Budapest, 1988. (26. évfolyam)

8. szám augusztus - Komornik Vera: Mi leszek, ha nagy vagyok?

Mi leszek, ha nagy vagyok? ELHELYEZKEDÉSI GONDOK A FŐVÁROSBAN Az összkép meglehetősen zavaros. Indulatos vélemények, egymásnak ellentmondó számok, példák és ellenpéldák mindenfelől. Sokan úgy tartják, kár feszültséget kelteni-táplálni: eddig is volt, aki nem dolgozott, mégsem emlegették, h°gy 'gy a munkanélküliség meg úgy a munkaerőpiac. Aki dolgozni akar, az tud, legalábbis Budapesten — vélik, akik figyelik a statisztikákat, vagy hivatalból foglalkoznak a munkaerőkérdéssel. Számokat nem szívesen mondanak, hiszen naponta változik a helyzet, és szinte egyik eset sem nevezhető tipikusnak. Jogszabályok, törvények, kormányzati eszközök kísérlik meg kordában tartani a munkaerőmozgást és ugyancsak jogszabályok hatnak e szándékok ellen. A döntő szó a munkáltatóé és a munkavállalóké; a két fél érdekei azonban nem minden kérdésben oldhatók meg egységesen, országos méretekben. Fiatal ismerősöm tucatnyi helyet bejárt, mire pecsét került a munkakönyvébe. Gép- és gyorsíróból kevés van, hivatalosan bejegyzett hiányszakma az övé. Csakhogy az egyik helyen túl fiatal volt, a másikon az volt a baj, hogy hajadon. Igen, az ilyenek férjhez mennek, gyereket szülnek, aztán évekre eltűnnek, jön a gyes, a betegállomány, a bárányhimlő és a többi. Égető tanárhiány közepette az egyetemek tanár szakosai másért aggódnak. Náluk még makacsul tartja magát az egyébként megszüntetett pályázati rendszer, ami nehézkes és hosszadalmas. Az egyetemekre érkező állásajánlatok zömén nem tüntetik fel, hogy gyakorlott szakemberre vagy pályakezdőre várnak, így több hét is eltelik, mire megérkezik a kedvezőtlen válasz. Tavaly még jellemző volt a kapkodás, a leépítések hírére sokan kiléptek, köztük a jó szakmunkások is, akiktől nem akart megválni a vállalat. Ugyanakkor a hivatalos leépítés után nem egy munkakör megmaradt, jelezve, hogy nem átszervezés, összevonás, „szerkezetátalakítás" miatt mondtak búcsút jó néhányuknak. Az évente változó szabályozók vezettek a mai helyzethez: a szakmunkákat tömegesen betanított munkások végzik, a gépesítés helyett jelentős segédmunkásréteg jutott munkához. A bértömeggazdálkodás arra ösztönözte a vállalatokat, hogy minden munkahelyet — ha kellett, ha nem — betöltsenek, majd a szigorú bérszabályozás miatt minél többet felszabadítsanak. A munkaerőszolgálati irodák forgalma egyre nagyobb, a többség munkakönyvvel jelentkezik a tanácsadóban. Taxival járt munkát keresni Az elmúlt években a munkáltatókat jogszabály kötelezte arra, hogy munkaerőigényüket negyedévenként bejelentsék. Ennek ellenére a hivatalosan bejegyzett kínálat kisebb volt, mint ami az újságokban, a gyár előtti táblákon megjelent. Január elsejétől folyamatos a bejelentés, mégsem érezhető változás. Megváltozott a leépítések hivatalos rendje is, tavaly még csak a tíz főt vagy annál többet érintő elbocsátást kellett jelezni. Nem egy vállalat elhúzta a leépítést, négyesével-ötösével küldte el az embereket, kizárva őket a kedvezményekből. Többféle furfangos megoldásról keringtek hírek, és bár egyiknek sem sikerült utánajárni, a munkáltatói fegyelmet talán erősíti, hogy márciustól minden felmondást jelenteni kell. Aki nem tud elhelyezkedni a szakmájában, jelentkezhet átképzésre, ez idő alatt sem a dolgozót, sem a vállalatot nem éri anyagi veszteség. A főváros munkaerőhiányán talán enyhít, hogy a szakképzetleneket gyorsított tanfolyamok után az üres helyekre irányítják. Az ÁBMH kimondottan hiányszakmákban beindított szakmunkásképző tanfolyamai iránt azonban csekély az érdeklődés. Egyrészt a szakképzetlenek még mindig el tudnak helyezkedni a fővárosban, hiszen az alacsony kereset jó ajánlólevél, másrészt a képzés az általános iskola elvégzéséhez kötött, a szakképesítés nélküliek jó része nem rendelkezik ilyen végzettséggel. Új tendencia, egyre több diplomás jár szakmunkásképző tanfolyamra, hogy a vállalkozáshoz szükséges képesítést megszerezze. A Csepeli Oktatási Vállalat erőgépkezelői tanfolyamán azért tanulnak mérnökök, mert az erőgépkölcsönzés kezelői jogosítványhoz kötött. A foglalkoztatási alapból az idén 4 millió forintot szánnak munkahelyteremtő beruházásokra. A pályázatok első fordulóját márciusban zárták le, ekkor budapesti ajánlat nem volt. Mivel a fővárosban nem indokolt ilyen célú új beruházás, az azóta érkezett fővárosi pályázatot az illetékesek nem fogadták el. A munkaügyisek nevetve emlegették azt az asszonyt, aki taxival járt munkát keresni, nehogy a rendőrség közveszélyes munkakerülésért elkapja. Nincs sok esélye azoknak, akik betelt munkakönyvvel, fegyelmi bejegyzéssel vagy egy-két kihagyott év után keresnek mukát. A munkáltatók válogatnak, duzzad a szakképzetlen, deviáns réteg, jogosnak tűnik tehát a kérdés: lesz-e közhasznú munka Budapesten? Bár a szakszervezetek támogatnák, a munkaügyi kormányzat még nem tartja indokoltnak a közmunka bevezetését. „Megijedtek az adótól" A munkalehetőségek szűkülése a nyugdíjas korúakat érintette legérzékenyebben. Tőlük váltak meg leghamarabb, és nem túl biztató a helyzetük, ha meggondoljuk, hogy az elkövetkező években munkába állók nemcsak pótolják a nyugdíjba menőket, hanem számuk jóval meghaladja azokét. Ez a prognózis ráadásul még nem a felemelt nyugdíjkorhatárral számol. A korkedvezményes nyugdíj, amolyan tartalék lehetőség volt az elmúlt évben. Nem is igen éltek ezzel a vállalatok. Mára száz fölé ugrott azoknak a száma, akik a nyugdíjkor előtt két-három évvel vállalati kezdeményezésre elhagyták munkahelyüket. Tavaly 8 ezren keresték fel a nyugdíjasok munkaközvetítő irodáját. Az előrejelzések további forgalomnövekedést jósoltak, a várt roham azonban elmaradt. Meglepő, hogy bizonyos szakmákban több az ajánlat, mint a munkát kereső. Az iroda munkatársai úgy tapasztalják, hogy az idős emberek nem az unalom, a feleslegesség érzése, a legyűrhetetlen tenniakarás miatt indulnak a munkaközvetítőbe. Az alacsony nyugdíjú, nem ritkán egyedül maradt öregek a központi kompenzáció ellenére súlyos megélhetési gondokkal küzdenek. A rezsire, az élelemre, a gyógyszerre nem elég havonta 3000-3500 forint. Az életszínvonal csökkenése, a növekvő infláció a 70 éven felülieket is arra kényszeríti, hogy megpróbáljanak újra munkába állni. És mégis, a tanácsadó forgalma visszaesett, a jelentkezők sem fogadják el a felkínált munkalehetőségek mindegyikét. „Megijedtek az adótól". A nyugdíjasokat a vállalatok rövid időre, pár hónapra és főképp helyette-17