Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - Polgár Zoltán: Kallódó emlékek

NINCS ÚJA NAP ALA TT Csinos könnyűvérű lányok koptatják a pesti utca kövezetét, az uraknak — félénkségből vagy más okból — nincs merszük megszólítani őket; új házakon repedések mutatkoznak; az utcákat nem söprik rendesen; a legforróbb napokon akadozik a vízszolgáltatás; az úttestet árkokkal szabdalják át — nem ismerősek ezek a témák? Dehogynem! Ahogy mondani szokás, visszaköszönnek. Még száz év távolából is. Budapest kisvárosból néhány év tized alatt világvárossá lett. A főváros fejlődésének fényei magukkal hozták az árnyékokat is. BUZINKAY GÉZA ÖSSZEÁLLÍTÁSA SETA A FŐV4R0SBAN Papa: Nézzétek, gyerekek, milyen szépen folynak az építkezések. Gyerekek: De melyik akar összedőlni, papa: az ócska, vagy amelyiket most építették? (Üstökös, 1893. április 3. — A Papa az Üstökös népszerű állandó alakja: Kakas Márton, a gyerekek pedig az ő csemetéi.) Utczán. — De uram, ön már egy órája kísérget engem; szóljon már egyszer: mit akar? mert nincs időm még egy óráig ön előtt járkálni. (Üstökös, 1878. november 24.) — Ne menjünk nagyon a közelébe... — Már miért ne? — Tudod, szalmaözvegy vagyok és a szalma hamar szikrát fog! (Magyar Figaró, 1888. június 24.) 24