Budapest, 1987. (25. évfolyam)

2. szám február - Pető Sándor: Újpalota fényében és árnyékában

TT -Ä.^k.aron ülő gyerekként, egy eldugott Baranya megyei faluból felköltözve, leltem itt otthonra, s vallom magam most is, harminc-egynéhány évesen — noha tíz éve már másutt élek — rákospalotainak. Itt éltem át mindazt, amit kisfiúként, kamaszként átél az ember — szegénységben, de mégis a fiatalság adta reményben. Itt tanultam meg mindazt, ami mai felnőtt-tudatomban jelentőséggel bír. Ha olykor visszatérek egy­kori önmagamat keresni, nem szégyellem bevallani: nem találom. Amit gyerekként titokzatosnak és csodásnak láttam, ma már a jó­zan valóság képét mutatja, a legendák végét. Látható tények van­nak, melyeknek már csupán mint helyszíneknek van köze túlfűtött kamaszkoromhoz — Sóder gödör, Rädda tér, a Csokonai és a Bé­ke mozi... Rákospalota 700 éve jegyzett település. Az első írásos emlék 1245-ből való, IV. Béla említi Párdeu néven egyik hűbéresé­nek írt adománylevelében. 1281-ben újabb adománylevélben lelhetünk Párdeu falu nevére. 1346-ból való az az írásos em­lék, mely már Palota néven említi. A kis település a török hódoltság hosszú, fáj­dalmas éveiben teljesen elnéptelenedik, felvonulási, hadi terület. 1696-tól, noha akkor még csak 17 job­bágytelket számlál, fokozatos fejlődésnek indul. Megbízható adatok szerint 1784-ben már nyolcszázán lakják. Mint közép­kori település magyarnak számít, s ezt a feltárt sírokban talált temetkezési emlé­kek is igazolják. Szegény földművesek lakják, Nógrádból ideszökött jobbágyok, letelepült szlávok, németek — közép­kelet-európai keveredésben. Jelentős esemény a település életében a Budapest-Vác vasútvonal kiépülése. 1845. november 15-én a próbajárat Palo­táig jön. A döntő változást azonban a kie­gyezést követő idők hozzák. A kapitalizá­lódás jeleként kisebb ipartelepek létesül­nek — olajütő, posztóüzem. Palota életé­ben azonban mégsem a helyi ipar kialaku­lása játssza a legnagyobb szerepet, hanem elsősorban az újpesti és az angyalföldi iparvidék kialakulása. Az egyre nagyobb számban felköltöző, munkát kereső né­pesség Palotán olcsó telekhez juthat, ahol minden talpalatnyi föld eladó. Zsellérek, kis fizetésű munkások vásárolnak itt apró darabka földet. Vályogházak nőnek ki a földből, tenyérnyi kertek, szűk utcák jel­lemzik, nincs tér, se csatorna, se vezetékes viz. Ekkor alakul ki a településnek az az arculata, mely a múlt örökségeként mind­máig kísért. Ugyanakkor, ennek mintegy ellenpólusaként, a vasút rohamos fejlődé­se megteremti az István-telki főműhelyt, s felépül az ország legnagyobb MÁV-lakó­telepe. Noha szegény nép lakja a települést, a nemzeti öntudat szép példájaként itt állít­ják fel közadakozásból, Budapesten első­ként, Barcza Lajos szobrászművész há­rom méter magas Kossuth-mellszobrát 1908-ban, Kossuth halála után tizennégy esztendővel. Utcákat neveznek el 1848 hőseiről, mártírjairól. 1910-ben már 28 437 főt számlál a nagy­község. Iskolák épülnek, köztük magán­főgimnázium. 1923-ban városi rangot kap a helység, de városnak alig nevezhető. Rendkívül elmaradott nagy falu benyo­mását kelti: csatornázatlan, a vezetékes ivóvíz ismeretlen fogalom. Az egészségü­gyi ellátás elégtelen. Az infrastruktúra te­rén a felszabadulásig változás nem törté­nik. A városi rangra emelkedett települést szegényparasztok, munkások, kishivatal­nokok lakják. Itt mindig hiányzik a na­gyon módos réteg. Ezért jelentős szerepet kap a munkásmozgalom, mely leginkább szociáldemokrata orientációjú, de a har­mincas években fokozatosan kommunista sejtek is alakulnak. Ekkortájt kezd ki­bontakozni a helyi ipar: a mai növényo­lajgyár, kötöttárugyár, járműszerelvény­gyár, bőrdíszműgyár elődje. A lakosság zöme mégsem talál helyben munkát. A nappali forgalom gyér, mint ahogyan ez a mai Rákospalotára is jellemző. Infra­struktúra nélküli nagy falu volt, és, saj­nos, az is maradt. A Révai Lexikonban ez olvasható: „Rákospalota, nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. váczi j.-ban Budapest közvet­len szomszédságában, gyorsan fejlődő község, melynek 1869-ben csak 3548, 1890-ben 6264, 1920-ban már 36 008 lako­sa volt. Van magán-főgimnáziuma és pol­gári iskolája, az István-telken szép tisztvi­selő telepe, s ugyanitt az államvasutaknak hatalmas gépjavító műhelye, olajgyára, villamos őrlőmalma stb. Kossuth Lajos mellszobra Barcza Lajostól (1908), vasúti állomása, posta- és távhívó hivatala és postatakarékpénztára. Budapesttel két villamosvasútvonal is összeköti." Az Új Magyar Lexikon már csupán öt sort szentel Rákospalotának. A felszabadulás utáni időszak első te­endői közé tartozott a háborús pusztítás helyreállítása. Ezzel egy időben fokozato­san megindul a vezetékes vízhálózat tele­pítése, befejeződik a villamosítás. Javul a közlekedés, új villamosvonal létesül — a 67-es —, mely összeköti Rákospalotát Pest központjával. Fejlesztik az egészség­ügyi ellátást: körzeti orvosi hálózatot léte­sítenek. Bölcsődék, óvodák, iskolák épül­nek. Kisebb lakásépítésekre kertjl sor: Széchenyi-telep, kis BM-telep. Kiépül a Közért és az ÁFÉSZ üzlethálózata. Fenn­marad a kisipar, kiskereskedelem. Ugyan­akkor jelentősebb iparfejlődés, ipartele­pítés indul meg, javul a helybeni foglal­koztatottság mértéke. A jelen történelmi korszak második lépcsője a hatvanas évek végére esik. A fővárosi lakásépítési program részeként elkezdik az újpalotai lakótelep építését, felépül 16 ezer lakás. Döntő fordulat ez a település életében, hat a régi Palotára, belső ellentmondásokat teremt. A régi te­lepülés elavult marad. Miközben az új vá­rosrész fokozatosan megteremti a maga sajátos problémáit, egyre jobban előtérbe kerülnek a régi település alapgondjai, me­lyeket meg kellene oldani. Ennek nyomán megkezdődik a főgyűjtőcsatorna építése. Rákospalota jelenlegi helyzetéről Sza­bó István tanácselnökkel beszélgetünk. Az új elnöknek nemcsak munka-, hanem lakóhelye is Palota. így nemcsak tanácsi vezetőként, de helybeli lakosként is isme­ri, érzi a problémákat. Nem véletlen, hogy először a városszerte legégetőbb kér­désről, a lakáshelyzetről beszélgetünk. — A 37 ezer lakásnak több mint fele ré­gi építésű, fizikai és erkölcsi állapota ela­vult. Kisebb része új vagy korszerűsített. Jelentős számú — 1000-1500 — lakás olyan területen van, melyre még ma is a múlt századi zsellértelep viszonyai jellem­zőek: a legtöbb helyen a teleknagyság a 100 négyszögölet sem éri el. Itt huszonöt éve építési tilalom van. Egyes források szerint már a 30-as években is hoztak ha­sonló rendelkezést. Úgy néz ki, hogy a VII. ötéves tervben — a főváros program­jaként — megindul a fokozatos rendezés. A többi részen önerős közműfejlesztéssel, a lakossággal együttműködve út, csatorna épül. Alapkoncepciónk, hogy be kell hoz­nunk az évszázados elmaradást, hogy Rá­kospalota kertváros lehessen. Ez a program a kerület ipari üzemeit is érinti. így, többek között, az idén önálló-18

Next

/
Oldalképek
Tartalom