Budapest, 1987. (25. évfolyam)

2. szám február - Pető Sándor: Újpalota fényében és árnyékában

ÚJPALOTA fényében és árnyékában suit, 400 dolgozót foglalkoztató Járműszerelvényt Gyártó Vállalatot is, mely Rákospalota egyik legrégibb ipartelepe. Évi 330 milliós termelési értékével a középüzemek kategóriájába tartozik. Gyakran dolgoztam itt iskolai szünidőkben: alumíniumkeretet cipeltem, téglát raktam, maltert kevertem. A légkör családias, mondhatnám, falusias volt — pacalvacsorák, disznótorok. Az is előfordult, hogy a munkaverseny győztese 300 kilós hízott sertést vehetett át első díjként. Kirándulni jártak együtt, s nyaralótelepükön mindig vidám és baráti volt a hangulat. S milyen a mai gyár? Erről vall Püspöki István, a vállalat igazgatója, aki több mint harminc éve dolgozik itt, napjainak legnagyobb részét a kerületben tölti. — Rákospalota nekem olyan, mint egy vidéki város. Hamarabb kötünk ismeretséget, olykor még arra is van időnk, hogy beszélgessünk. Könnyebben teremtődnek személyes kapcsolatok a kerület vezetőivel is, s ettől a közös problémák megoldása emberközelibb. A tanácstól sok segítséget kapunk, s ezt viszonozzuk. Egy iparosodott kerületben nem lennénk számottevő tényezők, itt, úgy érzem, azok vagyunk, és ez sok előnnyel jár. Meg lehet szeretni ezt a kerületet, a sok helyi gond ellenére is otthonosan érzem magam itt. Noha a régi szellem úgy istenigazában nincs már meg a gyárban, azért nyomokban megmaradt. A kerület vezetőivel meglévő jó kapcsolatok hatnak középvezetőkre és dolgozókra egyaránt. Úgy érzem, itt dolgozó, itt lakó munkatársaim is otthonnak érzik a kerületet, s tenni is hajlandók érte. — Milyennek ítéli a kerület kereskedelmi ellátottságát? — kérdezem Szabó István tanácselnököt. — A kereskedelemben, legalábbis az élelmiszer-kereskedelemben, évek óta visszafejlődés tapasztalható. Többnyire a kis alapterületű, korszerűtlen, hűtőkapacitás nélküli, gazdaságtalanul üzemelő egységek szűnnek meg. Ez jó. A baj az, hogy csak részben tudjuk őket ABC-üzletekkel pótolni, s ez nyugtalanságot vált ki. Megszűnnek szolgáltató egységek is, ezt a kisipar ösztönzésével tudjuk ellensúlyozni. A kerületben kevés az iparcikküzlet. Újpalotán egy sincs. A százezer lakosú kerületnek egyetlen áruháza sincs. Nem látnak benne fantáziát az illetékesek. Vajon így van-e? Rákospalotai székhellyel működik az ország második legnagyobb fogyasztási szövetkezete, az Észak-pesti ÁFÉSZ, Rákospalota egyik legjelentősebb gazdasági bázisa, a kerület kereskedelmének meghatározója. Éves termelési értéke 2,2 milliárd forint. Az iparcikk-kereskedelemben majdhogynem piacgazdák. 42 üzletük van a kerületben. Dr. Vas Nándor elnök nem panaszkodik. Hogy legyen valami tipikusan palotai története, elmeséli, hogy Bethlen Gábor utcai központjuk a régi városrészben van. Esős időben kocsival is alig lehet megközelíteni, s az ilyenkor érkező illusztris vagy kevésbé illusztris vendégek igencsak elcsodálkoznak, hol is él a „palotai milliárdos". Önerőből akartak ez ellen tenni (például javítani), de közölték velük: ezt csak közerőből lehet. Botorság lenne Vas Nándortól megkérdezni, hogy képvisel-e potenciális vásárlóerőt Palota lakossága, hisz gazdasági eredményeik bizonyítják, hogy igen. Az áruház-nélküliség azonban komoly gond. 1978-ban szó volt egy 5400 négyzetméter alapterületű áruház építéséről. Megvolt a pénz (!), a terület, az építőipari kapacitás. A problémát az jelentette, hogy a Fővárosi Tanács két főosztálya (kereskedelmi kontra művelődésügyi) között vita támadt: az adott területen művelődési központ vagy áruház épüljön-e. Három évig tartott a „per", mire eldőlt, hogy inkább áruház kell, addigra már nem volt meg a pénz, a hitelezők nem várhattak évekig. Summa summárum: se áruház, se művelődési központ nem épült. Az építési terület parlagon hever. Később újabb lehetőség adódott, hogy társulási formában (Sugár-szisztéma) áruház épüljön. Ez az ügy jelenleg stagnál. Belátható időn belül Rákospalota áruházproblémája nem oldódik meg. Ma már ehhez 400 millió forint kellene. Az Észak-pesti ÁFÉSZ nemcsak jó kereskedő, hanem bőkezű mecénás is. Tagsági érdekeltségi alapjából finanszírozza, többek között, a Cseszka Edit vezette női énekkart, az úttörő fúvószenekart, valamint hét szakosztállyal működő sportegyesületet tart fenn, köztük az ismert női labdarúgócsapatot, a Feminát. A közművelődés Rákospalota másik sarkalatos problémája. Egy központi üzemeltetésű művelődési háza van, mely a régi palotai részre esik. Népszerű nevén a Csoki. A hatvanas években lett közkedvelt hely, olyan, akkor híres zenekarok játszottak itt, mint a Liversing, a Syconor, a Nivram. A város sok részéből vonzotta a fiatalokat. A korszak eltűnésével a ház színe is megfakult, egy lett az intézmények sorában. Megmaradt csak palotainak, a kerület egykéjének, hiszen Újpalotán egyetlenegy művelődési ház sincs. A kerület két mozija (mindkettő a régi részen) korszerűtlen, könyvtárhálózata rosszul decentralizált. A százezer lakosú kerület közművelődésének problémája — úgy érzem — nemcsak Palotáé, hanem a fővárosé is. A VII. ötéves tervben, úgy tűnik, sor kerülhet fővárosi programként korszerű művelődési objektum építésére. A kerületben viszonylag problémamentes az iskolai, óvodai, bölcsődei elhelyezés és üzemeltetés. Noha vannak belső aránytalanságok, égető gondok nincsenek. A kerület tanácsi vezetése nagy gondot fordít a régi iskolák rehabilitációjára. Egyetlen gimnáziumuk korszerűsítése megtörtént. Budapest egyik legtöbb tantermes középfokú oktatási intézménye lett. A kerület néhány iskolája még a századelőn épült. A Rädda Barmen Utcai Általános Iskola a legrégibb, melynek nyolc évig tanulója voltam az utolsó fiúosztály tagjaként. Férfi tanárok tanítottak, olykor vesszővel, körmössel, kokival. A vonalzó okozta fájdalmakra már nem emlékszem, csak tanáraim arcára. Az iskola idén volt nyolcvanéves. Két tanerős iskolából lett 30 tanerős, s az országban az elsők között szervezett zenetagozatot, tanította a zene, az ének szeretetét a Kodály-módszer szerint. Jó hallani az iskola énekkarának sikereiről, nemzetközi elismeréséről. Elsőként jutottak el Kanadába, részvevői voltak az EXPO '86 Kórusfesztiválnak, ahol II. díjat nyertek. Az iskolához való kötődést jellemzi, hogy húsz olyan gyerek tanul itt, akinek már a nagyszülei, s 74, akinek a szülei is idejártak. * Tíz éve, hogy máshol élek, és mégis minden idevonz. De vajon, hogyan érzi, látja ezt az, aki máshonnan érkezve eresztett itt gyökeret? Dr. Géczi István, az ismert egykori labdarúgó, a kerület egyik országgyűlési képviselője. Húsz éve jött egy hevesi kis faluból, s ma minden ideköti — nem feledve szülőhelyét —: a családteremtés öröme, az emberek gondja, a közös élmény. — Itt vannak a gyökereim — mondja. — A település jellege hasonlít az otthonihoz. Az emberek, akikkel itt nap mint nap találkozom, olyanok, mint otthon — beszédesek, „jóköszönők". A kerület jellegéből adódik minden mozgató indulatom. Sok az elöregedett rész, s az új sem problémamentes. Úgy érzem, itt megbíznak bennem, s számítanak rám. Sosem élek vissza a bizalmukkal, hisz a bizalmuk által lettem szószólójuk. Igyekszem minden problémájukat, a lehetőségekhez mérten, megoldani. Nagyot javult a helyzet a közművesítés terén, úgy látom, az utóbbi néhány évben ugrásszerű a fejlődés. A választókerületem három részre esik: régi Palota, Újpalota, Pestújhely. Az itteni problémák egész Rákospalota problémái. Ez is olyan kerület, amit nagyon kell szeretni ahhoz, hogy az ember tenni tudjon érte. PETŐ SÁNDOR