Budapest, 1987. (25. évfolyam)

7. szám július - Kiss Károly: Könyvesház Angyalföldön

KÖNYVESHÁZ • • ANGYALFÖLDÖN Móricz Zsigmond írta: ,,A könyv és az élet ugyanaz. A könyv egy része az életnek. Ma már a könyvek nélkül nem lehet az életet megvizsgálni. A könyvekben lefektetett életanyag biztosabb mérték, mint az elfolyó, eltűnő valóságos élet." De vajon hogyan igazítják a könyvek sorsát, hogyan juttatják el hozzánk napjainkban? Néhány lépésre a Lehel téri piactól hosszú, halványpiros ház áll a Váci úton. Egykor gyárként szolgált, s méltán megérdemli, hogy műemléknek vagy ipartörténeti emléknek tekintsük. Környezetében matuzsálemnek számít, hiszen még akkor emelték, amikor a hazai ipar fejlődésnek indult, a főváros egyesítésekor, amikor a mohó tőkés vállalkozás birtokba vette Angyalföldet. A múlt század hetvenes éveiben seregnyi gyár és ipartelep épült a Váci úton és környékén. Hatalmas gőzmalmok: az Unió, az Árpád majd a Pannónia, valamint az Erzsébet és a Viktória; fölépült a Királyi Serfőzde és a Cikóriagyár, működött az Első Magyar Gépgyár Rt. iparvállalat és az Első Magyar Gyapjúmosoda. A külváros kopár térségein gyors iramban épültek a gyártelepek: állt a Láng Gépgyár, a Gyufagyár, majd a Danubius Hajógyár, meghatározva a városrész arculatát. Szinte hihetetlen: a füstös üzemek Angyalföldje alig negyedszázad alatt született meg. Ekkor emelték a Váci út 19. számú telken álló jeles épületet is, Hirsch és Frankféle gazdasági gépgyárként vált ismertté, de az üzem 1898-tól Budapest-Salgótarjáni Vasöntöde Rt-ként működött. Elsősorban mezőgazdasági szerszámokat és gépeket, kályhákat, tűzhelyeket és háztartási fölszereléseket készítettek itt, de ugyanakkor a cég élénk nyersvas és zománc export-import tevékenységet is folytatott. Az államosítás után, 1948-tól főként gyalu-, fúró- és esztergagépeket gyártottak, később mint a Szerszámgépipari Művek angyalföldi telephelye köszörűkőgyárként működött. A városrész jellege azóta nagyot változott. A gőzmalmokat például letarolta a háború, de seritalt sem főznek már Angyalföldön. Más gyárai viszont igazi nagyüzemekké váltak: a Láng Gépgyár és a Hajógyár jelentősége nemcsak a városrész, de Budapest keretein is túlnőtt. Nevük a magyar ipar hírét öregbíti világszerte. A Szerszámgépipari Művek átszervezésével fölöslegessé vált Váci úti régi gyárépület nem felelt meg többé a korszerű ipari termelés követeimenyeinek. Tulajdonosai lemondtak a több mint 22 ezer négyzetméter alapterületű, ódon épületről. Mi legyen a sorsa? Lebontsák? Ekkor jelentkezett vásárlóként a Könyvértékesítő Vállalat. A magyar könyvterjesztést sokszor átszervezték, egyik ilyen nagy átalakításkor, 1972-ben született meg a Könyvért. Föladata az volt, hogy a kiadóktól átvett műveket a kiskereskedelemnek, a viszonteladóknak és a könyvtáraknak eladja. Ugyancsak tevékenységi körébe került az importált és a közös könyvkiadás keretében megjelent, illetve a szocialista országokból behozott egyéb magyar nyelvű kiadványok értékesítése. A Könyvért tehát valójában nagykereskedelmi feladatot töltött be, hivatásának kitűnően megfelelt, áruforgalma nőttön-nőtt, 1980-ban már 2,5 milliárd forint értékű könyvet továbbított. Forgalma az 1972. évihez képest csakhamar megtízszereződött. A készen kapott raktárak amúgy is korszerűtlenek voltak, új, modern tárolóhelyeket kellett teremteni. Ám a toldozgatások nem feleltek meg a könyvterjesztés sokasodó és mind bonyolultabb feladatainak. Kiderült, hogy a régi, megszokott keretek elavultak. Ugyanakkor 1982-ben súlyosbította a vállalat helyzetét és további fejlődését a könyvkereskedelem újbóli átszervezése. A gazdálkodási feltételek megváltoztak: a raktárak jelentős részét elvették, forgóalapjukat csökkentették, ugyanakkor a saját vállalati készleteket gyarapították. Némileg módosultak a feladatok: a vállalat lehetőséget kapott kiskereskedelmi tevékenységre is, noha egyáltalán nem volt bolthálózata. Azt is meg kellett teremteni. A vállalat vezetői merész elhatározással 1984-ben megvásárolták a Váci úti gyártelepet. Régóta tudták ugyanis, hogy a könyvkiadás és -eladás közötti folyamatok ésszerű lebonyolítására nincsenek megfelelő keretek. Nagyvonalú céljuk volt, hogy a régi gyárépületek átalakításával megteremtsék a magyar könyvterjesztés új raktározó, elosztó és értékesítő központját. Drucker Tibor igazgató így nyilatkozott a vállalat helyzetéről és feladatairól: ,,A Könyvértékesítő Vállalat elsősorban a kisvárosok és vidéki települések ellátását 28