Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - Veress Miklós: Versek

Alma és akác Almafa almafa almafa a lombod tudom csupa rom már piroslik közte a valaha letépni nem tudom már s már nevetekkel se játszok mert mikor elgondolkodom meghajolnak a gömbakácok azok sebzik föl homlokom A Kende Kanuth utcai fák krisztusos galaktikák Élek most Pesterzsébeten ahogy valaha Barcson és sorsom úgy hörpölgetem hogy halálig kitartson macskánk fekete és nyivák de úri mint cilinder s teli vannak erre a fák tüskével porral csenddel A Kende Kanuth utcai fák emberi galaktikák Azokért kik halálra várnak águkon harangszó lebeg alattuk majd hazatalálnak a részegek és az öregek néha lombot rebbentenek ha madárleikük nyitna szárnyat de kötik őket a gyökerek égi utcákba sose szállnak A Kende Kanuth utcai fák ilyen földi galaktikák S hogyha a könyvek szava untat te meg alszol egy könyv felett olykor kitárom ablakunkat behívni estét és szelet s elgondolkodni: hogy lehet annyi erejük s oly sokáig hogy majd a végső éjszakáig tartsák fölöttem az eget — a Kende Kanuth utcai fák talányos kis galaktikák Ilyenkor kérdem azt is nyomba attól ki nincs mert végtelen meddig állok még ablakunkba talán épp Pesterzsébeten hogy megtörténjen velem bármi — kérdem de nincsen felelet csak hozzád tudok eltalálni és lélegzeted eltemet Nem tudhatják galaktikák amit itt kinn a fák: milyen az akácvirág milyen az almavirág Talán Kialkonyodtunk ebből a világból mire éjfélre járna az idő és mire virradnánk a dél kong mert egy turista földhözvágta a kvarcórát a keleti előtt hogy a garain nem tudta eladni s azóta az átkozott óra mindig nulla óra nulla percet mutat benne öngyilkos lett az idő nem is tudom mitől ébredünk hajnali négy óra huszonnégy perckor rendszeresen egy ideje csak találgatjuk hogy talán négy óra huszonötkor sírnak föl tejért a csecsemők talán négy óra huszonötkor fordul le asszonyáról mielőtt gyárba indulna a férfi talán négy óra huszonötkor fordul be az utcába a tank és előfordul hogy díszszemlegyakorlatra is talán négy óra huszonötkor fedezik föl a világűr-Amerikát a Szép Új világ bolyongói egy antianyag bolygón talán négy óra huszonötkor emelkedik'áldásra az ügyeletes pápa karja ügyeletes világügyekben egy hajnalig tartó popmise végén miközben narkómámorban megjelenik a szemekben a meztelen isten talán négy óra huszonötkor szakad el egymástól két kontinenstábla hogy romok alá szoruljon kétszázezer ember és kétszáz terrorista talán négy óra huszonötkor ver agyon egy részeg buszt a sorompó hatvan utasával talán négy óra huszonötkor vérzik el egy zsaroló és robban föl az elnök kocsija talán négy óra huszonötkor erőszakolják meg szeretőnket akit még szerethettünk hiszen nem volt négy óra huszonöt még akkor: nulla óra nulla perckor szelid embrió volt az emberiség egy vemhes bálna-isten hasában ki hátán hordozta e zsolnai-tál-Földet miközben a félig-hal-félig-gyermek a nemlétben úszkált körbe-körbe rángatva misztikus köldökzsinorát — bár nem a tál esztétikuma iránti vonzódásból vagy ellenszenvből — hogy elszakítsa magát a szabadságtól és legyen ember faj nép ország emberiség pontosan meghatározva azáltal mikor lesz hajnali négy óra huszonöt: és huszadik századi hajnal amikor a szemközti bolt falához a tejesrekeszeket csapkodják az idő gyermekei figyelmeztetve a tétlenül virrasztót hogy ott él ahol minden megtörténhetne de minthogy minden megtörtént már hát nem történik meg semmi 37