Budapest, 1988. (26. évfolyam)
1. szám január - Kelecsényi Gábor: Az utolsó szeladon
legtalálóbb elnevezése lenne az Andrássy út vőlegénye vagy még inkább Budapest vőlegénye. Ez utóbbit címként akarta használni Krúdy egy el nem készült regényéhez... Széchenyi nyomdokain Mik is voltak életútjának jelentős állomásai? Pesten született 1824. június 20-án. Gyermekéveit a családi kastélyban, Aszódon töltötte, ahol Hunfalvy Pál nevelősködött mellette. Amikor ezt a jeles tudóst Késmárkra helyezték jogtanárnak, ő is odament jogot hallgatni a pesti gimnáziumi évek után. Ezt követően Ráday Gedeon mellett írnokoskodott, majd a berlini egyetem és külföldi utazás következett. Azután jött az aljegyzőség a pesti vármegyeházán, részvétel az országgyűléseken és az azzal kapcsolatos vidámságokon. Majd a Kossuth melletti emlékezetes korteskedés után a szabadságharc. Mint altizedes vonult be a pesti nemzetőrökhöz — itt beosztottja volt Tisza Kálmán közlegény is —, később kapitány lett a Károlyi-huszároknál. Világosnál ő is ott állt a fegyverüket letevő honvédek között, és az osztrákok besorozták közlegénynek. Lombardia, Tirol idegen világában nemegyszer trágyát kellett szekereznie. Állítólag az ilyen munkához tüntetően glaszékesztyűt húzott. Német származású anyja révén kapcsolatban állott a szász királyi házzal — atyját még 1833-ban elvesztette —, de a katonai szolgálat alóli felmentéséhez minden magas összeköttetés kevésnek bizonyult. Végül is közel egy esztendő múltán egy régebbi gáláns kapcsolata révén szabadult: Szapáry Eliz grófnő mint „unokanővér" megjelent a garnizonban. Ettől kezdve sorsa könnyebbre fordult, és 1850. július 8-án hazatérhetett. Ez a Krúdy fantáziáját is megragadó romantikus idill szép lapokat kapott Podmaniczky naplójában. Eliz elkísérte Aszódra, segített otthont teremteni az akkor mindössze 26 éves, az életet újrakezdő ifjúnak — és rövidre rá búcsút intett. „A nők iránti második természetemmé vált imádás teljesen kiveszett szívemből" — emlékezik vissza a Naplótöredék az aszódi kasznárlakban töltött nehéz egyedüllétre. írogatni kezdett. Cikkek, beszélyek, regények kerültek ki tolla alól. írásai 1859-ben meghozták neki az akadémiai levelező tagságot, majd 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. Később a Szabadelvű Párt elnöke. Hosszan sorolhatnánk, hogy mi minden tisztet és hivatalt töltött be életében. Első külföldi útjának naplója és több sikeres regényének megjelentetése után megint sikerült külföldre jutnia. Párizs, Brüsszel — ahol nővére élt férjével, báró Jósika Miklóssal —, Bonn, Mainz, Stuttgart s megannyi francia, belga és német város egészen Münchenig... „Ez utamból — írja emlékezéseiben — éppen egy vasárnap tértem vissza Pestre. Átöltözköd vén és megebédelvén délután bérkoc szólítva a Városligetbe hajtattam. Alig-találok szavakat azon lehangoló érzés ecse/ JF 39 / / SJjf