Budapest, 1987. (25. évfolyam)

8. szám augusztus - PESTI TÜKÖR

Loholunk magunk után Utálom a távoli országokból hazatért ájul­takat. Akik elalélnak egy-egy idegen modell láttán, akik amint kicsomagolnak, rosszked­vűek lesznek, és csak legyintenek: nálunk ez így megy. De a nyálam csordul ki egy-egy jó példa láttán, ha úgy vélem, itthon is megva­lósítható lenne, ezren látják velem együtt odakinn, csak be kéne vezetni. Nincs benne semmi csodálatos, rendkívüli, képesek va­gyunk rá, csak neki kéne veselkedni. Egysze­rű dolgokról van szó, olyanokról, ami nem kerül pénzbe. Merthogy abból nekünk ugyanúgy kevés van, mint papírzsebkendő­ből. (Bár erről, néhány szakemberrel együtt, megvan a különvéleményem.) A minap a kerületi OTP-fiókban volt elin­téznivalóm. Csak azért nem írom, melyik­ben, mert a dolog és a jelenség tipikus, nem pedig az utca, a házszám a fontos. Az ember rohan. Ezer apróbb és nagyobb elintézniva­lója van, igyekszik úgy beosztani az idejét, hogy a lehető legtöbbet végezze. Kalkulál: erre egy óra kell, amarra elég talán tíz perc is. Amikor beléptem a hivatalba, visszahő­költem: temérdek ember, egymás hátán kö­nyökölnek az ablakok előtt, belekérdeznek a másik ügyintézésébe, a pult mögöttiek kap­kodnak, hol ide válaszolnak egy töredéknyit, hol oda mondanak egy számot, instrukciót, választ. Bizonytalanul, hisz azt sem tudják, hol áll a fejük. A tévedés lehetősége ezerszá­zalékos, mindkét oldalon garantált a stressz, a hangulat izgága, indulatos, támadó. Hogy mennyi pénzbe kerül az elvesztegetett idő — kiszámíthatatlan. A példa egyik pénzintézeti fiókunkra vo­natkozik. Felemlegethetném ugyanígy a földhivatalt, egy-egy félfogadási órát a kerü­leti tanácsnál vagy bármely hivatalt, ahol az állampolgár ügyes-bajos dolgait intézi. Vagyis a mindennapok folyamatát. Nemrégiben az óceán túlsó partján voltak hasonló dolgaim. Ott sem várakoztak keve­sebben, ott sem égett a munka a hivatalno­kok keze alatt, mégis nyugodtabb, kelleme­sebb volt a légkör, elviselhetőbb, kulturál­tabb a tétlen idő. És amennyire megfigyel­hettem, ez mindössze néhány kifeszített kö­télnek s nyomtatott táblának volt köszönhe­tő. Semmiféle varázslatot vagy találmányt nem tudtam fölfedezni benne. Csak a folyo­sót alkotó kordont és a kérelmet láttam: „Legyen szíves várakozni, amíg az ön előtt lévő ügyfél végez, és munkatársunk szólítja önt." Voltak, akik leültek a kényelmes fotelok­ban (ilyen nálunk is van minden hivatalos he­lyen!), voltak, akik beálltak a sorba, és ott várakoztak, de az ablakok előtt nem volt tü­lekedés, nyüzsi, a bankosok, ügyintézők, hi­vatalos emberek zavartalanul dolgoztak, és amikor minden figyelmüket egyetlen ember­re pazarolva végeztek (valószínűleg valami­vel gyorsabban), udvariasan hívták a követ­kezőt. Ennyi. A dolog utánozható, nincs „copyrightol­va", senki nem perel be, ha átvesszük. Egyáltalán, a nem szabadalmaztatott, de jó dolgokat igazán érdemes hazahozni az úti­csomagban. Nincs túlsúly a repülőgépen, nem nézhet összehúzott szemmel ránk a vá­mos, és nem kell rá sokat költeni az amúgy is szűkös valutából. Ügyes kereskedők, hivata­losan külföldön tartózkodók a megmondha­tói, hány apró, az életet, különösen a nagy­városi életet megkönnyítő apróságot lehet észrevenni s lehetne itthon is bevezetni, ami nem kerül egy fillérbe sem. Csak jusson eszünkbe, hogy eszünkbe jusson. És mert té­vére orientált nép vagyunk, még azt is el tud­nám képzelni, hogy egy olyan vetélkedőféle műsort szerveznének a médium szerkesztői, amelyben Mit hoztam külföldről? címmel öt­leteket szállítanának, és velük egymást múl­nák felül a résztvevők. Biztos, sikere lenne. És nemcsak a nézők körében. emté Közművelődés a III. kerületben A harmadik kerületi tanácsnál Pánczél Sándor elnökhelyettessel arról beszélget­tünk, hogyan töltik szabadidejüket Óbuda lakói, milyen programok segítik a közműve­lődést és a kulturált szórakozást. — Gazdag lehetőségek várják a kikapcso­lódásra vágyókat. A tanácsi és az üzemi (szakszervezeti) művelődési házak számtalan programot kínálnak az érdeklődőknek. A kerület közművelődési bázisa az Óbudai Mű­velődési Ház (Fő tér 1., a volt Zichy-kastély). Az emeleten van a Kassák Emlékmúzeum, a nagyteremben változatos kamararendezvé­nyeket tartanak. (Óbudai esték; Jöjjön ki Óbudára; Óbudai vigasságok; Ördög bújt a vonóba stb.) Az udvaron levő szabadtéri színpadon rendszeresen koncerteket, nyári színházi estéket rendeznek. — A múltat kutató és a múltba tekintő emberek megismerhetik az elődök életét, ha megtekintik az óbudai helytörténeti gyűjte­mények tárgyi emlékeit, melyeknek többsé­gét lelkes fiatalok és helybéliek segítségével állították össze. Maradandó élményt nyújt a Fő tér 4. szám alatt található Lakásmúzeum, ahol Kun Zsigmond és felesége értékes nép­művészeti gyűjteménye látható. Képző- és iparművészek kapnak rendszeresen helyet a kastély szárnyépületében, az Óbudai Galéri­ában és az Óbudai Pincegalériában. A műve­lődési házban és az iskolában szakkörök, tanfolyamok és klubok működnek rendsze­resen. — A Várkonyi György Úttörő- és Ifjúsági Ház 1975-ben nyitotta meg kapuit, program­jaival hasznos időtöltésre neveli a fiatalokat. A nyár, az iskolai szünet örök gond szülők­nek és gyerekeknek egyaránt, hiszen fontos, hogy a nem napközis gyerekek is találjanak megfelelő kikapcsolódást. A kerületi úttörő­szövetség elnöksége idejekorán gondolt a „csellengőkre", s már tavasszal összeállítot­ta a nyári napokra szóló javaslatát kisebb és nagyobb gyerekek számára: könyvtárlátoga­tás, múzeumi séta, sport, túra a Mátyás­hegyi barlangba és a budai hegyekbe. Ezen­kívül kerékpáros- és vízitúrát is szerveznek. A kerület legnagyobb lakótelepén, Békás­megyeren tizedik alkalommal tartják meg a Békásmegyeri Napokat. Ilyenkor változatos programmal szórakoztatják az időseket és a fiatalokat. Teljesült a telepiek kívánsága: jú­nius első napjaiban átadták az új közösségi házat. Főként azokat a fiatalokat kívánják becsalogatni, akikre eddig keveset gondol­tak. Az úttörőelnökség minden évben siker­rel rendezi meg a gyermeknapot a Május 9. parkban. Megkezdte tevékenységét — kísér­leti jelleggel — az Úttörő- és Ifjúsági Ház saját vállalkozásában, a nyári színház. E színházban a kabarétól a komoly műfajig szinte minden repertoáron szerepel. Folyta­tódik a Veres Péter Gimnáziumban a Szín­ház a város szélén című előadássorozat. Nemcsak a fiatalokra gondolnak: hat nyugdíjasházban és hét nyugdíjasklubban ta­lálnak kikapcsolódást az idősek. A sokrétű közművelődési tevékenység közül is kiemel­kedik ötleteivel a Fővárosi Gázművek Műve­lődési Háza (III., Homokos dűlő) gazdag programjával. Régi hagyományai vannak itt az ének- és zeneoktatásnak: több mint ezer gyereket tanítanak hangszeres zenére. Szá­mos tehetség öregbíti közülük a kerület hír­nevét. Nevezetes a harmincéves Óbudai Ka­marazenekar és a Martos Flóra Gimnázium énekkara. A helyi programokról friss értesülést kap­hat, aki felkeresi a Flórián téri aluljáróban az Ifjúsági Információs Irodát. Minden év­ben nagy sikere van a nyár- vagy vakációbú­csúztatónak, az amfiteátrumi, holdudvari rendezvényeknek, az Óbudai Ifjúsági Na­poknak, a Békásmegyeri Napoknak és az Óbudai vigasságoknak. Szalai Mária Zajvédelmi övezetek A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága megtárgyalta és elfogadta a főváros zajöve­zeteinek megállapítására tett javaslatot. En­nek érdekében az egyes kerületek általános rendezési tervében kell — a környezetvédel­mi feladatokkal összhangban — kijelölni a zajvédelmi övezeteket. A zajszint és rezgés­ártalom határértékeit aszerint állapítják meg, hogy mi a terület funkciója. Énnek függvényében a jogszabály négy övezeti ka­tegóriát sorol fel: 1. Üdülőterület, üdülő­hely, gyógyhely, kórházi-szanatóriumi ne­gyed, védett természeti terület. 2. Lakóterü­let és intézményterület laza beépítéssel. 3. Lakóterület és intézményterület tömör, váro­sias beépítéssel. 4. Iparterület lakóépületek­kel és intézményekkel vegyesen. Mindazok­ra, akik az egyes övezetekre előírt zajszinte­ket tartósan túllépik, az OKTH Budapesti Felügyelősége — mint első fokú hatóság — zajbírságot róhat ki. A jogszabály fokozott védelmet biztosít a főváros jelentős értéket képviselő zöldterüle­teinek, a belső városrészek rehabilitáció so­rán megújult tömbjeinek, az utóbbi évtized­ben épült lakótelepeknek. Szintén kiemelten kezelendő területnek számítanak az ún. csen­des övezetek, amelyeknek zaj elleni védelme az egész fővárosnak érdekében áll. -y 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom