Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - Polgár Zoltán: Kallódó emlékek

FÓRUM huszonöt százalékkal emelkedett a művelődési-szórakozási alkalmak száma és ezzel arányosan azok látogatottsága. Ez azt jelenti, hogy a több mint 2500 felkínált programon mintegy 300 ezren vettek részt. Peremkerületben különösen nagy jelentősége van a színházi előadásnak, műsoros estnek, népszerű művészek fellépésének, komoly és könnyű zenei hangversenyeknek, népdal-összeállításoknak. Nem szorul magyarázatra ugyanis, hogy milyen körülményes innen eljutni „rendes" színházba, előadás után pedig hazamenni. De nincs is szükség erre, hiszen a művészek helybe jönnek a fővárosból éppúgy, mint vidékről. Fellépési lehetőségeket kap a művelődési központ Ascher Oszkár Színpadának műkedvelő együttese is. Fővárosszerte számon tartják a XVII. kerületi képzőművészeti kiállításokat — amelyeket főként a művelődési központban rendeznek meg. Bemutatkozik itt helyi, illetve fővárosi grafikusok, festő- és iparművészek, ezen túlmenően neves múzeumi anyagokból, sikeres tárlatokból is ízelítőt adnak. Lehetetlen felsorolni, hányféle tanfolyam, önképzőkör, klub működik a művelődési házban. Csak példaként: az utóbbi években igencsak megnőtt az igény a nyelvtanulás iránt. Jelzi ezt az is, hogy mióta ilyen tanfolyamokat szervez a ház, két és fél ezren fejezték be a megkezdett nyelvi kurzust az 52 tanfolyam valamelyikén. Az önképzési forma sokféleségét jelzi, hogy aki akar, tagja lehet a kerámiaszakkörnek, a fúvószenekarnak, jelentkezhet népitánc-csoportba vagy művészi tornára, társra találnak klubjukban a magányosok, a mozgássérültek és a nyugdíjasok. Van természetbarátkör, keleti önvédelmi klub, hímző, szabás-varrás tanfolyam és számos program beépült az iskolai vagy a tanórán kívüli nevelésbe, teret adva az érdeklődő, tehetséges gyerekeknek, mint például a rendhagyó történelmi foglalkozások vagy a kis kémikusok stúdiója. Külön fejezetet érdemelne a Dózsa Művelődési Központ egyik hagyományteremtő vállalkozása, gazdag nyári kulturális programja. Itt a legmelegebb hónapok sem számítanak uborkaszezonnak, hanem a művelődési főidény megkoronázásának. Zenei rendezvények, tárlatok, előadások, szünidei gyermekműsorok, szaktáborok, kirándulások, lakótelepi színházalás szerepel — többek között — a kínálatban. Gyanítom, a XVII. kerületiek közművelődési gyakorlatából nemcsak a hasonló adottságú peremkerületek meríthetnek ötletet. GYARMATI SZABÓ ÉVA 22 Kallódó emlékek Budafok már a rómaiak idején lakott hely volt, s megtelepedtek itt a honfoglaló magyarok is. A török hódoltság alatt a lakosság elmenekült innen, s csak 1737-ben indult meg újra a betelepülés az akkori Promontorba. Az új telepesek főleg szőlőművelők voltak. Hamarosan pestisjárvány tört ki. A Stáció utca sarkán álló Péter-Pál-kápolna Knoll József serfőző 1739-ben tett fogadalmának emléke. A mester a fogadalmi emlék felépítését már nem érhette meg, lánya és ispánja gondoskodott a mű befejezéséről, a kápolna felszentelése 1748-ban történt. Copf kőváza a Péter-Pál utcában A Stáció utca lépcsőinek mindkét oldalán, sajnos, nagyon romos stációfülkék sorakoznak. A stációk végén XVIII. századi Kálvária. A teraszon — ahonnan nagyon szép a kilátás — Krisztus és a két lator erősen sérült kőkeresztje áll, kissé hátrább Mária és Szent János szobra. Ledöntött mészkőkorlátok és méteres gaz fogadják az ide látogatót. Egyrészt a nemtörődömség és vandál pusztítás, másrészt a mészkövet „felfaló" szennyezett nagyvárosi levegő együttes munkájának eredményét láthatjuk itt. Pedig a támfalban levő lezárt Szentsírfülke felett még olvasható a felirat: „Ezt a golgotha't a budafoki családok összegyűjtött filléreiből restauráltatta a budafoki oltáregyesület, felszentelve 1934. szept. 9.-én P. Pongrác, O.F.M." Vajon a budafoki családok filléreiből telik-e újabb renoválásra? Budafok egyedülálló nevezetessége, hogy itt található a főváros egyetlen copf utcája, a Péter-Pál utca. A stílusjegyekben járatlan ember elsősorban a copf kővázákról ismeri fel ezeket az 1790 körül Pusztul a Kálvária is... A Törley-mauzóleum