Budapest, 1987. (25. évfolyam)

8. szám augusztus - Kiss Károly: A Nemzeti Színház ünnepén

1837 1987 A NEMZETI SZÍNHÁZ ÜNNEPÉN ,, Óhajtanám, hogy politikai és szépirodalmi lapjaink, ha a színházra vetik figyelmüket, ne csupán csak a direkció kérdésével bajlódjanak — mi magában nem fontosság nélküli téma ugyan, de mégsem minden —; óhajtanám továbbá, hogy ha a dráma iránt kiváló érdekkel viseltetnek, ne szorítsák buzgalmukat egyedül annak feszegetésére: vajon nem pártoltatik-e az opera a dráma rovására? Mert hiszen ez, mióta Árpád ébredésé-vei állandó színházunk megnyittatott, mindig polémia tárgya volt anélkül, hogy valaha tisztába hozatott volna; óhajtanám végre, miszerint a színművészet ügyében a kevésbé csattanó kérdések is, melyek a szenvedélyes polémiák helyett hasznos eszméket terjesztenek, kezdjék már valahára az olvasóközönséget érdekelni. " (Kemény Zsigmond: Színművészetünk ügyében. Pesti Napló, 1853. október 28.) Amikor megnyitották, 1837. augusztus 22-én Pesti Magyar Színház volt a neve. Megalapításának gondolata csaknem négy évtizedig foglalkoztatta a magyar közvéleményt. A nemzetébresztő reformkor legjobbjai röpiratokban és cikkekben szorgalmazták a Nemzeti Színház létesítését. Unghváry János, Kultsár István, Kazinczy Ferenc, Katona József, Kölcsey Ferenc, Fáy András, Döbrentei Gábor és Vörösmarty Mihály, tehát a korabeli szellemi élet színe-java elsősorban az anyanyelv fölemelése érdekében sürgette, hogy az egykor poros kisvárosnak, Pestnek magyar színháza legyen. A szép eszmét Széchenyi István is fölkarolta, és Magyar Játékszínrül címen közétett, tömör értekezésében mintegy összegezte a korábbi javaslatok lényegét. A közadakozás sikerénél jobban bízott a részvénytársasági alapon megszülető színház realitásában. A pompásnak képzelt teátrumot a pesti Duna-parton szerette volna fölépíttetni, azon a telken, ahol most az Akadémia palotája áll. Széchenyi tekintélyének és határozott állásfoglalásának köszönhető, hogy a sok tétova elgondolás és kísérletezés végül is testet öltött, meglehet nem éppen úgy, ahogyan ő megálmodta. Érdemes fölidéznünk, miért és miként módosult Széchenyi terve. A játékszínmozgalom legfőbb hívei — a Pest megye vezetőit, pontosabban Földváry Gábor alispánt pártoló fölvilágosult nemesség és értelmiség —, nem törődve a hivatalok kicsinyes akadékoskodásával, önkényes vállalkozásba kezdtek. A mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán álló telken, amelyet Grassalkovich Antal adományozott Pest városának, 1835-ben rakták le a színház alapkövét. Az ifj. Zitterbarth Mátyás tervezte klasszicista épületet igen gyorsan, két év alatt emelték. Ma úgy is mondhatnók: engedély nélküli építkezéssel, valamint nemzeti fölbuzdulásból és adományokból született meg az intézmény. Az erőltetett ütemű építkezést nagy vita kísérte, amelyet nem a városrendezési elveket is sértő vállalkozás váltott ki. A Széchenyi elképzelte színház inkább az arisztokrácia igényeit szolgálta volna, míg a köznemesség és értelmiség populárisabb játékszínt áhított. A Pesti Magyar Színház gyors felépítésével tehát nemcsak az állami bürokrácia emelte akadályokat hárította el, hanem Széchenyi tervét is meghiúsította. Földváry Gábor és párthívei diadalt arattak. * A fölépült Pesti Magyar Színházat Vörösmarty Árpád ébredése című alkalmi játékával nyitották meg, egyebek közt Egressy Gábor, Megyeri Károly, Lendvay Márton, Déryné és Laborfalvy 5