Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - PESTI TÜKÖR

75 éves az Orion Az Orion gyár fennállásának 75. évfordu­lója alkalmából ünnepséget rendeztek a kő­bányai Pataky István Művelődési Központ­ban. Az Orion mindig is jelentős szerepet töl­tött be a magyar ipar történetében. A gyár kezdetben háztartási fogyasztási cikkeket és rádiócsöveket gyártott, majd berendezked­tek rádiók, televíziók gyártására, később a professzionális híradástechnikai cikkek, szá­mítástechnikai termékek készítésére. Az Ori­on elődje a Magyar Wolframlámpagyár volt, s az ott dolgozók munkája összekapcsoló­dott a hazai iparosítás gyors ütemű fejlődé­sével. 1921-ben részvénytársasággá alakultak át, ezzel is segítve a világpiaci hírnév erősíté­sét. A 40-es években a gyárból már évi 50-60 ezer rádió került ki, ezek eljutottak a világ minden pontjára. 1958-ban a brüsszeli világ­kiállításon Pacsirta rádiójuk csúcsszuper ter­méknek számított, s aranyérmet kapott. Napjainkig az Orion kétmillió rádiót, három millió fekete-fehér tévét és félmillió színes készüléket gyártott. A 4500 dolgozót foglalkoztató fővárosi és három vidéki Orion-üzemnek egyelőre nin­csenek piaci gondjai. Ugyanakkor már gon­dolkodniuk kell a 90-es éveken. Pozícióik megőrzéséhez szükség van a gyártmányszer­kezet megújítására. Felkészülnek a digitális televíziókészülékek gyártására, s már foglal­koznak a műholdas adások vételét biztosító külső és belsőtéri berendezések előállításá­nak és felszerelésének megszervezésével. A mikrohullámú berendezéseknél szintén a di­gitális technika került előtérbe. A következő években több új, nagy teljesítményű adatát­viteli berendezés előállítását is tervbe vették. (müller) •••••••••SHPMMIMi Emlékezés Röck Szilárdra — Ki volt Röck Szilárd? — ezzel a kérdés­sel ostromoltam — mint magán közvéle­mény-kutató — közelebbi és távolabbi isme­rőseimet. A válaszok megdöbbentőek vol­tak. A legmulatságosabb feleletet egy idő­sebb bácsi adta: „Biztosan Rökk Marika pa­pája". Mások arra tippeltek, hogy talán va­lamilyen régi nagyság — miniszter? — lett volna. Néhányan — a legifjabb nemzedék köréből — azt gyanították, hogy ugratni akarom őket, s majd a végén a fejükre olva­som, hogy ilyen nevű ember nem is létezett. Egy valaki azonban már-már közel járt az igazsághoz. O is az idősebbek sorába tarto­zott, és emlékeiből merített, amikor azt vála­szolta, hogy valaki csak lehetett, mert külön­ben nem neveztek volna el róla utcát. Röck Szilárdról valóban utcát neveztek el, a régi Bodza utcát a Józsefvárosban: ma So­mogyi Béla utca a neve. Azzal érdemelte ki a nagy tisztességet, hogy egész vagyonát, több mint 300 000 régi forintot, jótékony célra hagyományozta. Ügyvéd volt, ezen a pályán gyűjtötte össze hatalmas vagyonát. Egyedül élt, nem nősült meg. Szeretetre méltó egyéni­sége a tisztelők és barátok seregét gyűjtötte maga köré. Életelvét ebben a rövid mondat­ban foglalta össze: jót tenni a legszebb dolog a világon. Városatya is volt, a városi közgyű­lés munkájában tevékenyen részt vett, de elő­re nem tolakodott. Nem csillogni akart, ha­nem csak jótékonykodni. Hosszú listát tenne ki, ha felsorolnánk, ki mindenkinek, milyen intézményeknek ha­gyott nagy és még nagyobb összegeket. De nem is ez érdekes, hanem a szép példa, a va­lóságos jótétemény: az, hogy egy pesti polgár élete fáradozásainak gyümölcsét a közre, a közösségre hagyta. Egyetlen élő rokona, öccse pedig, aki Sajóládon gazdálkodott, nem zúgolódott, hogy kimaradt az örökség­ből, sőt egyetértett bátyja végakaratával, aki 1888. szeptember 23-án halt meg, kilencven­éves korában. (tl) Vendégek a Városházán Iványi Pálnak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Fővárosi Tanács elnö­kének meghívására augusztus 3-6. között Budapesten tartózkodott Sir Greville Spratt, London főpolgármestere és felesége, vala­mint kíséretének tagjai: Richard Saunders és Brian Jenkins. A főpolgármestert az Ország­házban fogadta Grósz Károly főtitkár-mi­niszterelnök, ugyancsak hivatalában fogadta őt Sarlós István, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Sir Greville Spratt és kísérete megbe­szélést folytatott Marjai Józseffel, a Minisz­tertanács elnökhelyettesével, kereskedelmi miniszterrel; találkozott Fekete Jánossal, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesé­vel; tanácskozott Zányi Jenővel, a Magyar Gazdasági Kamara elnökhelyettesével, vala­mint a politikai és gazdasági élet más képvi­selőivel. Sir Greville Spratt és kísérete a Városhá­zán tárgyalásokat folytatott Iványi Pállal és a Fővárosi Tanács vezetőivel. Kölcsönösen megállapították, hogy a két főváros közötti együttműködés az utóbbi években tovább fejlődött, s ebben jelentős szerepe van an­nak, hogy a két ország vezető politikusai, gazdasági szakemberei ellátogattak egymás országába. Augusztus 7-10. között Budapest vendége volt dr. Hans Daniels, Bonn főpolgármestere és felesége, aki Iványi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Fővárosi Tanács elnökének meghívására érkezett hi­vatalos látogatásra. Tárgyalásaik során a Fő­városi Tanács elnöke tájékoztatta vendégét Budapest életéről, a főváros fejlődéséről, to­vábbá a hazánkban zajló változásokról, az adórendszer bevezetésének tapasztalatairól, a készülő társasági törvény alapelveiről, az alkotmány és a tanácstörvény tervezett mó­dosításáról. Hans Danielsen — többek kö­zött — ismertette a nyugatnémet főváros gazdálkodását, a költségvetés forrásait és az összeg felhasználásának módját. Meghívta a Fővárosi Tanács elnökét, hogy látogasson jövőre Bonnba, a város 2000 éves fennállásá­nak ünnepségsorozatára. Iványi Pál a meghí­vást köszönettel elfogadta. Látogatása idején Hans Danielsen és fele­sége megtekintette a Várat, a Mátyás-temp­lomot és a Hilton-szállót. A fővárosi prog­ram részét képezte a Deák téri metrómúzeum és az észak-déli metróvonal építkezésének megtekintése. A IV. Kerületi Tanácsnál a vá­rosrész életével ismerkedett; felkereste a Rezi Károly utcai nyugdíjasházat és a Káposztás­megyeri lakótelepet. A vendégek Szentend­rén a kisváros kulturális értékeivel ismerked­tek, felkeresték a Kovács Margit Múzeumot is. Esztergomban megtekintették a bazilikát és a Keresztény Múzeum kincseit. Ez alka­lomból Hans Danielsent és feleségét hivata­lában fogadta Paskai László prímás, eszter­gomi érsek. Tanácsi vállalkozás: Magistral Kft A Fővárosi Tanács a kezelésében lévő nagy értékű ingatlanvagyonok megóvását, későbbi jövedelmező hasznosítását kizárólag tanácsi pénzből nem tudja megoldani, ezért úgy döntött, hogy korlátolt felelősségű társa­ságot hoz létre. Alapítói: a Fővárosi Tanács Beruházási Főosztálya, Ingatlankezelési és Építési, valamint Közmű- és Mélyépítési Fői­gazgatósága, illetve Gazdasági Hivatala. A kft. egyebek között a főváros régi, értékes épületeinek megmentését tervezi, a helyreál­lításhoz szükséges pénzt hazai és külföldi tő­ke bevonásával kívánja előteremteni. Szó le­het például a Károlyi Mihály utcai volt Vízmű-székház, továbbá a Dohány utcai Continentál Szálló, illetve az egykori Hunga­ria fürdő rekonstrukciójáról, valamint a Vá­rosháza Madách téri oldalának felújításáról. A végrehajtó bizottság — első lépésben — megbízta a kft-t a Károlyi Mihály utca 12. szám alatti ingatlan hasznosítási tárgyalásá­val, valamint az e célra létesítendő vegyes vállalat megalakításának megszervezésével. Hozzájárult ahhoz, hogy a Fővárosi Tanács érdekeit a vegyes vállalatban a Magistral Kft. képviselje. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom