Budapest, 1987. (25. évfolyam)

3. szám március - Kelecsényi Gábor: A pesti Emichek

,,Ha semmi egyebet nem adott volna ki sohasem, mint csak Petőfi műveit, már ezen egy, eléggé nem méltányolható tevénységével örök hálára kötelezte volna le magának a magyar nemzetet" — méltatja Emich munkásságát életrajzírója, Semnovitz Adolf. De ezen túlmenően, a negyvenes évektől kezdve nincs nagy magyar irodalmi név, mely nem hozható kapcsolatba Emich Gusztávval, emellett két tucatnyi lap és folyóirat gondozása fűződött nevéhez. Franz Emich pékmester Sziléziából jött Bécsen keresztül Pestre, ahol 1812-ben tette le a polgáresküt. Az ünnepélyes aktusnál nyelvi problémák nem merültek fel. Pestnek, akárcsak a Duna másik partjáról reá tekintő Budának polgárai akkor még túlnyomórészt németek voltak, akik őrizték magukkal hozott nyelvüket és szokásaikat. A becsületes pékmester eskütételének évében, 1812-ben nyílt meg a mai Vigadó mögött a Pesti Német Színház, s csak negyed század múltán követte a Nemzeti Színház. Petőfi kiadója Ezekben az évtizedekben kezdett lángot vetni hazánkban az újra éledő nemzeti öntudat, és az egyre izzóbb vágy, hogy az ország szíve — akkor még nem fővárosa, mert Mohács után Buda helyett Pozsony vette át ezt a szerepet —, Pest-Buda magyar legyen. A 19. század közepén Frankenburg Adolf Életképek című lapja Mi újság Budán? rovatát már azzal a céllal indította meg, hogy kulturális és gazdasági téren egyként a magyarság előretörését szolgálja. ,,Van-e Budán csak három-négy vállalat, amelynek tanácskozmányai ne németül folynának" — nehezményezi például 1846-ban. S ugyanebben az évfolyamban olvashatjuk azt a panaszt is, hogy Emich Gusztáv könyvárus, aki a budai hídfőnél hatezer kötetes kölcsönkönyvtárat nyitott, ,,mi okból kölcsönzi a magyar könyveket drágábban, mint a németeket"? Emich Gusztáv, a pékmester fia a mindennapi kenyér helyett immár más táplálékkal óhajtotta szolgálni Pest és Buda lakosságát. Vállalkozásának indulásáról egy másik lapból, a Jelenkorból és annak melléklapjából, a Társalkodóból értesülhettek az olvasók. E szerint Emich Gusztáv különös szerencséjének tartotta jelenthetni a magyar közönségnek, hogy miután több évi külföldi tartózkodásból hazaérkezett, „nemzeti könyvkereskedést állíttatott fel a magyar, német és külföldi literatura számára Pesten az Úri és Kígyó utcák szögletén". Kifejtette célját, hogy „mint született magyar, ki hazája iránt szenvedélyes szeretettel viseltetik", legfőbb gondját a honi literatúrára akarja fordítani, mert úgy látja, hogy ezt mind a közönség, mind a könyvkiadók és könyvkereskedők elhanyagolják. Ez a hirdetés több szempontból is tanulságos. A polgáresküt letévő Emich Ferenc megházasodott, s ennek révén már oly közel került a magyarsághoz, hogy fia, aki két év múlva látta meg a napvilágot, született magyarnak vallja magát. Talán saját indíttatásból, talán atyai ösztönzésre lép a pékmesterségnél kockázatosabb pályára, hogy a honi literatúra ügyét szolgálja. Atyja külföldi nagyvárosokba küldi tapasztalatszerzésre, onnan visszatérve a magyar, német és külföldi literatúra támogatásáról beszél. Tehát a németet is a honi literatúra körébe sorolja, de ugyanakkor a hazája iránti szenvedélyes szeretetet említi. E célkitűzések mögött a korszellem biztatását kell éreznünk, melyet méltányoltak is a kortársak. Az Emich-féle könyvkereskedés a kor politikai és irodalmi vezérfiainak találkozóhelyévé vált, akik az asztalokra kihelyezett könyvújdonságok kapcsán, a kor divatos kifejezésével élve, bőségesen „konverzálhattak" egymással. A könyvkereskedésnek ezt a szerepét a kor egyik politikai vezérférfiúja, Széchenyi István annyira méltányolta, hogy az angol klubok mintájára általa létrehozott Nemzeti Casino tagjai sorába is felvétette Emichet. Az üzlet vevőkörében, majd később a tulajdonos baráti körében megtaláljuk Toldy Ferencet, „a magyar irodalomtörténet atyját", báró Eötvös József írót, egyben a kor egyik legképzettebb politikusát, és más nagy írókat is, mint Kemény Zsigmondot vagy Jókai Mórt. Emich a könyvkereskedői és könyvbizományosi tevékenység mellett 1842-ben könyvkiadói vállalkozásba is fogott, s nevét tulajdonképpen ezzel tette halhatatlanná. Nemcsak azért, mert jó negyed század alatt — 1850-től immár saját nyomdával is rendelkezve — 663 kiadvánnyal lépett piacra, amelyekből 629 magyar nyelvű volt. De azért is, mert ezek a kiadványok a magyarság ügyét szolgálták. Amikor 1848-ban Párizsban kitört a Lajos Fülöp király trónját megdöntő februári forradalom, egész Európa megmozdult, s március idusán forradalmi események kezdődtek Pest-Budán is, amelyek végül szabadságharcba torkollottak, Emich számos kiadványával támogatta a forradalom ügyét, nem utolsósorban azáltal, hogy ő lett Petőfi kiadója. Hogyan is történt ez? Ugyanabban az évben, amikor az Életképek megrótta Emichet azért, mert drágábban kölcsönzi a magyar könyveket, mint a németet, örvendetes hírt közölt a lap egyik munkatársával kapcsolatban: „Petőfi összes verseinek újévre leendő kiadását derék könyvtárosunk, Emich Gusztáv vállalá magára, ki e zseniális költőnek eddigelé megjelent valamennyi költeményét 500 forinton vette meg, mi nálunk, kivált versekért, nem csekély díj". Petőfi ekkor mindössze 23 éves, s tudjuk róla, hogy indulásának éveiben milyen reménytelenül keresett kiadót összes költeményei számára. Nagyon is bízott azoknak értékében, saját költői nagyra hivatottságában, és nem szerette volna a szerzői jogot elkótyavetyélni. A nevében rejlő üzleti lehetőséget Emich fedezte fel. Négy évvel előbb, mikor az ismeretlen 19 éves ifjú először jelentkezett nála, még semmi fantáziát nem látott benne, de 1844-ben már ő adta ki A helység kalapácsa című komikus eposzát. Ez a „Golopatsch" — így nevezte a művet Emich — jó üzletnek bizonyult, s a következő években rendre jelentek meg Emichnél Petőfi kisebb művei, valamint a „Golopatsch" újabb és újabb kiadásai. 1847-ben pedig elhagyták a sajtót a bejelentett összes költemények. A szerződés egy kiadásra szólt, az érte járó 500 pengőforint honorárium 60 métermázsa búza árának felelt meg. Vagy nézhetjük úgy is, hogy a költő mészáros atyja 15 métermázsa faggyú eladásából tudott volna ennyi pénzre szert tenni. Néhány hónap múltán kedvezőbb ajánlattal jelentkezett Emich, és a könyvet további kiadá-37 A PESTI EMICHEK