Budapest, 1987. (25. évfolyam)

7. szám július - TÉKA

forgó időszak jobb megismeréséhez. Ebből a szempontból a legkézenfekvőbb műfajnak a dokumentumválogatás tűnt..." — irja a szerkesztő a bevezetésben. Valóban fontos információkat — egyebekben csak aprólékos kutatómunkával hozzáférhetőket — közöl a gyűjtemény, és beavat a „korszak levegőjébe is". A Dokumentumok hasznos, hiánypótló kézikönyv, mely jegyzeteiben a kor tényleges eredményeire, milliók felemelkedésére is utal közvetve vagy közvetlenül. (Gondolat) CSERTŐI OSZKÁR Folyóiratszemle ÉPÜLT 1986-BAN (Magyar Építőipar, 1987. 1-2. sz. 1-128. I.). Az 1986-ban épült jelentős építészeti alkotások illusztrált ismer­tetése és tervezőik bemutatása. A tematikus számban szereplő budapesti lakó- és középü­letek: A budapesti panelos építés eredmé­nyei. (Összefoglaló.)— Kaszab Ákos: Ka­szásdűlő, Római úti városrészek. — Hein­rich Ferenc: Káposztásmegyeri városrész, I. ütem. — Kutlik Miklós: Újpest, Városköz­pont rekonstrukció, II. ütem. — Márton Ist­ván: Otthonházak (nyugdíjas- és garzonhá­zak). — Vidra Aladár: Gazdagréti lakótelep. — Mátéfy György: Lakóépület a Rómer Fló­ris utca 22-24. alatt. — Toldi András: Óvoda-bölcsőde. VII., Tolnai Lajos utca 7. — Horváth Egon: Szovjet oktatási központ (iskola és kollégium.) — Balázs László: II., Fillér utcai általános iskola. — Parádi Ká­roly: Gimnázium, Kápósztásmegyer. — Lisztes Gábor: Békásmegyer, Csobánka téri gimnázium. — Reszler Antal: XIII., Vizafo­gó lakótelep gimnáziuma. — Kertész And­rás: XVIII., Thököly úti gimnázium. — Má­nyi István-Forray József: Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem rekonstrukció­jának I. üteme. — Mondok Tamásné—Kiss Géza: Margit Kórház rekonstrukció, A és B épület. — Koncz Attila—Bolobás Teréz: Or­szágos Haematológiai és Vértranszfúziós In­tézet. — Czoboly Ernőné: László Kórház, fertőző pavilon. — Dobozi Miklós: Béke Szálloda felújítása, bővítése. — Lázár Antal: Országos Takarékpénztár felújítása, V., Münnich Ferenc utca 16. — Sebő István: MTA Műszer- és Méréstechnikai Szolgálat (Kelenföld, Városközpont). — Sylvester Ádám—Pazár Béla: Margitszigeti Úttörő Stadion bővítése és rekonstrukciója. — Buj­dosó Géza: Raktárcsarnok, X., Jászberényi út. (A FIMÜV-nek épült, jelenleg a Divat­csarnok bérli.) DÓCZI IMRE: KEREKASZTAL-BE­SZÉLGETÉS AZ AGGLOMERÁCIÓRÓL (Városépítés, 1987. 1. sz. 5-12. 1.). Pénzes János, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, Fekete János, a IV. Kerületi Tanács elnöke, Gyulai Gusztáv, a XX. Kerületi Tanács elnö­ke, Bölcsey György, Csepel tanácselnöke és Villási László, Dunakeszi tanácselnök-he­lyettese a főváros és az agglomeráció fejlesz­tésének, kapcsolatának kérdéseiről. Tájéko­zódhatunk azokról a tényezőkről, amelyek­nek hatására a korábbi időszaktól eltérően az agglomeráció terveinek egyeztetésével mélyrehatóbban foglalkoznak, részletes összefoglalót olvashatunk Újpest, Pesterzsé­bet, Csepel és Dunakeszi fejlődéséről, köl­csönös agglomerációs kapcsolatairól, az e­gyüttműködés eddigi eredményeiről, a kap­csolatok intenzívebbé tételének szükségessé­géről és lehetőségeiről, konkrét területeiről. CZÉTÉNYI PIROSKA: A BUDAI VÁR REKONSTRUKCIÓJA (Városépítés, 1987. 1. sz. 19-23.1.J. A Várnegyed az ország legje­lentősebb építészeti együttese, sorsát megkü­lönböztetett figyelemmel kísérte az építészeti igazgatás. A fővárossá válás előtt két évvel, 1870-ben megalakult a Fővárosi Közmunkák Tanácsa; 1912. évi jelentésében megállapítja, hogy „Budavárát, mint székesfővárosunk egyik legrégibb városrészét különleges hely­zete és múltja predesztinálják arra, hogy fej­lődési irányának megállapításánál mostani jellege megőriztessék..." Ez a meghatározás ma is időt álló, sőt, időszerű — állapítja meg a szerző. Az 1924-ben dr. Lechner Jenő szer­kesztésében megjelent Budapest műemlékei című kötet elsőként dolgozza fel a főváros műemlékállományát, és mutatja be a budai Várnegyed együttesét. A főváros építésügyi szabályzata 1928-ban előírja, hogy „a Vár­nak az idők folyamán kialakult jellegét mindennemű építkezésnél meg kell óvni... az új homlokzatokat olyan modorban megter­vezni és kiképezni, hogy a régi környezetbe megfelelően beilleszkedjék..." A budai Vár­negyedet városképi egységként 1936-ban sze­repelteti először a főváros feljesztési prog­ramjának térképes melléklete. Figyelemre méltó, hogy a felszabadulás után az ország­ban elsőként Budapest vette számba építésze­ti emlékeit, és adta közre műemlékjegyzékét 1949-ben, majd 1955-ben. Az országos jegy­zék csak 1960-ban látott napvilágot. A Vár­negyed sorsának krónikája a felszabadulást követő első romeltakarítási és helyreállítási munkákkal, az első rendezési tervek és elkép­zelések bemutatásával, majd az 1957-ben jó­váhagyott rendezési terv szerint immár há­rom évtizede sokrétű, nemzetközi szakmai elismerést is méltán kivívó városrész­felújítási program megvalósításával folytató­dik napjainkig. Ennek során lakásokat és középületeket újítottak fel, jelentős régészeti értékek kerültek felszínre, új idegenforgal­mi, kulturális és szolgáltató intézmények ke­letkeztek, megújultak a közművek és javul­tak a közlekedés feltételei is. GAZDA ISTVÁN: RÉVAI LEÓ EGY­KORI ANTIKVÁRIUMA — A KORTÁRS SZEMÉVEL (Honismeret, 1987. 2. sz. 20-21. I.) A Révai Lexikon újrakiadásának kí­sérlete kapcsán került az érdeklődés közép­pontjába egy patinás cég és nagy tudású könyves szakember tulajdonosa, Révai Leó. Üzlete 1869-ben az Egyetem utcában nyílt meg. A megemlékezés — melyet rövidítve Gazda István rendezett sajtó alá — Senno­vitz Adolf írása alapján készült, mely a Cor­vina 1889-es évfolyamában látott napvilágot. ZIKA KLÁRA: „A MI MUNKÁNK ÉS A HONISMERET ÖSSZEKAPCSOLHATÓ" (Honismeret, 1987. 2. sz. 26-27.1.). Ráday Mihállyal beszélget Zika Klára arról, a sok küzdelemmel járó, de eredményekben is bő­velkedő tevékenységről, amely elődeink keze munkája, szellemi örökségünk megismerte­tése és védelme érdekében az elmúlt években történt, s napjainkra országos üggyé terebé­lyesedett. Olvashatunk a városvédő tevé­kenység hőskoráról, nehézségeiről, fejlődé­sének főbb mozzanatairól. 1983-ban megala­kult a Budapesti Városszépítő Egyesület, ki­alakultak a kapcsolatok a mind nagyobb számban tevékenykedő vidéki egyesületek­kel, majd hosszú előkészítő munka után, 1986. május 28-án megalakult a Város-, Köz­ségvédő és -szépítő Egyesületek Szövetsége, melyet a Hazafias Népfront s más politikai testületek, szervek is támogattak. Tájéko­zódhatunk a szövetség konkrét feladatairól, a vidéki és budapesti tagegyesületek tevé­kenységének jellegzetes formáiról, eredmé­nyeiről, a népfronttal s ezen belül a honisme­reti mozgalommal való kapcsolat fontossá­gáról, a városvédő tevékenység társadalmi és intézményi bázisáról, hátteréről és kapcsola­tairól, a gyakran tapasztalható kellően át nem gondolt épületbontásokról stb. BÁN ÉVA: A III. KERÜLETI ÁLTALÁ­NOS ISKOLÁS KORÚ GYERMEKEK HELYZETÉNEK FŐBB JELLEMZŐI (Bu­dapesti Fórum, 1987. 1. sz. 63-73. 1.). Az 1985 novemberében végzett vizsgálat képet kívánt kapni a kerületi gyermekkorosztály életkörülményeiről, egészségügyi, világnéze­ti, közösségi és kulturális helyzetéről. „A vizsgálat aktualitását többek között az is in­dokolta, hogy Óbudán a többi fővárosi kerü­letnél jóval magasabb az általános iskolás korú gyermekek száma. A 6-14 éves korosz­tály arányában is kiemelkedő a kerületi la­kosságon belül (16,2%, a fővárosi átlag 10,7%). Ennek oka, hogy a lakótelepeinkre beköltözött családok gyermekei a hetvenes évek demográfiai hullámot alkotó korosztá­lyához tartoznak. A folyamatos beköltözés és a permanens létszámemelkedés kerületünk életében és intézményeink működésében fo­lyamatosan ismétlődő feladatokat jelentett és jelent ma is. Ez a helyzet és hatása egy sor gondot és feszültséget eredményezett, és az oktatásüggyel kapcsolatosan sajátos nézetek kialakulásához vezetett kerületünkben." Az elemzés feltárja a gyerekek lakótelepi, ottho­ni, családi körülményeit, lakókörnyezetük­höz való viszonyát, életformájuk, életkörül­ményeik számos jellemzőjét (lakásviszo­nyok, szülőkkel töltött idő, napirend, szabadidő-eltöltés, részvétel a családi mun­kamegosztásban, étkezési és táplálkozási szokások stb.). Képet ad a gyermekek egész­ségügyi állapotáról és egészségügyi ellátásá­ról, iskoláik helyzetéről, az oktatás személyi és tárgyi feltételeiről, adottságairól, a tanu­lók iskolai életéről, tanulmányairól, nevelési, pályaválasztási s más problémáiról, gyer­mekvédelmi kérdésekről, az iskolai testneve­lés hiányosságairól. Foglalkozik az általános iskolák közművelődési tevékenységével, a gyermekek világnézeti, erkölcsi, politikai jel­lemzőivel s az úttörőszervezetek munkájá­val. TAKÁCS GÁSPÁR: AZ ALKOHOLÓ­GIA AKTUÁLIS TENNIVALÓI (Budapesti Fórum, 1987. 1. sz. 80-82. I.). Az alkoholiz­mus helyzete, az alkoholfogyasztás alakulá­sának visszatekintő statisztikai adatai. Az 1983-ban létrehozott Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság átfogó középtávú prog­ramja végrehajtásának eddigi kedvező és né­hány kedvezőtlen tapasztalata. A budapesti krónikus alkoholisták kerületekre bontott adatai. További feladatok, aktuális tenniva­lók. CSOMOR TIBOR 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom