Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - Földesi László: Budaörstől Ferihegy 2.-ig

BUDAÖRSTŐL FERIHEGY 2.-IG Rákosmezőn, az egykori lovassági gyakorlótéren századunk első évtizedében kezdték el kísérleteiket a hazai aviatikusok. Tevékenységük jó ideig csendben vagy éppenséggel gúnyolódások közepette zajlott, egészen 1909. október 17-éig, amikor Louis Blériot, aki elsőként repülte át a La Manche-csatornát, Budapesten is bemutatta gépét — és repülőtudományát. (Néhány cikkben tévesen jelent meg, miszerint a francia repülő Rákosmezőn mutatkozott be. Blériot ugyanis Kisrákoson, az ottani gyalogsági gyakorlótéren — a mai József Attila-lakótelep helyén — szállt fel az összegyűlt százezres tömeg előtt.) Blériot bemutatóját követően néhány hét múlva elkészült Rákosmezőn az első repülőgéphangár, melynek a Franciaországból hazatért dr. Kutassy Ágoston Farman típusú biplánja volt az első „lakója". Dr. Kutassy felszállási próbálkozásait nem kísérte szerencse, de időközben mind több kísérletező kedvű konstruktőr és pilóta kollégája ért el kisebbnagyobb sikereket. A repülőtér fénykorában 16 hangár állt itt az aviatikusok rendelkezésére, igaz, e szerény építményeken kívül semmi más nem utalt arra, hogy itt repülőtér működik. 1910. június 5-15. között nagyszabású nemzetközi repülőversenyt szerveztek a repülést támogató körök s az időközben létrejött Magyar Aero Club. Harminc külföldi pilóta nevezett be a versenyre, hazánkat mindössze hárman képviselték. Ugyancsak erre az időre esik az Aero Részvénytársaság megalapítása, mely céljául tűzte ki, többek között, a repülés népszerűsítését. Pilótaiskolát szerveztek, látványos bemutatókat tartottak. A részvénytársaság központi bázisa ugyancsak Rákosmezőn volt. Az 1910-es évek közepétől Rákosmezőn hanyatlásnak indult a repülőélet. A hazai repülőgépgyárak saját repülőteret létesítettek maguknak kísérleteikhez, gépeik berepüléséhez. Ezek egyike, a MÁG mátyásföldi repülőtere lett végül is a hazai és külföldi légitársaságok bázisa 1922-ben. A nagyközönség számára Rákosmező feledésbe merült. A hazai repülőszervek azonban a történelmi jelentőségű területen (a Fehér út bal oldalán, a Sugár áruház épülettömbjén túl) régóta szerettek volna felállítani egy emlékművet, de számos technikai körülmény akadályozta az elképzelés megvalósítását. Időközben elkészült az emlékmű, melynek végleges helyét még nem jelölték ki. A legtöbb javaslat az Örs vezér terét favorizálja, ami ugyan távolabb esik az eredeti helytől, de jelentős forgalma révén itt méltó környezetbe kerülhetne a főváros első repülőterének és a magyar repülés úttörőinek emlékműve. „Kénytelenek voltak" leszállni Budapesten A főváros új repülőterének építésére már 1913-ban bizottságot alakítottak azzal, hogy megvizsgálja a szóba jöhető te-Ötvenéves a Budaörsi repülőtér. 1937. június 20- —--^sssS^'W I '' án adták át — ünnepélyes repülőnap keretében — a főváros második közforgalmi repülőterét. Az elmúlt öt évtized viszontagságait aránylag épségben vészelte át, ezért a mai napig fogadhat és indíthat repülőgépeket. Megnyitásától egészen 1950. május 7-ig — a Ferihegyi repülőtér átadásáig — elsősorban a közforgalmi repülést szolgálta, de egy ideig állomásozott itt a légierő szállító százada is. Az ötvenes évek kezdetétől fokozatosan a hazai sportrepülés, majd a munkarepülés bázisává vált. Napjainkban a Magyar Honvédelmi Szövetség sportrepülői, a repülőgépes mentőszolgálat, a vízügyi repülők és nem utolsósorban a MÉM Repülőgépes Szolgálata „békésen megférnek" egymás mellett. Történetére visszatekintve elmondhatjuk, hogy hosszabb-rövidebb ideig otthona volt a repülés valamennyi ágazatának. A júniusban rendezett jubileumi repülőnapon ezért nemcsak a „házigazdák", hanem a légierő és a Malév gépei is sorra „áthúztak" a nagyszámú nézőközönség felett, és eljöttek tisztelegni a repülés újabb ágainak képviselői is, az ultrakönnyű kisgépek, az „új" hőlégballonosok, a motoros sárkányrepülők. Persze igazságtalanok lennénk, ha az évforduló kapcsán megfeledkeznénk a főváros többi repülőteréről. Mint említettük, a budaörsi volt a második közforgalmi repülőterünk. Második, ha csak eredeti funkcióját tekintjük: az utasszállító repülőgépek indítását és fogadását. 1922-től, tizenöt esztendőn át ugyanis Mátyásföldre érkeztek, és innen szálltak fel a hazai és külföldi gépek. A főváros repülőtereinek története azonban mégsem Mátyásföldön, hanem Rákosmezőn kezdődött. 22