Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Oszlay István: „...örök időkre nyilvános kerttül tartandó fent”

Nem az engedélyeket, hanem az autókat kell(ene) megszámolni, tudniillik, azok szennyezik a levegőt. Sok az engedély nélküli behajtás, és senki nem tesz ellene semmit. Budapesten az országos átlagnál 44-szer nagyobb a közlekedésből eredő környezetszennyezés, és gyenge vigasz, hogy a szigeti levegő valamivel tisztább. De nem annyira, hogy a váci cementgyár porát a Köjál fel ne lelhesse a platánok levelein. A faállomány szerencséje, hogy jók a termőhelyi adottságok, ezzel együtt is szükség van a behajtás további szigorítására. Persze nemcsak a gépkocsik miatt aggódunk a Szigetért. A kertmoziból kilóduló vandálok törnek-zúznak (mert ha másról nem, italról bőven gondoskodik a vendéglátóipar), s tehetik, mert nemigen akad, aki megfékezné őket. Egyszóval, gyenge a közbiztonság. — A rendezési terv javasolja, hogy nyilvánítsák a Szigetet természetvédelmi területté. Akad azonban hivatalos ellenvélemény is, miszerint erre most nincsenek meg a feltételek. Ön mit gondol, mi nincs meg, vagy netalán sok pénzbe kerül? — Hogy nem kerülne olyan sokba, ami mai szűkös lehetőségeink között nem tudnánk előteremteni, az biztos. S erre a megváltozott jogállásra feltétlenül szükség volna. Ily módon talán sikerülne a főváros lakosságának véglegesen megnyernie a „szigeti csatát". Törvényben kellene kimondani, hogy a jövőben itt nem lehetséges semmiféle beépítés. Mikor ilyen nagyfokú a környezetszennyezés és pusztítás, örülnünk kellene, hogy van egy Szigetünk, és mindent el kell követnünk, hogy meg is maradjon. A Margitsziget különleges zöldterület, amit egyetlen nemzedéknek sincs joga tönkretenni. — Van-e lehetőségük, hogy javaslataikat, észrevételeiket hivatalos formában is eljuttassák a Fővárosi Tanácshoz, hiszen még van rá idő a decemberi döntés meghozatala előtt? — Nincs. A Városrendezési és Építészeti Főosztály nemigen veszi tudomásul, hogy létezik és dolgozik egy Budapesti Városszépítő Egyesület. Ennek következtében nagyon ritkán jutunk idejében információkhoz,és szó sincs arról, hogy betekinthetnénk valamilyen előterjesztésbe. Persze nem kapnak meghívást képviselőink a tanács üléseire sem. Hatáskör nélkül beszélhetünk csak, hol kisebb, hol nagyobb közösség előtt, de azért nem adjuk fel elveinket. A fórumon ígéretet kaptunk Schömer András főosztályvezető-helyettestől, hogy a szigeti rendezés ügyében tett javaslatainkat továbbítja. Észrevételeinkhez ezután dokumentációt mellékelünk. Fotós csoportunk ezen a nyáron fényképezni fogja az engedély nélkül és az extraengedéllyel behajtó autósokat, a „vándorbódésokat" és a zsibárusokat, a zárt területeket és minden visszás, illetve visszatetsző jelenséget. Csupán ennyi az, amit megtehetünk — bár többet is tehetnénk! — a Margitsziget érdekében. OSZLAY ISTVÁN ARANY JÁNOS: A tölgyek alatt A tölgyek alatt Szeretek pihenni, Hova el nem hat Város zaja semmi. Zöld lomb közein „Áttörve" az égbolt S a rét mezein Vegyül árny- és fényfolt. A tölgyek alatt Oly otthonos itten! Évem leapadt íme, gyermek lettem, Mint mikor a tölgy Sudarát megmásztam, Hol seregély költ — S vígan madarásztam. A tölgyek alatt Több egykorú társsal Madárfiakat Kifeszíténk nyárssal; Jó tűz lobog ott, Zizeg a kis bogrács — S ha bealkonyodott, Haza már egy ugrás. A tölgyek alatt Örömest valék én, Bár a madarat Hagytam utóbb békén; Gyermeki önző Korom' ifjú ábránd Veszi ösztönző Szárnyára, s tovább ránt... De tölgyek alatt, Valamerre jártam, Szülőhonomat — Csakis ott — találtam; S hol tengve, tunyán Hajt, s nem virul a tölgy: Volt bár Kanaán, Nem lett honom a föld. — A tölgyek alatt Még most is el-űlök; Büv-kép csalogat, Ábrándba merülök; Hajó-kerekek Zubogását hallom... „Hajrá gyerekek: A vízi malom!" A tölgyek alatt lm, meglep az alkony, Hűsebb fuvalat Zörög át a parkon; Felhők szeme rebben: Haza sietek, Jobb ott, melegebben, Ki vén, ki beteg... A tölgyek alatt Vágynám lenyugodni, Ha csontjaimat Meg kellik adni; De, akárhol vár A pihenő hely rám: Egyszerűen bár, Tögy lenne a fej fám! ADY ENDRE Szent Margit legendája Vallott nekem a Nyulak-szigete Regék halk éjén. íme, a titok: Királyi atyja klastromba veté Legendák szűzét, fehér Margitot. Álom-leány volt: egy fojtott sikoly. Ájulva hullt egy durva szó miatt. S robogtak a királyi udvaron Hajrázó, vad, bozontos férfiak. Nyugatról várt sokáig valakit. Nem vad bajszú, lármás, mokány nagyúr, Dalos, törékeny, halk fiú legyen, Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr. Már régen várt s megbénult a szive. Zúgott a vár, prüszkölő, kún lovak Hátán érkeztek hetyke magyarok. Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag. 0 nem járt a Duna táján soha, Egy halk dalú és halk csóku legény. És Jézusnak áldozák Margitot, Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén. A SZIGET 2i