Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - Gyarmati Szabó Éva: Utak, pincék, üregek

derült: hatalmas feladatról van szó, amelynek elvégzéséhez megbízható, naprakészen összehangolt munka és felelősségérzet szükséges. Mert a föld alatti világot csak a föld felettivel összhangban lehet helyreállítani. A pincék megerősítése ugyanis az útburkolat javításával, a közműhálózat kiépítésével, a lakóházak, középületek állagának óvásával, a támfalak, sziklafalak omlásveszélyének megszüntetésével jár együtt. Ezt segíti a Fővárosi Tanács időközben született városrendezési terve is. A szakemberek szerint a legsúlyosabb állapotban Budafok belvárosa van; remélhetőleg a jövőben nem akadályozza a bürokratikus ügymenet a gyors segítségnyújtást. Szerencsére nem fenyeget minden utcát, épületet veszély. A közelmúltban elkészült térképek tanúsága szerint a városrész központja alatt 3500 pince található, többségük jó állapotban van, megfelelően karbantartott. Mindössze nyolc százalékuk — ám ez is nagy szám! — és a hozzájuk csatlakozó mintegy két kilométer hosszú tám- és bélésfal — veszélyes. (Teljes hosszúságuk körülbelül hat kilométer.) A korábbi térképeken egyáltalán nem szereplő, ám annál több gondot okozó betemetett barlanglakások számát hozzávetőleg száz körülire becsülik a szakemberek. Felvetődik a kérdés: Miért szaporodtak el az utóbbi időben a várost sújtó útbeszakadások, -omlások? A feltáratlan, karban nem tartott pincék természetes elöregedése mellett szerepet játszik ebben, például, a növekvő forgalom, az utak nagyobb terhelése, a sűrű beépítés okozta erős talajnyomás, a földbe, üregekbe beszivárgó víz pusztítása, a gyakran egymás felett szakszerűtlenül kialakított pincék és még lehetne sorolni az okokat. Az elmúlt öt-hat évben mintegy hatvan lakás és több intézmény kiürítéséről kellett a tanácsnak gondoskodnia: ezeknek több mint fele a központban van. A gyorsabb, hatékonyabb munka irányítására, szervezésére és ellenőrzésére a tanács égisze alatt kerületi pincebizottság alakult. Tagjaiból az elmúlt évben külön kooperációs csoportot hoztak létre, amely csaknem minden nap végigjárja az egész kerületet, hogy hol van szükség azonnali veszélyelhárításra, amelyet mindenekelőtt a Bányászati Aknamélyítő Vállalat és a Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat szakemberei végeznek, csakúgy mint a helyreállítási, pincemegerősítési munkálatokat. Közreműködésükkel talán már az ezredfordulóra csodálatos föld alatti világ tárulhat föl, amelynek legalább egy részét jó lenne végre a kerület lakói, a nagyközönség előtt is megnyitni. (Például a most gumiraktárnak használt Európa-hírű gyönyörű Törley-pincét és egy másik ritka látványosságot, a szabadkőműves-kápolnát), ha már föld fölötti legszebb épületeik — a Törley- és a Savoyai-kastély, valamint a Nagytétényi Kastélymúzeum egy része — nem látogathatók. GYARMATI SZABÓ ÉVA HEGEDŰS ISTVÁN ^dikiAMtl 27