Budapest, 1988. (26. évfolyam)

8. szám augusztus - Tarr László: Így épült az Országház

így épült az Országház Ha valaki netán azt hinné, hogy az Országhá­za nagyszerű és tiszteletet parancsoló épülete a képviselők és a főrendek egyhangú és lelkes üdv­rivalgása közepette, az ország népének egyete­mes egyetértésével jött létre, ki kell őt ábrándíta­nom. Nem mindenki lelkesedett a tervért, hogy a képviselőházat a Sándor (ma Bródy Sándor) ut­cai kopott és szűk házból új, pompás és tágas házba kell költöztetni, a főrendiházat, az or­szággyűlés másik házát meg ki kell szabadítani a megalázó albérletből, ugyanis a hercegek, gró­fok, bárók, főpapok és a királyi kegyből odaju­tott tagok gyülekezete — jobb megoldás híján — a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett. A kritika, az ellenvetések sorozata vé­gigkísérte az építkezést az ötlet felmerülé­sétől kezdve a munkálatok befejezéséig, sőt azon túl is. A bírálatok éppen olyan hevességgel irányultak az építkezés kivá­lasztott helye ellen, mint amennyire so­kallták a költségeket és amilyen élesen ki­fogásolták az elfogadott terv stílusát. A kritikusok elsősorban az ellenzék soraiból toborzódtak, ezért bírálataikat át- meg átszőtte, sőt, olykor el is borította a napi politika göcsörtös fonala. De a kormány hívei is hallatták, ha nem is harsány, de azért elég kellemetlen hangjukat. Az építkezés előzménye a képviselőház 1880. március 8-i 2162. sz. határozata volt, amely felszólította a kormányt, hogy foglalkozzék az új országház építésével. Az indoklás szerint ez azért szükséges, mert az ideiglenes országház, amelyben ülésezni kénytelen, célszerűtlen, kényel­metlen és különben is letelt már az a tíz év, amennyire az ideiglenes országházat építették. (Az épületet 1865-66-ban re­kordidő alatt húzták fel. Ma is áll, most az Olasz Kultúrintézet van benne.) Ennek a határozatnak az eredménye volt az 1880. évi LVIII. (58.) törvény, amely elrendelte az országgyűlés mindkét házát befogadó — az addigi ideiglenessel szemben állandónak nevezett — ország­ház építését. Ekkor négy építési hely kö­zött kellett választani: a Tömő tér (ma Bokrétaünnep 1894. május 5-én (Divald Károly felvétele) 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom