Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - TÉKA

Folyóiratszemle A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET HELYZETE, VÉDELMÉNEK, ALA­KÍTÁSÁNAK KÉRDÉSEI (Település­fejlesztés 1987. 3. sz. 9-86. I.J.A folyói­rat szinte teljes terjedelmét e fontos kér­déskör részleteivel foglalkozó tanulmá­nyoknak szenteli. DALÁNYI LÁSZLÓ: A TELEPÜ­LÉSI KÖRNYEZETVÉDELEM KON­CEPCIÓJA c. írása,(11-14. I.) szolgál mintegy bevezetőül a települési környe­zetvédelem definiálásának problémáival foglalkozik, majd áttekinti a hazai kör­nyezetvédelmi szabályozás történetét, a legfontosabb jogszabályokat az 1980-ban elfogadott Országos Környezetvé­delmi Koncepció és követelményrend­szer megalkotásáig. Ez a települési kör­nyezetre vonatkozó követelményeket az alábbiakban foglalta össze: ,,A telepü­lési környezetvédelem során a tervszerű, rendeltetésszerű és esztétikus kialakí­tást, fejlesztést és védelmet kell érvénye­síteni. A települések rendezésénél, fej­lesztésénél és üzemeltetésénél el kell ér­ni, hogy a védett környezeti elemek szennyezettsége és a káros hatások mér­téke a megengedhető és elviselhető érté­ket ne haladja meg. A lakosság egészsé­gi állapotának javítását elő kell segíteni célszerű területi kategóriák és övezetek kijelölésével is. El kell érni ésszerű terü­letfelhasználással, a művi és a természeti elemek megfelelő arányának kialakítá­sával a természeti környezet optimális mértékű védelmét. Ehhez kapcsolódóan a rendezési munkálatok során a történe­ti emlékek megóvására, építészeti kere­tekbe való illesztésére, valamint a város­képek gazdagítására kell törekedni." E követelményrendszer végrehajtása ága­zati irányítási feladatok ellátását is szükségessé teszi. 1982-ben látott napvi­lágot az ÉVM-nek az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hivatallal egyeztetett közleménye: „A települési környezet védelmének szakterületi kon­cepciója." Ez feltárja a környezet jelen­legi helyzetét, megismerteti a települési környezet védelmének és fejlesztésének ún. környezetpolitikai céljait, meghatá­rozza a védelem és fejlesztés követelmé­nyeit, eszközeit, végül összefoglalja stratégiáját. A tanulmány befejezésül a környezet minőségét egzakt módon jel­lemző számszerű mutatók kialakításá­nak, valamint a szakemberképzés prob­lémakörével foglalkozik. BUNYEVÁCZ JÓZSEF: A TELE­PÜLÉSI KÖRNYEZET VÉDELMÉ­NEK, ALAKÍTÁSÁNAK TERVEZÉSI TAPASZTALATAI c. írása (15-18. I.) összegezi az elmúlt időszak tervezési ta­pasztalatait, meghatározza a tervezés el­vi és szakmai kereteit, összefüggéseit, problémáit. Fontos fogalmakat és összefüggéseket tisztáz és szemléltet. BÁTHORY KATALIN: A TELE­PÜLÉSI KÖRNYEZET MINŐSÉGÉ­NEK ELVI ÉS MÓDSZERTANI ALAPJAI c. írása (19-27. I.) a környe­zet állapotát kifejező adatok tartalmá­val, rendszerével, összefüggéseivel fog­lalkozik. Meghatározza az ökoszféra (a természeti környezet), az urbanoszféra (a településszerkezeti környezet) és a szocioszféra (társadalmi környezet) főbb jelenségeit és minőségi tényezőit, az adatok rendszerének alaptéziseit, a településeken az életminőséget alapvető­en meghatározó lakóhelyi körülménye­ket jellemző adatokat, majd a települési környezet minőségének minősítő mód­szerét, elvi és gyakorlati kérdéseit ismer­teti. , .. . CSIMA PETER: A TELEPULESI KÖRNYEZET VÉDELMÉNEK TÁJ­ÖKOLÓGIAI ÉS TÁJVÉDELMI SZEMPONTJAI c. írása (28-31. I.) elő­ször azt vizsgálja: mi a tájvédelem? Megállapítja, hogy nem feltétlenül a táj eredeti állapotának megőrzése, hanem egy tudatos, a társadalom mindenkori igényeit figyelembe vevő táj fejlesztés mellett a táj döntő jellegzetességeinek — a táj használati és tájképi stabilitást biztosító táj karakternek — illetőleg a karakter elemű tájelemeknek megőrzé­se. A védelem tehát nem öncélú, hanem az adott tájban meglévő termelési és üdülési potenciának, azaz a táj eltartó­képességének megóvását, a jövőbeni optimális táj fejlesztés lehetőségének a fenntartását szolgálja. A tájrendezés természetesen ezzel szoros összefüggés­ben tűzi ki a tájvédelem során a táj esz­tétikai értékeinek megőrzését is. Ezután arról szól, mit kell védeni a természeti tájban? Végül felvázolja: hol van a tele­pülési tájvédelem helye a területrendezé­si tervezésben, s megemlíti aktuális táj­védelmi gondjainkat, utalva pl. a budai hegyvidék problémáira. GAJZÁGÓ LÁSZLÓ: A TELEPÜ­LÉSI KÖRNYEZET LEVEGŐTISZ­TASÁGVÉDELMÉNEK FELADA­TAI, PROBLÉMÁI c. írása (32-25. I.) helyzetképet ad, szól a jogi és gazdasági szabályozásról, a mérő-ellenőrző rend­szer tevékenységéről, áttekinti az eddigi eredményeket, a további feladatokat és problémákat. KAMARÁS JÁNOS: TANÁCSI ZÖLDFELÜLET-RENDEZÉSI ÉS -VÉDELMI FELADATOK A TELE­PÜLÉSFEJLESZTÉSBEN c. írásának (36-38. I.) célkitűzése a megfelelő tele­pülési környezetet szolgáló zöldfelüle­tek kialakításával és megvédésével, az azt segítő társadalmi akciók szervezésé­vel kapcsolatos főbb tanácsi feladatok összefoglalása, egyszerű eszközök fel­használásával egységes gyakorlat kiala­kítása, a helyi tanácsok és a szakmai irá­nyító szakosztályok közötti együttmű­ködés és munkamegosztás segítése, a te­lepülések és környezetük rendjének to­vábbi fokozása, a hiányosságok csök­kentése. Szól az épületek és építmények létesítésével és karbantartásával kapcso­latos feladatokról, különös tekintettel a családi házas beépítés térhódítására, foglalkozik a zöldterület-gazdálkodás néhány időszerű feladatával, a parkosí­tási-fásítási feladatokkal, a mezőgazda­sági területek védelmével, a temetők gondozása, fenntartása kérdéseivel. JÉKELY ZSOLT: A „KÖRNYE­ZETBARÁT" ÉPÍTÉSZET FELADA­TAI c. írása (39-43. I.) felhívja a figyel­met arra, hogy természeti környezetünk romlásával párhuzamosan épített kör­nyezetünk radikális és gyors átformáló­dása is komoly veszélyeket rejt magá­ban, a kellő elméleti megalapozottság és körültekintés nélkül létrehozott új épü­letegyüttesek, az ott mutatkozó környe­zetátalakítási és esztétikai hiányosságok a társadalmi elégedetlenség forrásává váltak és ezen a téren ellenérzés, idegen­kedés jelei mutatkoznak a lakosság kö­rében. A társadalom tevékenységének más területeihez hasonlóan az építészet­ben is meg kell változzanak a módsze­rek, újra kell értékelni a korábbi gya­korlatot. Vizsgálnunk kell: hogyan ala­kul hazánk arculata, hogyan őrizhetjük meg vagy teremthetjük újjá a táj és az épített környezet harmóniáját, hogyan biztosíthatjuk a lakosság humánus és egészséges környezetét, mit kell tennünk ahhoz, hogy az épített környezet fizikai és lelki értelemben is otthonosabbá vál­jék, a kulturális kontinuitás talaján biz­tosítva a társadalom azonosságtudat ér­zetét. Ennek kapcsán kell bevezetnünk a „környezetbarát" építészet fogalmát (és gyakorlatát!), mely fogalom túl kell mutasson a ma már jogilag és erkölcsi­leg is kötelező normán, hogy az épüle­tek ne szennyezzék környezetünket, ha­nem főleg arra kell utaljon, hogy az épületeket a környezet materiális és kul­turális közegébe szervesen kell beillesz­teni. RADÓ DEZSŐ: A ZÖLDTERÜLE­TEK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET VÉDEL­MÉBEN c. írásában (61-65. I.) megálla­pítja, hogy az elmúlt évtizedek robba­násszerűen növekedő környezeti terhe­lése új megvilágításba helyezi a települé­sek zöldterületeit, mégpedig kettős érte­lemben: egyrészt mint a környezetvéde­lem eszközei, másrészt mint annak tár­gyai. Foglalkozik a zöldterületek rekre­ációs, vagyis az embert s annak munka­képességét újjáteremtő szerepével, majd a zöldterületek — tágabb értelemben zöldfelületek — oxigéntermelő, széndi­oxid asszimiláló, port, szennyezést lekö­tő, klímajavító, rezgés- és zajcsökkentő szerepét és kapacitását vizsgálja. CSOMOR TIBOR 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom