogy elfogulatlan véleményt kapjon az egyes helyszínekről. Az nem titok, hogy a tanácsi vezetés elsősorban nem a gazdagréti elképzelésekkel rokonszenvezett. Jómagam is szerettem volna, ha Aquincum a világkiállítás színhelye. Úgy éreztem, hogy a város jövője szempontjából kivételes fejlesztési lehetőség kínálkozik ott. Szép a fekvése, jók az adottságai. Jól kapcsolható az Óbudai-szigethez, ami — fák és bokrok pusztítása nélkül — a kiállítás szabad területe, parkja lehetne, igazi városi szabadidő-együttes. A keskeny Duna-meder kotrása után itt jachtkikötő épülhet; ismét vízi úttá lehet fejleszteni a Duna itteni szakaszát, elősegítve az elenyészett római-parti evezős- és vízi élei feltámasztását. Varázslatosan szép környezetet kapott volna nemcsak Óbuda, hanem az egész főváros lakossága. A terület csaknem akkora, mint a Margit-sziget, ám mostoha kapcsolatai miatt még a III. kerületiek számára is alig elérhető, ezért gondoltunk kis gyalogoshidak építésére. Aquincum mellett szólnak a római kori emlékek, amelyek ha szerények is, színesítik, növelik a környezet rangját, jelezve, hogy kétezer évvel ezelőtt itt jelentős kultúra virágzott. Itt van a mai főváros településőse. — Abban, hogy végül az említett három terület jutott a tárcaközi bizottság elé, a főváros vezetői egyetértettek. A sorrendet illetően azonban megoszlottak a vélemények. Nyilván voltak szószólói Kőbánya-vásárvárosnak is. — Igen, megértem azokat, akik a BNV területének fejlesztését tartják racionális megoldásnak. Meglehet, sok fantázia, látványosság nincs benne. A BNV térségében azonban számos, fontos hálózatfejlesztési ügyet sürgősen, a világkiállítástól függetlenül is meg kellene oldani. Ilyen a Fehér út—Élessarok közlekedési csomópont kérdése, a 4-es út bevezető szakaszának rendezetlensége, a vásárvárost is nyomasztó közműgondok. És a BNV-nek 1995-ig is működnie kell. Régi terv, hogy a 2-es metróvonalból leágazás épül Kőbánya felé. A vásárváros most ugyancsak szűken fér el területén, de van néhány létesítménye (szálloda, hőközpont, konyhaüzem, fűlött csarnok stb.), amelyek jövendő sorsa kérdésesnek látszik. Szabad területnek kínálkozik a lóversenypálya, melynek kitelepítésével bizonyára igen megbántanánk a lósport híveit, noha nagyon körbenőtte a város, e-6 HIDAK A JÖVŐBE