Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - P. Szabó Ernő: Alba a minta?

a minta? Régi térképet vettem az Ecserin. Nagy-Budapestet ábrázolja, a húszas-harmincas években készült. Évszám ugyan nincs rajta, de a megépült intézmények, illetve a még hiányzó hidak jól jelzik keletkezése idejét. A „nagy" kifejezés is „kicsi" Budapestet jelöl még, hiszen Buda északi részén ugyan már a fővároshoz tartozik Aquincum, Római-fürdő, de Békásmegyer, Csillaghegy még a határon kívül fekszik. Rajta van viszont Kaszásdűlő, ahol az utcák olyan szabályos rendben keresztezték egymást, ahogyan csak egyszerre felparcellázott területen szokták. Az utcanevek is egymás mellé sorakoznak: Búza, Zab, Köles, azután, Kaszás, Szérűskert, Kazal, Bojtár. A hegyek aljától a Duna-parti gyárakig húzódó lapályon nagy változást jelenthetett, amikor létrehozták ezt a kertes házakból álló negyedet. A házak többsége azonban meg sem öregedhetett: néhány éve leszedték az utcatáblákat, mert szanálták az épületeket is, hogy fölépítsék Óbuda legújabb lakótelepét. Egy zöld folttal kevesebb, háromezer lakással több. Azokat, akik így összegezik a változást, aligha cáfolhatnánk, hiszen valóban ez a helyzet. Itt azonban a szokásosnál is nagyobb lett a kontraszt a régi és az új, a lakótelep és a környezet között. Nyomasztóak az Óbuda központjában épült szalagházak is, ott azonban bizonyos utcarendszer, történeti értékű épületek, műemlékek ellenpontozzák őket. Itt az egyik oldalon — szó szerint, átvitt értelemben is — tízemeletes tömbök, zártság, monotónia, a másikon az ezerötszáz évvel ezelőtti ember részben feltárt, bemutatott, nagyobb részben azonban még a föld alatt rejtőző nyomai. Ez a nagyobbik rész a Szentendrei úttól nyugatra, az Esztergom felé vezető vasúti sínektől délre fekszik, őrzi titkait. Ha azonban ezt a részt is feltárják a régészek, még nagyobb lesz a kontraszt a múlt és a jelen között — morfondírozhatott néhány éve, aki gépkocsijából vagy a HÉV ablakán keresztül szemlélte a változásokat. Nem lenne rossz valamilyen összekötő rész a régmúlt és a jelen épületei, kultúrája között. S persze azt a hatást sem ártana enyhíteni, amit az itt élőkre gyakorolnak a gazos térségből hirtelen fölemelkedő tömbök. Tulajdonképpen nem is kellett sokáig várni, s a sínek mellett megkezdődött az építkezés. Egy ideig úgy tűnt, csak felvonulási épületeket állítanak fel, azután kiderült: az új területen nem tízemeletes, hanem földszintes házak épülnek. Majd az is nyilvánvalóvá lett, hogy a falak itt nem a panel szürkéjébe öltöznek, hanem színesek: zöldek, sárgák, barnák. Végül sötétre festett suhángokból formás kerítéseket készítettek, fűmagot vetettek, virágot ültettek a telepen. Olyan öröm erre nézni, mintha a régi kertes házakat látná az ember. Itt élni még nagyobb öröm lehet. Két évvel ezelőtt adták át a mini lakótelepet a maxi házak árnyékában, az aquincumi rommező és a tízemeletes tömbök között. Az épületeket ALBA-házaknak nevezik, a rendszert, amelyhez tartoznak, Erőss János, Garay András, Csabay Bálint tervezte. Közülük Erőss Jánost, a Tervezésfejlesztési és Technikai Kutató Intézet tervezőjét kérdeztem meg arról, hogy mit is jelent az elnevezés, hogy mi is rejtőzik a távolról oly esztétikus külső mögött. Válaszként cikkeket tesz elém, írásokat, amelyek a hazai ALBA-CLASP könnyűszerkezetes építési rendszerrel, illetve a kiindulópontot jelentő angliai CLASP-rendszerrel foglalkoznak. Iskolák, kórházak, repülőtér, nyugdíjasok otthona — az angliai képek könnyed hatású, nagy tömegekre egyszerűsített, láthatóan minden fölösleges elemtől megfosztott, mégis esztétikus hatású házakat ábrázolnak. Építésük gyors, olcsó lehetett, az előre elkészített elemekből összeállított épületek alaprajzát az igényeknek megfelelően változtathatták. E három tulajdonságra mindenképpen szükség volt ahhoz, hogy az építési rendszer teljesítse feladatát: a CLASP-rendszert elsősorban a második világháború utáni iskolagondok gyors megoldására hozták létre a szigetországban. Tizenegy évvel ezelőtt vásárolta meg Magyarország a CLASP-rendszer licencét; az első, 4300 négyzetméteres iskolát 1978 augusztusában adták át Székesfehérvárott. Azóta közel háromszáz, összesen több mint 500 ezer négyzetméter alapterületű, főleg oktatási célokat szolgáló épület készült ebben a rendszerben. A rendszergazda, a székesfehérvári Alba Regia nevű építőipari vállalat, illetve az ALBA CLASP TTI-ARÉV Építési Rendszerfejlesztő Iroda a rendszer előnyei között a műszaki teljesítményt, a tervezés rugalmasságát, a gazdaságosságot említi elsőként, majd a gyors építést, a pontos költségtervezés lehetőségét, a tervezési időmegtakarítást, a minőség-ellenőrzést, a karbantartást, alapozást, energiatakarékosságot sorolja fel. — Valamikor — teszi a fentiekhez a tervező, immár élőszóban —, amikor hiány volt építési kapacitásban, sokak szá-11