Budapest, 1987. (25. évfolyam)

10. szám október - Jerôme René: Az „aquincumi kocsma”

,,Pozitív" tapasztalatok? Hogyan lehetséges mégis, hogy a mágneses vízkőmentesítő berendezés a gyakorlatban sok esetben bevált? Miért ne lehetne alkalmazni egy jó műszaki megoldást annak ellenére, hogy magyarázatával a tudomány adós? Miféle tudomány az, mely ellentétbe kerül a tapasztalati tényekkel? Hiszen nem mindenütt dalmandi „módszerrel" vizsgálták a megoldást! A tudomány állítólagos „adósságával" érvelők maguk adósak egy kérdésre a válasszal: Ugyan ki javallta valaha is tudományos igénnyel, hogy ha egy jó műszaki megoldás természettudományi magyarázatát (még) nem ismerjük, akkor ne is alkalmazzuk azt? Tudom most sokan Beck professzorra gondolnak a Pados-féle „felfedezés" interpretálása kapcsán. Csakhogy nincs egyenlőségjel Beck Mihály írása és Mezei András olvasata között! Hiszen a valóságtól elrugaszkodó tudományapoteózist Mezei „interpretálta" Beck Tudomány-áltudomány című (akadémia nívódíjjal kitüntetett) írásából, konkrétan a Pados-féle vízkezelés témakörében. Mit is írt Beck Mihály valójában? Azt, hogy az olyan „találmány" iránt, mely nyilvánvalóan természeti törvénybe ütközik, eleve fenntartást kell táplálnunk, és óvakodnunk kell annak „alkalmazásától" mindaddig, míg ezt a fenntartást korrekt természettudományi vagy kísérleti alapon el nem oszlatják. E kettő pedig — ezt már én teszem hozzá — lényegében azonos, mert a jó kísérlettel ellentétben álló tudomány nem tudomány és fordítva. De a tudomány „adósságának" szillogizmusa más okból is hibás. Hol az a „jó műszaki megoldás", melyhez „csak" a hatásmechanizmus tisztázása szükséges? És bár igaz, hogy a „mágneses vízkőmentesítést" (meg a repülő csészealjakat) sokan látni vélték, nem igaz, hogy a kísérleti módszer nem a dalmandi partitúrát követte. Tanulságos a Chemical Abstracts 89-ts kötetének 65 059 h citátuma. A szerzők kísérletileg tisztázzák a mágneses vízkőmentesítés feltételeit: a víz ne legyen kemény, a hőátviteli teljesítmény és a víz sótartalma kicsi legyen, és a víz HCO, ionokat, azaz mészagresszív szénsavat tartalmazzon. Conditio sine qua non! Ugye, ismerős a tanmese? Ha a mosott bazalt mellé a jó Üjházi tyúkleves minden kellékét a fazekunkba tesszük, és megfőzzük, csak a bazaltot kell kiiktatnunk, máris igazoltuk a kőlevest. Mutatis mutandis: ha a vízkőmentes üzemelés minden feltételét biztosítjuk, csak a „vízmágnesezőt" kell beiktatnunk, máris igazoltuk a találmányt. Zárópéldaként hadd említsem a KUTESZ vállalat esetét. Jött a hír: a vízkőmentesítendő csövekről pikkelyesen lehámlott a rákérgesedett vízkő, így azt el lehetett távolítani az iszaptérből. Átütő siker! Helyszíni vizsgálat. A hír igaz! Okulásul nyomban tisztázni próbáltuk a vízmágnesezés módját. Ekkor derült ki: a vízmágnesező bekötéséről úgy megfeledkeztek, mint Dalmandon a kontrollparcella öntözéséről. Lám, mily kiváló találmány: be se kell kötnünk, ki se kell csomagolnunk a csodatevő készüléket. Az is elég (a szabadalmasoknak), ha csupán megvásároljuk! Mágikus mágnes! A hatásmechanizmus: a találmány hívei annyira számítottak az eredményre, hogy mellőzték a szokványos vízkőmentesítést. A vízkő, miután nem tudta, hogy a készüléket megvásárolták, háborítatlanul vastagodott a csöveken, fokozatosan rontva a fal hőátadását, növelve annak túlmelegedését. Az ingadozó, sőt, éjszakánként teljesen szünetelő fogyasztás végül akkorára növelte az acél hőingadozását, hogy azt már az eltérő hőkiterjedési együtthatójú vízkő sem tudta követni, és — más választása nem lévén — úgy lepattogzott a csövekről, mint a zománc a fazékról, ha üresen tesszük a lángra. Ugyanezt a hősokkhatást tapasztaltuk a szekszárdi használatimelegvíz-szolgáltató hőcserélőknél is. Ezt a hatást egyébként tudatosan is ki lehet használni meghatározott feltétellel üzemelő berendezéseknél, ha a vízkőmentesítő megoldást a természet törvényeinek figyelembevételével tervezzük meg. A KUTESZ-tapasztalaton olyannyira felbuzdultam, hogy elhatároztam: csatlakozom a vízkőmentesítő feltalálók népes klubjához. Szabadalmi oltalmat kérek legújabb ötletemre: ha piros pántlikát fűzünk a csikóbőrös kulacs kotyogójára, s a műveletet holdtöltekor foganatosítjuk, csak meg kell várnunk, míg úgy lehámlik a vízkő a csőkötegről, ahogy az a KUTESZ-nél történt. Az alkotás örömének pigmalioni mámorában már-már a kasszasikert is megálmodtam. Milliomos leszek. Ám jött az ébredés, a hideg zuhany. Rádöbbentem: légvárat építek. Mártír feltaláló sorsra jutok. Összeesküvést szőnek a céhbeliek. Megkerülik a szabadalmamat. Mivelhogy az eredmény zöld pántlikával is garantálható. Holdfogyatkozáskor. KERTI JÓZSEF Az „aquincumi kocsma" avagy a Krempel-malom romjai A hasznos alkotásból idővel szemétre való ócskaság lesz, s csak sokára válik értékes antikvitássá — ha megéri. Ez a „megéri" egyaránt utal a maradandóságra és az értékre. Arra az értékre, amit majd a távoli jövőben fog érni, és ami messze meghaladhatja a hajdanit. Erre a változandóságra kellett gondolnom Szálé László júniusi háborgását olvasva. Nem a rommentésre vonatkozó — 17