Budapest, 1988. (26. évfolyam)

8. szám augusztus - Tarr László: Így épült az Országház

így épült az Országház Ha valaki netán azt hinné, hogy az Országháza nagyszerű és tiszteletet parancsoló épülete a képviselők és a főrendek egyhangú és lelkes üdvrivalgása közepette, az ország népének egyetemes egyetértésével jött létre, ki kell őt ábrándítanom. Nem mindenki lelkesedett a tervért, hogy a képviselőházat a Sándor (ma Bródy Sándor) utcai kopott és szűk házból új, pompás és tágas házba kell költöztetni, a főrendiházat, az országgyűlés másik házát meg ki kell szabadítani a megalázó albérletből, ugyanis a hercegek, grófok, bárók, főpapok és a királyi kegyből odajutott tagok gyülekezete — jobb megoldás híján — a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett. A kritika, az ellenvetések sorozata végigkísérte az építkezést az ötlet felmerülésétől kezdve a munkálatok befejezéséig, sőt azon túl is. A bírálatok éppen olyan hevességgel irányultak az építkezés kiválasztott helye ellen, mint amennyire sokallták a költségeket és amilyen élesen kifogásolták az elfogadott terv stílusát. A kritikusok elsősorban az ellenzék soraiból toborzódtak, ezért bírálataikat át- meg átszőtte, sőt, olykor el is borította a napi politika göcsörtös fonala. De a kormány hívei is hallatták, ha nem is harsány, de azért elég kellemetlen hangjukat. Az építkezés előzménye a képviselőház 1880. március 8-i 2162. sz. határozata volt, amely felszólította a kormányt, hogy foglalkozzék az új országház építésével. Az indoklás szerint ez azért szükséges, mert az ideiglenes országház, amelyben ülésezni kénytelen, célszerűtlen, kényelmetlen és különben is letelt már az a tíz év, amennyire az ideiglenes országházat építették. (Az épületet 1865-66-ban rekordidő alatt húzták fel. Ma is áll, most az Olasz Kultúrintézet van benne.) Ennek a határozatnak az eredménye volt az 1880. évi LVIII. (58.) törvény, amely elrendelte az országgyűlés mindkét házát befogadó — az addigi ideiglenessel szemben állandónak nevezett — országház építését. Ekkor négy építési hely között kellett választani: a Tömő tér (ma Bokrétaünnep 1894. május 5-én (Divald Károly felvétele) 28