Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - Dr. Draveczky Balázs: Szálloda a Körúton

Szálloda a Körúton A maribori Jeklo Techna cég fővállalkozásában 1986. június 21-én kezdődött a Nemzeti Szálló rekonstrukciója, amely visszaállította az épület eredeti eklektikus stílusát, megújította díszítését és színeit. Megőrizték a közös helyiségek, az étterem, a porta, a hall, a lépcsőház, a homlokzat és a belső udvar Schannen György tervezte ornamentikáját. A kivitelezésben osztrák, jugoszláv és magyar vállalatok, kézműiparosok vettek részt. A rekonstrukció — bár csak mintegy 230 négyzetméternyi terület állt rendelkezésre — nem akadályozta a környék és a Körút forgalmát. Általában 250 ember dolgozott egyszerre — többnyire szombaton és vasárnap is. Az építkezés érdekessége, hogy ún. nullkompenzációs kereskedelmi ügylet. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy a jugoszláv fővállalkozó kötelezte magát arra, hogy a számára kifizetett USA-dollárért az elkövetkező 24 hónap alatt magyar termékeket vagy szolgáltatásokat vásárol. így az ország a kiadott devizát visszakapja. A felújítás eredményeként a szálloda szobáinak száma tízzel gyarapodott. Ma 76 fürdőszobás szobája van: 72 kétágyas, 3 egyágyas és egy appartement. Valamennyi szobában van színes tévé, amelyen házi program is látható, ezenkívül rádió, ébresztő, minibár, telefon. A szállóhoz első osztályú étterem, tízszemélyes tárgyaló és harmincszemélyes különterem tartozik. Emellett széf és telexszoba, szervíz, ajándékbolt és utazási iroda szolgálja a vendégek kényelmét. Afelújított Nemzeti Szálló 1987. augusztus 18-tól újra fogad vendégeket. Immár szép és hasznos hagyomány, hogy felújítás, átalakítás alkalmával igyekeznek minél többet megtudni — és különféle kommunikációs eszközök segítségével továbbadni — a patinás vendéglátóhelyek történetéről. így volt ez a Nemzeti Szálló esetében is. E célból többször és többen felkeresték a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot, és azt kellett tapasztalnunk, hogy mind az adattárban, mind a kataszterben alig található a szálló történetéről több adat, mint a józsefvárosi lexikon ide vonatkozó címszava: ,,A nagy pesti vendéglős és szállodás Rémi család építette az 1890-es évek végén a József krt. 4 szám alatt a négyemeletes szállodaépületet. Később az Első Magyar Részvényserfőzde tulajdonában üzemelt. Mindig szálloda volt, jelenleg második kategóriájú, 35 egyágyas és 37 kétágyas szobával, vendéglővel és cukrászdával." Tudjuk, hogy a Váci utca 22. szám alatt a századforduló idején is üzemelt Nemzeti nevű szálloda, a Budapest-lexikon szerint az 1862-1902 közötti időben. Tarr László könyve szerint viszont Förster János nyitotta meg 1865. április 2-án. Tudjuk azt is, hogy a Váci utcai Nemzei Szálló tulajdonosa idősebb Rémi Róbert, a Józsefvárosi lexikonban ismertetett Rémi család feje volt. 1891-ben Joseph Kahn An illustrated Guide of Budapest című könyvében a következőket olvashatjuk. ,,Ami a saját tapasztalatunkat illeti, a legjobb hotelek a Duna közelében vannak, mások a város központjában, amelyek annyira ajánlhatók, mint a Rémi Zsigmond National szállodája, amely jól bevezetett és árai is nagyon mérsékeltek. Ezt a szállodát a magas klérus pártfogolja. 1889. április 1-én a király Halynald bíborost itt látogatta meg. 1889. augusztus 1-én a svéd királynő tartózkodott ebben a szállodában." Azt viszont nem tudjuk, hogy Kahn a Váci utcai vagy a József körúti szállodáról írta-e a fenti sorokat. És azt sem, hogy Rémi Zsigmond milyen rokoni kapcsolatban volt Róberttal? (Esetleg nem névelírás történt-e?) A Budapesti Címjegyzék 1903-ban említi a József körút 4. sz. alatti szállodát Rémi néven. A címjegyzékben Nemzeti Szálló nincs. Az 1909-es „Magyarországi szállodai, éttermi és kávéházi alkalmazottak Naptára" szerint Rémi Róbert örököseinek tulajdonában volt az elsőrendű vendéglátóhelynek számító József körúti Rémi Szálló. (Érdekes, hogy a másodosztályú szállók között megjelenik a Nemzeti, Egervári Géza kezelésében, de a Csokonai utca 10/a. szám alatt! Ugyanezt az 191 l-es címjegyzék a Rémi család tulajdonaként, de a Csokonai utca 14. szám alatt említi!) 1912-ben a Rémi Szállót Weisz Richárd vezette. Az 1926-os Szállodás és Vendéglátóiparos Évkönyvben újabb helyen, a Dohány utca 40. szám alatt tűnik fel Nemzeti néven a szálloda. Az 1928-as fővárosi címjegyzékben, valamint a Detektív útmutatóban is Rémi Szálló néven szerepel a József körúti, de Nemzeti néven nincs szálláshely Budapesten. 1929-től a József körúti szálló neve Nemzeti Szálló, amely később az Első Magyar Részvényserfőzde tulajdonában is volt. A 20. századból néhány statisztikai adat és a későbbi tulajdonosokkal kapcsolatos, személyes jellegű adalékok mellett 1939-ből van még a szállóra vonatkozó, említésre méltó leírásunk: az éjjeli rendbontók, a szálló vendégeit molesztáló koldusok, utcalányok és zugárusok incidenseinek megszüntetésére a Vendéglátóipari Szemlében Kovátsfy Sándor nyílt levelet adott közre a rendőrfőkapitánynak. Eredményességéről, sajnos, nem maradt ránk semmi... Az ezredik évfordulóval kapcsolatos adatgyűjtésünk során került a kezünkbe a ma már csak a beavatott kutatók által ismert Ilosvai Hugó Magyarország és az ezredéves ünnepély című, magyar és német nyelvű budapesti és kiállítási útmutatója, melynek érdemes szó szerint idézni Budapest szállodáiról, vendéglőiről és kávéházairól szóló 12. fejezetét. A szöveg szakmai, hely- és művelődés-, valamint műveltségtörténeti szempontból is figyelemre méltó. Ebben találjuk az első hiteles (és a Józsefvárosi lexikon adatait pontosító) sorokat a Népszínházzal szemben álló Rémi, azaz Nemzeti Szállóról: „Már azt az irigység sem fogja városunktól megtagadni: szállodáinkat, éttermeinket és kávéházainkat tekintve, igazán világváros vagyunk. Az épülőfélben levő és a kiállításra elkészülő körúti szállodáról, a „Grand Hotel Royal"-ról nem is szólunk, nem tudjuk még mi lesz, hogy lesz, látjuk azt, hogy méretei óriásiak, de van 14 valóban elsőrendű szállodánk, ezek az Angol királynő, Continental, Erzsébet királynő, Európa, István főherczeg, Központi, Magyar király, Metropole, Nádor, Nemzeti szálloda, Orient, Pannónia, Rémi és Vadászkürt, 5 olyan, melyeket másutt elsőrendűeknek szokás jelezni, ezek: Budapest, Fehérlő, József főherczeg, London és Páris, van azután számos II. rendű és III. rendű szállodánk. Az első rendűek közül első helyen az Erzsébet királyné, Nemzeti, Nádor, Rémi és Vadászkürt szállodákat kell felemlítenünk, melyek pompás berendezésükkel a legkényelmesebb igényeket is kielégíteni képesek, de nem szabad megfeledkeznünk az Angol királynő-, Metropole- és Pannónia-szállóról sem, melyek alig maradnak el a többiek mögött. 20