Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - Kabdebó Lóránt: Elveszett otthonok

LEGSZŰKEBB HAZÁM is megtanultuk ezt az egyetemes költészet legszebb darabjainak sorába tartozó alkotást. Ma is fülemben cseng — hányszor idézte Nyusztay Byron híres szavait: „Mindnyájan görögök vagyunk!" S az idézet nyomán Arany Jánostól citált, egy-egy Homéroszra visszacsengő sort. Például az ismert balladából ezt: „Kettős pohár mézízű nedvvel, forog, forog." A Lónyay utcai gimnázium a 20-as években, amikor ott tanultam, liberális légkörű iskola volt. Nem is egy olyan tanár tanított bennünket, akik 1918-ban, 1919-ben — mai szóval élve — flekkesek lettek. Állami iskolában nem kaptak helyet, de a református gimnáziumban aktív tanárként működhettek. Ezek a pedagógusok másként beszéltek a közelmúltról, de a távolabbiról is. K. L. Ebben a lónyaysta gimnáziumi időszakban merre laktál? Milyen hangulatok gyűltek beléd a városból? T. G. Amikor a gimnáziumba beírattak, még a Nefelejcs utcában laktunk. Később különböző budai városrészekben volt a lakásunk. Albérletben éltünk a Gellérthegy utcában, majd a Kis-Svábhegy oldalába költöztünk. Akkor Hieronymi út volt a neve, ma Határőr útnak hívják. Miként a Kis-Svábhegynek sem ez már a neve. Kis-Szabadság-hegy furcsa név lett volna; ezért — ki tudja miért — Martinovics-hegynek nevezték el. Buda lett végül is igazi, kedves hely ifjúságomnak. Budának egy, mindkét említettnél ősibb városrésze, a Víziváros épült belém legmélyebben. A régi Vízivárosból mára nagyon kevés maradt meg. Ha nem is tűnt el teljesen, mint ahogy eltűnt a Tabán, de ősi vonásait, régiségét néhány utcanév őrzi elsősorban. Mint Medve utca, Csalogány utca, Kapás utca, Vitéz utca, Gyorskocsi utca. Kanyargós, keskeny utcák voltak ezek, földszintes ósdi házakkal. Krúdy Gyula világa. Az egyetem elvégzése után laktam itt, a Szász Károly utcában. Előbb szüleimmel egy kicsi, kétszobás lakásban. Az előszobából faalkotmánnyal elválasztott, úgynevezett cselédszoba volt a szobám. Már a Nyugat munkatársaként itt írtam egy sor korai tanulmányomat, kritikámat. Azután albérletbe költöztem a szomszédos házba. Ebben az udvarra nyíló szobában olvastam először Proustot, és itt készült a Régi magyar főurak című, Baumgarten-jutalomban részesült könyvem. A Szász Károly utcából csatangoltam esténként a Vízivárosban. Kerestem, kutattam a városrész múltját. Hiszen története a régi időkbe nyúlik vissza. A török kiűzése után németek telepedtek le itt. Magyar neve a német Wasserstadt fordítása. Régtől tudtam, hogy a Batthyány téri barokk templomban német nyelvű lelkészként működött Faludy Ferenc, a költő. És megtudtam, hogy a templom közelében voltak fogságban Martinovics Ignác és társai. A Víziváros számomra a romantikus ifjúság világát jelentette. Cs. Szabó László a 30-as években írta azokat a munkáit, amelyeket úgy szoktunk emlegetni, hogy szerelmes földrajz. Tartozom emlékének azzal, hogy elmondjam: az ő írásainak hatására írtam 1936-ban egy esszét; a címe ez volt: A Víziváros holdfénynél. Nem egyedül én írtam Cs. Szabó indíttatása nyomán ilyen jellegű esszét. Nemzedékének két olyan jeles tagja, mint Halász Gábor és Szerb Antal is. Halász a napjainkra ugyancsak szinte teljességgel eltűnt, rövid életének színterét örökítette meg, Vázlat Óbudáról címen. És hát szintén e kategóriába tartozik Szerb Antal ironikus és önironikus stílusban fogant írása, a Budapesti kalauz Marslakók számára. K. L. Beszéltél szűkebb környezetedről. Most folytassuk azzal a szellemi környezettel, azzal a szellemi otthonnal, amely az időben, de csak az időben szintén elveszett. T. G. Amikor a fővárosba kerültem, a Széchényi Könyvtárban lettem 75 pengő 62 filléres fizetéssel úgynevezett ÁDOB-os gyakornok. A Széchényi Könyvtárban dolgozott ez időben Halász Gábor is. Elsősorban neki köszönhettem, hogy bekerültem 1934. március 15-én az ország első könyvtárába. Halász Gábor otthonos volt egy családnál, akikről mármár kezdünk megfeledkezni. A család tagjai a következők voltak: Hoffmann Edith, a kiváló művészettörténész, a nővére Hoffmann Mária, aki Rédey Mária néven könyveket is írt, és az ő férje, Rédey Tivadar, a színikritikus és színháztörténész. Ők hárman belső jó viszonyban voltak Babitsékkal. Babits Mihállyal — mint szerkesztővel — már korábban kapcsolatban voltam. De hogy Babitséknál otthonos lehettem, azt Halász Gábornak, Hoffmann Edithnek és Máriának, valamint Rédey Tivadarnak, első főnökömnek, a Széchényi Könyvtár Hírlaptára vezetőjének köszönhettem. K. L. Hoffmann Edithről annyi közismert, hogy árnyképeket készített Szabó Lőrincről és feleségéről, Babitsról és feleségéről és a nyugatosok legtöbbjéről. Köztük Tolnai Gáborról. T. G. Nagyon jóleső érzés erről beszélnem. Hoffmann Edith nemcsak kiváló művészettörténész volt, hanem nagy műveltségű, rokonszenves egyéniség is. Első mestere minden idők legnagyobb irodalomtanára, Riedl Frigyes volt. Edithnek valóságos hobbija volt az árnyékrajzkészítés. Több mint ötven árnyékrajza maradt fenn. Az árnyékrajzok között szinte egészében ott található a két világháború közti magyar kultúrtörténet minden jelentős alakja, élen Babits Mihály nemzedékével. De nemcsak írók és költők, hanem festők, szobrászok, mint Beck Ö. Fülöp, Pátzay Pál, Bernáth Aurél. Az utóbbinak a felesége is, a kitűnő reumaorvos, Pártos Alice. De a következő nemzedék tagjai úgyszintén. Szabó Lőrincet említetted. Árnyékrajz készült Illyés Gyuláról és Halász Gáborról, Szerb Antalról és Ignotus Pálról. És az akkor legfiatalabbak sorából, rajtam kívül, Jékely Zoltánról és Ortutay Gyuláról. K. L. Úgy tudom, készülsz kiadni ezeket az árnyékrajzokat egy kötetben, kísérő tanulmánnyal. Elmondanád, hogyan készültek ezek a képek? T. G. Létrejöttük színhelye a Buday László utca 14. II. emelet 2. alatti lakásban volt. Együtt élt itt az egész Hoffmann család. Hoffmann Frigyes, a papa, aki az Eötvös Kollégium első némettanára volt, aki funkciója folytán a kor sok kiválóságával barátságban volt. Ugyanitt — e nagy lakásban — lakott Hoffmann Edith, valamint nővére Hoffmann Mária, férjével, Rédey Tivadarral. Az árnyképek Edith dolgozószobájában készültek, mégpedig a következőképpen: A háziasszony a falra helyezett egy rajzlapot. A modellnek a rajzlap elé kellett ülnie profilban. A másik oldalon egy íróasztallámpa helyeztetett el, amelynek fénye folytán az árnyék rávetült a rajzlapra. A rajzlapon csupán az árnyék körvonalát kellett tussal megrajzolni. A körvonal belsejét később ugyancsak tussal töltötte ki. A Buday László utcában zajló délutáni, esti és szilveszteri összejövetelek szellemiségének inspirálója a századelő tudós irodalomtanára, Riedl Frigyes volt. Az ő tanítványaival zajlott híres teázások, kirándulások és az ezek mögött lévő törekvés nélkül nem jöttek volna létre a Hoffmann Edithék rendezte összejövetelek sem. Riedl fölismerte, hogy hazánkban a műveltség szűk kiterjedésű. Hogy vidéken művelt emberrel alig lehet találkozni. És társalogni sem tudunk. Együttléteinket a lakmározások és vele a szónoklatok töltik ki. Ezért igényelte és propagálta a francia értelemben vett zsúrfixeket; nem kis mér-