Budapest, 1988. (26. évfolyam)

6. szám június - P. Szabó Ernő: A hétszázegyedik esztendőben

Egy négyzetméter hét forint Gyakran azonban mintha még a kevés is sok lenne — mondja a tervező —, olyan kevés a pénz a megtervezett, elkészült parkok fönntartására. Békásmegyeren, ahol joggal tarthatjuk sivárnak a lakótelep egy-egy részletét, közel százmillió forint értékű park készült el. Egy négyzetméter fönntartására mintegy hét forint jut évente, ezeknek a parkoknak az igénybevétele sokszorosa egyéb zöldterületekének. Van, persze, az éremnek a másik oldala is: az, aki saját kertjében üldögél, napozik, szívesen gondozza a gyepet, növényeket. A lakótelepi házak környéke sem senkiföldje azonban, joggal lenne elvárható a lakóktól, hogy maguk ápolják környezetüket, vagy — hiszen az eredményt ők élvezik — e munkát tisztességesen megfizessék. Andor Anikó szerint a lakótelepi zöldterület nemcsak elhanyagolt, hanem kevés is. Újpalotán például 10,25, a szolnoki Zagyva-parti lakótelepen 12,3, az óbudain 3,8 négyzetméternyi zöldterület jut egy-egy lakóra. A zöldterület, a környék beépítettsége miatt, általában nem növelhető, a káros környezeti hatások mérséklésére viszont nagyon is szükség lenne. Osztrák statisztikai adatokat idéz, amelyek Budapesten még megdöbbentőbben hangzanak. Egy átlagos távolságot befutó autó, például, annyi oxigént fogyaszt el évente, mint harminc ember — a hatás ellensúlyozásához mintegy huszonöt öreg fa oxigéntermelésére lenne szükség. Képzelhető, milyen lehet a levegő a lakótelepeken, ahol a parkolóban éjszakázó öreg autók általában sokszor csak hoszszas próbálkozás, a motor túráztatása után vágnak neki az útnak. A többi között a motorizáció káros hatásait ellensúlyozhatják azok az elképzelések, amelyek a geoplasztika jegyében születtek. Andor Anikót pályakezdése óta foglalkoztatja, hogyan befolyásolják a domborzati viszonyok a lakókörnyezet esztétikai, egészségügyi és egyéb értékeit. Szakmérnöki diplomamunkaként írta meg A geoplasztika jelentősége a lakótelepi mikrokörnyezet alakításában című dolgozatát. Fejtegetésének kiindulópontját külföldön — főleg Franciaországban — szerzett tapasztalatai jelentették. Nyugat-Európában kezdetben a háborús romok eltakarítása, majd az autópályák építése, a szanálások tették szükségessé nagy tömegű törmelék megmozgatását — közben érlelődött meg a gondolat, hogy a törmelék helyszíni elhelyezése, termőfölddel való lefedése, a terület parkosítása olcsóbb, mint a nagy távolságra való szállítás. A dombokkal tagolt terep a lakókörnyezet értékét is növeli. A domb és a fa együttes magassága immár megfelelően ellensúlyozza akár a tízemeletes házak kedvezőtlen látványát is. A kedvező esztétikai hatás mellé jobb pára- és hőmérsékleti viszonyok társulnak, mérséklődik a szél ereje, a zaj, a levegőszennyezés, a dombok funkciók szerint különíthetik el a tereket. A környezettervezőnek lehetősége nyílt a gyakorlatban is kipróbálni, hogyan alkalmazhatók nálunk a máshol bevált megoldások, mégpedig a Bécsi út és a Vörösvári út közötti háromszögben, a Holdudvar tervezésekor. 1973-ban készült a terv — a megoldás akkor itthon különösen újszerűnek számított —, 1978-ban építették meg a parkot. A lakótelep ezen részén 1500 lakásban mintegy 6500 ember él, a másfél hektáros tér az ő pihenésüket, egyben pedig a közeli közösségi célú épületek megközelítését szolgálja. A tér egyik oldalán helyezte el a tervező a játszóteret — rönkházzal, csúszdasorral, kilátótornyokkal, mászófalakkal —, majd az alacsony dombsor mögé 450 négyzetméteres, szabálytalan alakú vízmedencét, kör alakú, süllyesztett színpadot, a domboldalra lejtős nézőteret tervezett. A használók reagálása azt jelzi, hogy a tagolás jól sikerült, ráadásul a dombok miatt a felület majdnem húsz százalékkal növekedett. Hogy üzemeltetési gondok itt is előfordulnak — nos, ez már-már természetesnek tűnik. Ha úgy tetszik, földszobrászatnak is fordíthatjuk a geoplasztikai kifejezést, vagy használhatjuk a képzőművészetben elterjedt land art kifejezést. Lám, milyen közel van egymáshoz a kísérletező neoavantgárd és a funkcióra figyelő tervezés. „A kertszobrászat érzelmekben gazdag világ" — vallja Jacques Sgard, a geoplasztika egyik neves képviselője, s e gondolatra mintha rímelnének a szép emberi környezet egyik legnagyobb magyar szakemberének, Pogány Frigyesnek a szavai. A léptékről szólva ő az embert, annak megszokott intim környezetét nevezi kiinduló pólusnak, mert „csakis innen indulhat a híd a másik pólus, egy mű, egy alkotás vagy akár a tágabb művi környezet felé, amelyben a kor eszményeinek a lényege testesül meg." A múlt tisztelete Lakótelepek és a kor eszmeisége... Igen, szeretve, nem szeretve, mindenképpen néznünk, használnunk kell e telepeket, s lehetőség szerint olyan összefüggésrendszert kell kialakítani körülöttük, amely a tér és az idő valódi részévé változtatja őket. Ezért dolgozik — másokkal együtt — a környezettervező, de más feladatokat is szívesen vállal. (Andor Anikó az utóbbi években jó néhány kiállítás installációját tervezte meg, filmekhez, televíziós műsorokhoz készített látványterveket. Több új budapesti szálloda, közintézmény belső dekorációja is az ő elképzelései nyomán készült — a Budapesti Kongresszusi Központhoz készült terveiért kertépítészeti nívódíjat kapott 1986-ban. Kedvet érez az intimebb műfajokkal, terekkel való foglalkozáshoz, annál is inkább, mivel kedvenc területe a szárazvirág-kötészet, e populáris szinten, de igen magas, mondhatni művészi színvonalon is gyakorolható virágkötészeti ág.) Beszélgetésünk végén azonban mégis kilépünk a szabadtérre, a békásmegyeri vadonatúj, ám nevükkel — Kelta, Hadrianus — múltat idéző utcákra, hogy elképzeljük, milyen látványt nyújt majd Illyés Gyula szobrászművész munkája, amely A múlt tisztelete címet viseli. A mészkőplasztika, amelynek vázlata már szerepelt a közösségi ház kiállításán, a Csobánka téren, a lakótelep mostanában kialakuló központjában áll majd, s talán még az idén, a lakótelepi fejlesztés tizennegyedik, az első okleveles említés hétszázegyedik évében elkészül. Ahogyan azonban hallottam, nem is került szóba, hogy kerek évszámok szerepeljenek rajta. A plasztikai jelek mellett településneveket olvashatunk majd, neveket, amelyek a folytonos újrakezdésen keresztül megvalósuló folyamatosságról beszélnek. p §ZABÓ ERNŐ 13