Budapest, 1988. (26. évfolyam)

6. szám június - Müller Tibor: Holló, telefonnal

ban járult hozzá a Posta tekintélyveszté­séhez a figyelemnek az a hiánya, amely­nek következtében hivatalos, állami jóvá­hagyással évtizedeken át elmaradt a fize­tés és a társadalmi megbecsülés, s ma már csak kullog az egykori értékek után. Hol van az az idő, amikor rangot jelentett minden sarzsi nélkül is a postásegyenru­ha? Amikor a nyugdíjas, állami állásért tülekedtek az emberek, és szerencsésnek érezhette magát, akit a szigorú Posta munkatársának kiválasztott? Hát igen. Egy-egy botrány, nagy port felverő ese­mény, amikor néhány ezer levél kézbesí­tetlen marad, hibádzik a nyugdíj összege — bármily ritka is —, sokat ront a Posta presztízsén. Akkor is így van ez, ha elvét­ve akad csak ilyen példa. De hagyjuk a borongást! Annál is inkább, mert az olyan postai vezetők, mint dr. Oláh Lász­ló is, kesergés helyett az új szemléletet, a találékony és mihamarább eredményeket hozó utat kutatják, választják. — A postai dolgozók bére, még ma is 10-12 százalékkal alatta marad az orszá­gos átlagnak, s ez munkaerő-megszerzési, illetve -megtartási nehézségeket okoz. En­nek az áldatlan állapotnak történelmi okai is vannak. Csak címszavakban: ami­kor az ország újjáépítése, a közlekedés, az élet megszervezése, később iparának megteremtése volt a legégetőbb feladat, kevesebb törődés jutott nekünk. Aztán mindig lépéshátrányban voltunk. Kör­münkre égett sok halaszthatatlan tenniva­ló, a Posta tette a dolgát. Tartott a lendü­let, maradt valami a régebben felhalmo­zott bizalmi tőkéből. Mára ez fogyni lát­szik. És most futunk önmagunk után. Nem lelkiismereti válság, sokkal inkább anyagi kényszerűség miatt. Mintegy tizen­öt éve kiderült, hogy a távközlés elmara­dása évente sok-sok millió forintba kerül. Egyszerűen gátjává válik a gazdasági élet fejlődésének. Mi már a hatvanas évek vé­gén kiabáltunk, bizonyítottuk, hogy baj lesz. Kaptunk is némi támogatást. Az éves nyereségünk néhány százalékát. Például az elmúlt ötéves tervben 22 milliárd hoza­dékból négyet kaptunk vissza fejlesztésre. Édeskevés. „Sok helyütt szervezetileg is különválasztották a hagyományos postai tevékenységet a távközléstől, így nagy nyereséget hozó, ám beruházásigényes távközlés és fennmaradásáért küzdő, leleményes, új ötletekkel színvonalasabb munkával önmagát eltartani képes posta jött létre'''' — A Posta tehát rentábilis, képes eltar­tani magát? — Ez nem a hagyományos postai tevé­kenységnek, hanem a távközlésnek és a rosszul működő gyér telefonhálózatnak köszönhető elsősorban. A levél- és cso­magkézbesítésre éppen hogy csak nem rá­fizettünk az elmúlt időszakban. Ez nem budapesti, még csak nem is magyar jelen­ség. így van, szinte kivétel nélkül, egész Európában. És ha már itt tartunk, mint­egy évtizede sok helyütt szervezetileg is különválasztották a hagyományos postai munkát a távközléstől. így egy nagy nye­reséget hozó, ám beruházásigényes táv­közlés és egy fennmaradásáért küzdő, ép­pen ezért leleményes, új ötletekkel, szol­gáltatásokkal, színvonalasabb munkával önmagát eltartani képes posta jött létre. Egyelőre mi csak a keresztfinanszírozás­nál tartunk. Vagyis: az egyik zsebünkből a másikba tesszük a kevés pénzt. De nem lehetetlen, bár erről még nincs szó, hogy a nem is távoli jövőben ezen a megoldáson is gondolkodnunk kell. — Szóval a tarifa közelmúltban történt jelentős emelése ellenére a hagyományos postai tevékenység szegény rokon ? — Nem is rossz kifejezés! Például a hír­lapterjesztés fontos munkánk. De igen költséges. A szállítási díjak jelentősen emelkedtek, az üzemanyag sem lett ol­csóbb, a példányszámok és a kiadványok növekedtek, miközben mi változatlanul csak 31 fillért kapunk minden forint után. Ne feledje, a nyomdagéptől a lakásajtóig vezető úton minden költség minket terhel. Ennyiből ma már egyszerűen nem tudunk kijönni. Tavaly 380 millió forint volt a rá­fizetés. És hiába próbáltunk százalékos részesedésünkön emelni, eddig nem sike­rült. Pedig a mai három- négy filléres kor­rekció, holnapra tíz lehet. A telefon után a hírlapszolgálat miatt fáj legjobban a fe­jünk. Ilyen helyzetben nélkülözhetetlen a szellemi energiák teljes mozgósítása. Jó példákat látunk erre a környező orszá­gokban. Kis fiókok a klasszikus postai te­vékenységek mellett színház-, esetleg mo­zijegyek árusítását vállalják. Kiállítanak keresztlevelet, hitelügyletet intéznek, vagyis majdhogynem közigazgatási fela­datot látnak el. A postáskisasszony egy­ben elöljáróság. Számtalan kedvezményt, előnyt kínál a lakosságnak néhány nyuga­ti ország postája: több küldemény esetén kisebb a díj, a nyári szezonban olcsóbb a képeslapszolgálat, és ami néhány évvel ezelőtt még hihetetlennek tűnt: piackuta­tással, marketingmunkával igyekeznek feltérképezni az űj, gazdaságos lehetősé­geket. Ezen a téren már mi is jelentős eredményeket értünk el. — Mindez úgy is értelmezhető: a Ma­gyar Posta is rákényszerül, hogy a kényel­mes monopolfotelből egy kényelmetle­nebb, de nagyobb mozgékonyságra mó-6 LAKÁSTELEFON-ELLÁTOTTSÁG 1986.január 1. Lakásszám Lakástelefon Lakástelefon-sűrűség (lakástelefonszám/100 lakás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom