Budapest, 1987. (25. évfolyam)

5. szám május - P. Szabó Ernő: Kőkatonák

REJTETT KINCSEK KŐKATONÁK Messzire kígyózó utak, megrakott szekerek, zörgő, sziklás talajon vagy cserpesre száradt sziken zötykölődő kerekek, sárban nyiszogó, rosszul kent tengelyek... Hol vannak már a régi országutak, fuvarosok, utasok? S hol vannak a régi hintós, szekeres világ emlékei? Itt-ott, persze, még kocsisát rázva a falu és a szántóföld között el-elgurul egy-egy szekér, stráfkocsik gumikerekei surrognak, de hintót már csak nosztalgikus ünnepeken látni, s tudunk példát arra, hogy a múzeumi hintó sem működik igazán. Múzeumi emlék ma már a városi embernek az állati erővel vont négykerekű, a legtöbbünk tán el sem hinné, hogy még néhány évtizede is — ha nem is a módi, de szükség szerint — mennyi szekér járt az utakon. Ki tudná felidézni ma már, hogy a századfordulón, az alighogy megkezdődött motorizáció korában hogyan élt egymás mellett a szekér és az automobil, s hogy száz-százötven évvel ezelőtt hogyan vették körbe a vásárteret a cseréppel rakott, zöldséget, gabonát szállító, jó vásárt remélő gazdát hozó szekerek? Ki tudja, hogyan lihegtek a lovak nyári aszályos napokon, hogyan szállt a por, hogyan csíptek a bögölyök? Ki tudja, hogyan vergődtek a lovak a rúd mellé fogva, a lomha bivalyok a sáros utcán ősszel, kora tavasszal? Ki tudná? Fáy András uram sorai például híven megőrizték az emlékét annak, milyen volt a pesti utca a múlt század elején. „Mint borsószem a rostában, úgy rázódol szekered oldali közt — kezdte panaszait —, ha kocsizol rajtok. A külvárosokban pedig sok helyen kocsidöntő pocsolyák, kerékfogó sarak s undok szeméthalmok vesztegelnek, mint akármely rossz faluban. Határa a töltés hiányában keresztül-kasul van utakkal szegdelve s utczái az őszi esőzésekben és tavaszi olvadásokban majd járhatatlanok, esteledésekben pedig veszélyesek." Fáy uram tudta, milyen az út, hogy fut a szekér, ahogyan a pesti porról és sárról író Széchenyi István is tudta, s mindenki, aki egyszer is útra kelt akkoriban. De — s milyen jellemző dolog — míg a latin szállóige, a navigare necesse Kossuth Lajos utca 32