Budapest, 1987. (25. évfolyam)

7. szám július - P. Szabó Ernő: Szoborsorsok

Zala György: A hét vezér. Vázlat Kétségtelen, hogy a köztéri szobrászat története nem a szobrászművészet története. Ennek belátásához elég fellapozni a Szoborsorsok című kiadvány névmutatóját, amiből kiderül, például, századunk első felében kinek hány művét helyezték el köztereken. A huszadik századi magyar szobrászat meghatározó jelentőségű alakjai közül Medgyessy Ferencnek csak egy, Beck Ö. Fülöpnek két művét állították fel, Ferenczy Béninek pedig egyetlen szobrát sem. Ezzel szemben olyan alkotóknak, akik meg sem közelítették az általuk képviselt színvonalat, számos munkája áll a köztereken. A Szoborsorsok című tárlat tehát inkább művészetszociológiai tanulságokat tartogat a néző számára, s nem művészettörténetieket. Minden más korszaknál inkább vonatkozik ez az utóbbi száz év anyagára — s ennek az időszaknak a művei határozzák meg Budapest köztéri szobrászatának arculatát. Két évvel ezelőtt a Budapest Galéria az 1945 utáni időszak műveit gyűjtötte katalógusba — az akkori listán 544 munka szerepelt. A mostani kiállítás tanúsága szerint 1692—1800 között 47, 1800—1850 között 50, 1850—1920 között 113, 1920—1945 között pedig 255 plasztika került a főváros köztereire. A szoborállítás tempója tehát az utolsó 130 évben, Budapest világvárossá alakulásával párhuzamosan gyorsult fel, s a köztéri szob-Strobl Alajos: Arany János-emlékmű (terv) Stróbl A lajos: Vázlat az A rany János-emlékmű mellékalakjához Izsó Miklós: A Petőfi-szobor vázlata 25