Budapest, 1988. (26. évfolyam)
6. szám június - Kiss Károly: A Krúdy-ház
Krúdy Gyula 52. születésnapján, 1930. október 21-én A Budapest munkatársainak meylis/lelö. kulonos örömére s/olgál. hojjv a szerkesztőség örökös vándorlása végei éri. A/ Kpilésügvi és \ árosl'ejles/lési Minis/lérium. a/ ()rs/á)"os Műemléki KeliiKyelőség. valamin! a III. kerületi Tanács ve/elöinek kös/önhelöen. Wto" a Kudapesl s/erkes/lt'isége " júniustól krúilv (.vitla -jgteli i egykori hajlékában flolyo/ik. a Fényes Adolf utcai műemlékek letárolása megbocsáthatatlan bűn, de lássam be, már semmit nem tehetnek, az építési ütemtervet különben sem lehetne módosítani. Ám azt megígérheti, hogy a Krűdyház és a mellette álló két épület, egyelőre, nem kerül csákány alá. Majd menetközben kell kitalálni, mihez kezdjenek velük. Ebben maradtunk. E szerény sikert elkönyvelve, akkoriban sűrűn, szinte naponta megfordultam Szindbád utolsó hajlékánál. Sokszor találkoztam a ház lakóival, akik a Magyar Nemzet ismeretlen cikkíróját kárhoztatták boldogtalanságukért, hogy a tenyérnyi, három épületté zsugorodott maradék Óbuda szanálása elhalasztódott, s nem adtak nekik új lakásokat valamelyik panelszörnyűségben. Ha megtudják, hogy én írtam e cikkeket, én kilincseltem a Krúdy-ház megmentése érdekében, ott a helyszínen vernek agyon. Az író születésének századik évfordulójára, 1978 őszére gyönyörűen kiglancolták a szindbádi házat, ám csak az utcai homlokzatát. A kapu melletti emléktáblát illendően fölkoszorúzták, volt szavalat és dalárda, s ami ilyenkor szokásos, még egy dagályos ünnepi szónoklat is elhangzott. A legfontosabb: akkor már jó reményünk volt rá, hogy a ház megmenekül. A közvélemény mind erősebben bírálta az Óbudát elpusztító várostervezés megbocsáthatatlan tévedéseit, a városatyák is rádöbbentek, milyen károkat okozott egyetlen dilettáns építész hebehurgya otrombasága. Sok-sok országos botrány után immár óvatosabban kezelték a régi Óbuda hírmondónak megmaradt falait. Sokáig üresen álltak a Templom utcai épületek. Lakóiknak álma beteljesedett: panelházakba költözhettek. Ki Újpalotán, ki Békásmegyeren kapott új lakást. Néhány éve mégis megjelentek a csákányos emberek; előbb a tetőcserepeket szedték le, majd komótosan nekikezdtek a Krúdy-ház szétverésének. A járdaszintig lebontották, mivel már oly vizes volt a vegyes falazatú vályogból, téglatöredékből összetákolt épület, csak úgy lehetett megmenteni a jövendőnek, ha teljesen új falakat húznak a pincézet római kori köveire. Az Országos Műemléki Felügyelőség kapta meg használatra az épületegyüttest. Az intézmény restaurátorosztályának részlegei lehetetlen körülmények között, a város különböző részein dolgoztak. Korszerűsítésük, bővítésük égető föladata volt a magyar műemlékvédelemnek. A Templom utcai három épület — megmenekítve a pusztulástól — immár célszerűen, a műemlékek okosabb védelmét szolgálja: itt kapott helyet a restaurátorosztály. A Krúdy-ház fordulatos története ezzel bevégződött. Jövendő sorsát a hajdani óbudai léleklátó asszony sem tudná megmondani. Különben sem lehet szóra bírni: örökös álmát alussza az óbudai temetőben. KISS KÁROLY 35