Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - Földesi László: Budaörstől Ferihegy 2.-ig

ter széles betonpályát terveztek, melyet az uralkodó széliránynak megfelelően tájol­tak be. A repülőgépek javítására a Buda­örsön felépített hangárhoz hasonlót kép­zeltek el. A főépületben, a tervek szerint, helyet kapott minden olyan szolgálat és szolgáltatás, amelynek valamilyen formá­ban köze lehetett a légi utazáshoz. így a rendőrség, a vámhivatal, a jegyiroda, a pénzváltó, az információs szolgálat, az idegenforgalmi szolgálat, az orvosi rende­lő, a posta, a fodrász, a szabóság éppúgy, mint az étterem vagy az üzletsor. A kora­beli leírásokból egyértelműen kiderül, hogy a Ferihegyi repülőteret rendkívül át­gondoltan, hosszabb távra tervezték, és ennek megfelelően végezték a kivitelezést. A háború azonban mind nagyobb erő­ket vont el a beruházástól, a kivitelezés üteme erősen lelassult. Ennek ellenére 1944 végéig elkészültek a tereprendezés­sel, folyamatban voltak a repülésirányí­tással kapcsolatos építkezések, és elké­szült a nagy hangár is. Megépült a motorszerelő- és javítóműhely, az önálló vízmű, a szennyvíztisztító berendezés és az elektromos centrálé. Igen előrehala­dott állapotba került a forgalmi épület is a hozzá kapcsolódó két irányítótoronnyal együtt. A háborús események jelentős károkat okoztak a félig kész repülőtéren. Miután BUDAÖRSTŐL FERIHEGY 2.-IG bad terület kínálkozik e célra — írta Benkhardt Ágost, az egyik korabeli tanul­mány szerzője —, a Csepel-sziget északi csúcsa. A városközponttól négy és fél ki­lométer távolságban van csak, tehát az utasok percek alatt közelíthetik meg. Ha még figyelembe vesszük a főváros és a Fő­városi Közmunkák Tanácsa által tervezett közlekedési hálózatrendszert, illetve az ehhez való ideális csatlakozást, akkor bátran állíthatjuk, hogy ezen a helyen le­hetne Európa legjobban elhelyezett repü­lőterét felépíteni." Benkhardt Ágost tanulmánya tartalma­zott számos egyéb javaslatot is, a szakmai vitában azonban azoknak lett igazuk, akik Ferihegyre adták szavazatukat. 1939. február 23-án már hivatalos lap kö­zölte: „Folynak a tárgyalások a harmadik budapesti repülőtér megépítéséről. Érte­süléseink szerint a döntés értelmében Bu­dapest új repülőtere a ferihegyi pusztán, Pestszentlőrinc határában épül meg. Tá­volabb esik ugyan a központtól, mint a mátyásföldi vagy akár a budaörsi repülő­tér, a talaj viszont teljesen sík, a légköri viszonyok kedvezőek." 1939 augusztusában kiírták a nyilvános Ferihegy 2. a levegőből, 1986 tervpályázatot, melynek első díja három­ezer pengő volt. 21 pályamunka érkezett be, az első díjat ifjú Dávid Károly nyerte el (később az ő tervei alapján épült a Népstadion és a MOM Kultúrotthon). A Magyar Közgazdaság című lap adott először hírt — 1939. október 26-án — a nagyszabású földmunkák megkezdéséről. Egymillió-egyszázezer pengőt irányoztak elő a talajmunkákra, melyek során hat­százezer köbméter földet kellett megmoz­gatni. E lap adta hírül azt is, hogy az uta­sok számára korszerű — sőt, luxuskivite­lű — szállodát is terveznek, a repülőtér építésével párhuzamosan pedig korszerű­sítik az idevezető utakat, és új gyorsfor­galmi utat létesítenek. Utóbbit egyébként 1943. november 3-án át is adták a forgalomnak. A 11 kilo­méteres, hét és fél méter széles betonút a külső Üllői úttól ágazott ki, három aluljá­róval és két ívhíddal gyakorlatilag keresz­teződésmentes volt. Az út építésére a fő­város 2,5 milliót, az állam pedig 6,5 millió pengőt költött. Az autósztrádát csak a személyautók használhatták, a teherfor­galom számára külön utat létesítettek a pálya két oldalán. Gondolva a légi forgalom várható nö­vekedésére, illetve az új, egyre nagyobb és egyre nehezebb géptípusok megjelenésé­re, Ferihegyen 2700 méter hosszú, 60 mé-26

Next

/
Oldalképek
Tartalom