Budapest, 1987. (25. évfolyam)

2. szám február - Hollós László: Telefontolgatás

TELEFONTOLGATAS Hazánkban a Puskás fivérek honosították meg a telefont. „Puskás Tivadar volt a világon az első ember, aki a távbeszélő részére a központ eszméjét 1877-ben felvetette" — írta Edison. Puskás Tivadar fivérére, Ferencre bízta az Európai Edison Telefontársaság képviseletét Ausztria-Magyarország területén. Puskás Ferenc 1879-ben több ízben bemutatta a távbeszélőt és annak működését Budapesten, hogy a hatóságokat is meggyőzze az új találmány fontosságáról. Számos akadály legyőzése után, 1881. május elsején helyezték üzembe az első budapesti telefonközpontot 25 előfizetővel a Fürdő (ma József Attila) utca 10-ben. E hálózat még magánvállalkozásként működött. Puskás Ferenc 1881. november 5-én kelt levelében ezt írta: „Pesten már 200 előfizetőnk van, minden eléggé jól megy... Múlt héten egy bécsi társaság két képviselője volt nálam... miután külföldön több telefonhálózatot megnéztek... Azt a hízelgő megállapítást tették, hogy az én hálózatom megy legjobban..." Amikor még az elsők között voltunk... A távbeszélő-hálózat fejlődése kezdetben szerény. 1881-ben három központ és körülbelül 150 állomás, 1885-ben hét központ és 728 állomás, az első mérnökök alkalmazásakor, 1887-ben pedig hét magánkezelésben lévő városi hálózat és 1327 állomás működött. Baross Gábor, aki 1886-ban került a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium élére, felismerte a telefon rendkívüli jelentőségét. Az általa előterjesztett és 1888-ban törvényerőre emelt első távbeszélő törvény kimondta, hogy a jövőben magánvállalkozó nem kaphat telefonengedélyt. Az első Budapest-Bécs távolsági áramkör 1890. január elsejei üzembe helyezése miatt az addig épített központokat kétvezetékessé kellett átalakítani. Az első eleve kétvezetékes, multiplikációs központot 1897-ben adták át a Szerecsen (ma Paulay Ede) utca 7-9. számú épületben, háromezer előfizetője volt. Még ebben az évben államosították a telefonhálózatot. Az első amerikai eredetű, közös telepű (CB) központot 1904 januárjában helyezték üzembe a Teréz Távbeszélő Központ épületében. A 150 kezelői munkahelyes központot 10 ezer előfizető kiszolgálására méretezték. A húszas évek derekán a távbeszélőállomások számának és forgalmának alakulása szükségessé tette a gépesítést. A Magyar Posta a Western Electric Co. Rotary forgógépes felépítésű, közvetett vezérlésű rendszerének 7A változata mellett döntött. Az első gépi kapcsolású központot, a Krisztinát 1928-ban adták át. Ezt rövidesen további automata központok (a Belváros, a Teréz, a Lipót, a Lágymányos, a Budafok, a Zugliget, a József és végül, 1932 decemberében a Pesterzsébet) üzembe helyezése követte. 1936-ban az addig öt számjegyű hívószámról áttértek a hat számjegyű rendszerre. Ekkor a fő- és mellékállomások száma meghaladta a 136 ezret, s az ország minden lakosára 20 helyi, minden két lakosára pedig több mint egy távolsági beszélgetés jutott. 1939-ben üzembe helyezték az Erzsébet-központot, és a Posta négy irányban kezelői távválasztást valósított meg. Ez azt jelentette, hogy a helyközi híváshoz csak az indítóközpontban kellett telefonkezelő. Magyarország a helyközi telefonforgalom automatizálása terén a negyvenes évek elején az elsők között volt Európában. A második világháborúban távbeszélőközpontjaink nagyobb része jelentősen megsérült vagy üzemképtelenné vált. 1945 végén — hála a Posta és a Standard (BHG) gyár dolgozóinak — ismét 16 780 élő állomás volt Budapesten —, a központok kapacitása pedig megközelítette az 55 ezret. A háborús károk helyreállításának, az újjáépítés munkáinak, majd az ezt követő szocialista iparosításnak és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában nem jutott elegendő pénz a hírközlés fejlesztésére. így aztán az ötvenes évek közepétől kezdve háttérbe szorult a távközlés fejlesztése, számottevően elmaradt a népgazdaság egészének fejlődési ütemétől. A postai telefonközpontok és hálózatok fejlesztésére jóval kisebb összegeket lehetett fordítani a kívánatosnál. A háború utáni első új telefonközpontot csak 1962-ben helyezték üzembe. Mivel a termeléshez nélkülözhetetlen telefonigényeket legalább részben ki kellett elégíteni, a vállalatok, üzemek és hivatalok alközponti mellékállomásait fejlesztették. A hetvenes években aránylag többet fordítottak a termelői infrastruktúra fejlesztésére, de a korábbi évek hírközlésfejlesztési lemaradásának pótlására ez sem volt elegendő. Ebben az időszakban jelentősen átrendeződött a lakosság által jogosnak ítélt „szükségleti sorrend". Különösen a telefon iránt nőttek az igények, e téren váltak leginkább szembetűnővé a fejlődés ellentmondásai. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a VI. ötéves tervben sem jutott több pénz a távközlés fejlesztésére. Kényszerhelyzetben Milyen a főváros jelenlegi telefonhelyzete? Először erre a kérdésre kértem választ beszélgető partnereimtől: Schneider Józseftől, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság vezetőjétől, Bozóky István fejlesztési és László Lajos forgalmi igazgatóhelyettestől. Schneider József: Külön kell választani a telefonellátás mennyiségi és minőségi színvonalát. Mennyiségi tekintetben egyértelműen kedvezőtlen a helyzet. Ezt legjobban a száz lakosra jutó beszélőhelyek számával lehet jellemezni, amely jelenleg 35. (Beszélőhelynek nevezünk minden telefonálásra alkalmas berendezést.) Budapesten összesen 738 ezer beszélőhely van. Ebből a bekapcsolt főállomások száma körülbelül 400 ezer. Körülbelül 290 ezer lakás- és 8600 nyilvános telefon található a fővárosban. Átlagosan tehát minden harmadik lakásban van készülék, csak éppen meglehetősen aránytalan megoszlásban. — Melyek a ,,leghátrányosabb helyzetű" kerületek? László Lajos: Lakásállomás-sűrűség tekintetébe^ a XVII. kerület áll az utolsó helyen. Itt száz lakásra mindössze 8,5 telefon jut. Ami pedig a beszélőhely-sűrűséget illeti: száz lakosra hat jut. E mostoha helyzetnek az az oka, hogy az elmúlt évben a kismértékű telefonjavulás mellett rendkívül dinamikus lakásépítésre került sor ebben a kerületben, ide költözött a főváros lakosságának egy része. A lakótelepek telefonellátása pedig nagyon-nagyon gyér. Például Rákoskeresztúrnak akad olyan része, ahol egyáltalán nincs távbeszélő-állomás. A másik véglet az V. kerület: itt 100 lakásra 74,7 lakástelefon, 100 lakosra 208,6 beszélőhely jut, a mellékállomásokat is számítva. Bozóki István: Az említett aránytalanság arra is visszavezethető, hogy a felszabadulás után önálló közigazgatású helységeket csatoltak a fővároshoz, létrehozták Nagy-Budapestet, s a külső városrészeket nehezebben vagy egyáltalán nem lehetett telefonnal ellátni. A jelenlegi távbeszélőközpont-struktúra a háború előtt alakult ki, s azt követően mindössze néhány új központ épült. A külső zóna dinamikusabb fejlesztése tulajdonképpen csak a hatvanas években kezdődött. — Minőségi szempontból melyek a telefonálás neuralgikus pontjai, s miért alakultak ki ezek? László Lajos: Bár, véleményem szerint, néhány budapesti telefonközpont — például a sokat szidott Belváros, Újpest vagy bővítése után a Terézváros — színvonala kifejezetten jó, de sok olyan városrész is akad, amelynek katasztrofális a helyzete. A Zugliget-, a Pestlőrinc-, az 54 éve üzemelő Budafok-, az Erzsébet- és a József-központ elavult, túlterhelt. S miután a fővárosi telefonhálózat szövevényes, és minden központ össze van kötve a többivel, hiába szeretnénk napközben a Belvárosból Zuglóba telefonálni, ha az ottani központ túlterhelt. Az elavult, túlterhelt központok és a kábelhálózat állapota határozza meg a szolgáltatás egészének a színvonalát. Schneider József: Sok esetben a Posta még ma is kényszerhelyzetben van. Budapesten nagyon torz telefonösszetétel alakult ki. A kívánatos aránynál sokkal több vállalati alközponti mellékállomást kapcsoltak be. így aztán a központokba lényegesen több híváskezdeményezés fut be, mint amit azok le tudnak bonyolítani. A torlódásokat csak úgy lehetne csökkenteni vagy megszüntetni, ha újabb központokat és kábelhálózatokat építenénk, s ezzel megosztanánk a terheket. Persze közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy a berendezések egy része teljesen elöregedett. A fővárosi központok gépi állományának 25, a kábelhálózatnak 45 százaléka azonnali (!) cserére szorulna. A túlterhelt, részben el-6