Budapest, 1987. (25. évfolyam)

1. szám január - Taxner-Tóth Ernő: A Károlyi-palota

Az utcát, ahol puritánul klasszicista homlokzata szerényen meghúzódik, egykor Úri, aztán Egyetem, ma pedig Károlyi Mihály utcának nevezik. Az épület szépsége éppen egyszerűségében rejlik. Talán ezért hagyta figyelmen kívül Rudolf Alt, a XIX. századi Pest híres megörökítője. A városszépítők ma is szívesen gondolnak a századforduló cifra szecessziójára a klasszicizmus helyett, a fényképészek szívesebben készítenek felvételeket díszesebb épületekről. Ahhoz, hogy a palota nem él fontosságának megfelelően a pesti köztudatban, alighanem hozzájárultak a kertjében egykor sok szép élményt nyújtó hangversenyek is. Ezek érdekében ugyanis a negyvenes években magas betonemelvényt építettek a zenekarnak, ami éppen a palota legszebb részét, a középső szárny udvari felét takarta el az itt megforduló közönség elől. Az emelvényt azóta lebontották, de a gépkocsiktól járhatatlan — szűk — belvárosi utcákat kevesen keresik föl azért, hogy a kert felől szemügyre vehessék a régi Pest e ritka építészeti emlékét. FŐÚRI ÉPÍTTETŐK — KIRÁLYI VENDÉGEK Az egyre inkább századfordulósra „történelmiesített" város igen kevés emléket őriz régebbi múltjából: néhány templomot, a pálosok említett könyvtárát, a Városháza egykor kaszárnyául szolgáló épületét és egy-két régi palotát meg polgárházat. A főurak Pesten csak a XVIII. század végén kezdtek el palotákat építeni. Peisner Ignác Budapest a XVIII. században című könyvében meg is állapítja: ,,A legelső volt az egyetem-utcai (akkor uri-utcai) Károlyi-palota". Régi telekkönyvi bejegyzések szerint — írja az épület történetének tudós krónikása, Bibó István — a palota jelenlegi területén már 1694-ben egy „tetővel ellátott" épület állt, amit akkor vásárolt meg báró Werlein kamarai adminisztrátortól Nikolaus Wilfersheim. Az új tulajdonos hamarosan 18 helyiségből álló elegáns, kétszintes házat építtetett, amit örökösei 1744-ben 11 ezer forintért adtak el Patachich Gábornak, akitől nem sokkal később gróf Barkóczy Ferenc egri püspök tulajdonába került. Barkóczy püspök házában szállt meg 1751. augusztus 4-én Mária Terézia és férje, Lotharingiai Károly német-római császár. A nevezetes vendégek hajóval érkeztek Pestre, s a mai Vigadó tér környékén szálltak partra, ahonnan a polgári őrség sorfala között mentek a pálosok kolostoráig, a mai Egyetemi-templomig. Kilenc napig maradtak az egri püspök házában, közben díszszemlékben gyönyörködtek, megnézték a kármeliták kincseit, meglátogatták a Mátyás-templomot. Távozásuk után néhány évvel Barkóczy Mayerhoffer Andrással átépíttette a palotát, amely ekkor barokk jelleget kapott. Ezt vásárolta meg 1768-ban gróf Károlyi Antal tábornok — immár 33 ezer forintért, ami nem csupán az épület gazdagodását, de a telekárak emelkedését is jelzi. A Károlyi grófok Pest iránti érdeklődése korábbi eredetű. A Rákócziszabadságharcot fegyverletétellel befejező Károlyi-Sándor — régi oklevelek szerint — a város pártfogójának mondta magát, és nevéhez fűződik egy apácazárda alapítása. Unokája, Károlyi Antal aligha csupán Mária Terézia látogatásának emlékére vásárolta meg a palotát, inkább azért, mert mellette állt apósának, a dúsgazdag Harruckern János György udvari tanácsosnak a háza. Ezt egyébként nem ő örökölte, hanem a Wenckheim bárók. Éble Gábor 1897-ben kiadott munkája A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája megőrizte a két szorosan egymás mellett álló ház képét. A Károlyipalotánál alacsonyabb Harruckern-Wenckheim ház földszintjét a XIX. század második felében jellegzetes pesti boltocskák foglalták el. Nem csodálkozhatunk, hogy az újabb örökös, Andrássy Géza gróf lebontatta őket, s helyükön megnyitották a mai Henszlmann utcát. Károlyi Antal nagyúr volt, Pest mégis megadóztatta: ,,Az átírásnál — írja Peisner — a város kikötötte, hogy a gróf a város földjussának elismeréséül évenkint 18 frt 62 dénárt fog a házi pénztárba földadó gyanánt befizetni". 1799-ben megkezdődött a ház újabb átépítése, amit a következő örökös, Károlyi József folytatott korai haláláig. Tőle kiskorú fiaira szállt az eleinte osztatlan tulajdonjog, majd egyikük — György — 1831-ben megvette a palotát, s az ő megbízásából kezdődtek azok az építkezések, amelyeknek nyomán fő vonalakban az épület mai külseje kialakult. Anton Pius Riegler és Heinrich Koch bécsi építészek terveit 1835-ig Hofrichter József, majd Pollack Mihály irányításával valósították meg — sok változtatással. (A belső berendezésen a fiatal Ybl Miklós is dolgozott.) Ezekben az években alakították ki a középső szárny utcai és udvari homlokzatát, a két — nem teljesen szimmetrikus — U alakú szárnyat, a lenyűgöző főlépcsőházat és a díszes teremsort. (A déli szárny utcai része, természetesen, csak a Harruckern-ház lebontása után kaphatta meg mai formáját.) Az 1847-ben befejezett — az 1838-as nagy árvíztől megzavart — építkezés 1 240 000 forintba került, ami még a hatalmas Károlyi-vagyonhoz képest is óriási összeg volt. PEST LEGÉLÉNKEBB IRODALMI SZALONJA Károlyi György korszaka egyébként a palota fénykora. Noha a gróf jóval fiatalabb volt Széchenyi Istvánnál, huszártisztként szívélyes barátságot kötöttek. Károlyi a húszas évek elején külföldön utazgatott, de az 1825-ös országgyűlésen ő is jelen volt, s elsők között követte barátját: 40 ezer forintot ajánlott föl az Akadémia, a Magyar Tudós Társaság megalapításának céljára. 1830. augusztus 2-án Szatmár megye rendjei — Kölcsey Ferenc barátjának, Kende Zsigmondnak hatékony közreműködésével — a Bécsből kinevezett főispáni helytartó jelöltjével szemben országgyűlési követül választották meg. (A fölkérő levelet maga Kölcsey fogalmazta.) Ekkor úgy látszott, hogy Károlyi, barátjához, Wesselényi Miklóshoz hasonlóan, cselekvő szerepet akar játszani a megyei politikában. Később nagyúri módon visszavonult, de befolyásával elősegítette Kölcsey politikuspályájának a kibontakozását. A politikai pályára lépett költő azonban soha nem került közelebbi személyes kapcsolatba a gróffal. Talán őt is zavarta a társadalmi rangkülönbség, de a Károlyiak sem feledkeztek meg erről soha. Baráti közvetítője Bártfay László volt. Bártfay ugyanis — egy másik érdekes személyiséggel, a jakobinusokkal rokonszenvező Waltherr Lászlóval együtt — a Károlyiak fontos pesti tisztviselője volt. Kölcsey és Kazinczy a húszas évek közepétől többnyire Bártfay „régi" otthonában szállt meg Pesten, az Üllői úti Károlyi-majorban. Itt hozta létre rendkívül fontos szerepű irodalmi szalonját Bártfayné — Josefine asszony —, s itt kezdte írni naplóját férje, a reformkori szellemi élet fontos szereplője. Miután az 1838-as nagy pesti árvíz teljesen elpusztította otthonát, fájdalmasan emlékezett meg ifjúsága ott töltött „tavaszáról". ,,Megvonulva lakomban éltem hivatalomnak, kötelességeimnek... Tettem jót, ahol módom és alkalmam lőn... Nem sok barátimmal dicsekszem, mert megválasztás nélkül soha sem csatlakoztam senkihez határtalan bizalommal és szeretettel; de mind azokra büszke vagyok, kik barátságukra méltattak, — s egyetlen egy miatt sincs okom pirulni. Sok jó, kedves, színes órát töltöttek hajlékomban Kisfaludy Károly és Helmeczy, Waltherr László, Klauzál és Nagy Károly; Vörösmarty, Stettner, Bajza, Schedel (Toldy), a boldogult Tittel Pál és mások; és kiket legelőbb kellett 36