Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - POSTA

posta 1076 Garay utca 5. Telefon: 415-582, 215-440/47 ...érdeklődéssel kísérjük Magyarország életét Mihail Povzsitkov (Frolovo — Vosztr. 403500 — SzU) írja többek között a következőket: „Lapjuknak állandó olvasója vagyok... Mi, lapjuk szovjet olvasói messze élünk Budapesttől, de élénk érdeklődéssel kísérjük Magyarország életét. Kicsit többet olvasnánk a budapesti fiatalok életéről, problémáiról. Arról, hogyan állják meg helyüket a termelésben, a vezető beosztásban, hogyan töltik szabadidejüket, milyenek a kapcsolataik a Szovjetunióval. Tudjuk, hogy a lap elsősorban nem a szovjet olvasóknak készül, ne értsenek félre, ez nem kifogás, csupán kérés." Köszönjük Mihail Povzsitkov levelét, melyben „a szerkesztőség minden tagjának békét és boldogságot kíván". Örülünk az érdeklődésnak, lehetőségeinkhez mérten igyekszünk azt kielégíteni, bár a fordítás sokszor elveszi az eredeti szöveg zamatát, reméljük, hogy a jövőben a fordításra kiválasztott szövegek még inkább elnyerik tetszését. Itt adjuk hírül, hogy kedves olvasónk és levelezőnk szívesen levelezne angol, orosz vagy magyar nyelven magyarokkal. Jókívánságait szívből viszonozzuk. Szívesen adunk helyt azoknak a barátainknak, akik magyarokkal leveleznének. Kérésük a fenti idézetet támasztja alá: egyre nő azoknak a száma, akik érdeklődéssel figyelik Magyarország életét. Szulejman Kurbanovics Magomedov (húszéves) Groznij 364043; ul. Entuziasztov dom 241. Nyina Barbica (tizenkilenc éves) Arhangelszk 163020; ul. Szovjetszkaja dom 19-1-95. Galina Mozsajszkaja (húszéves kereskedelmi dolgozó) Uljanovszkajaoblaszty;Dimitrovgrad 433510; pr. Dimitrova dom 21, kv.48. Natasa Baskirova (húszéves) Uljanovszkaja oblaszty; Dimitrovgrad 433510; ul. Goncsarova dom 4, kv.50. Lena Guscserova (tizenöt éves) Kazahszkaja SzSzR; Kusztanajszka oblaszty; g. Dzsitigara 5-4-49. Nagyezsda Alekszandrovna Obuhovszkaja (húszéves) 0mszk-120 644120; ul. 3-ja Leningradszkaja dom 43/1, kv. 77. Vissza a Blahára 1987. februári számunk postájában közöltük Tóth Zsuzsanna budapesti olvasónk levelét, melyben a Blaha Lujza tér szomorú állapotát, az ott megforduló emberek visszataszító viselkedését tette szóvá. Sajnos, igazat kellett adnunk a levélíró minden szavának, hozzáfűzve, hogy a tér igazából nem is tér, csúfsága, építészeti elhibázottsága a Nemzeti Színház lebontása után vált egyszerre szembetűnővé. Ettől ugyan még el lehetne viselni ezt a fontos forgalmi csomópontot a főváros közepén, elviselhetetlenné az ott „megpihenő" részegek, a közösségi normákat felrúgó emberek teszik. Két hivatalos helyről is kaptunk hozzászólást az ügyhöz. Amennyire örülünk, hogy az illetékesek is felfigyeltek a jelenségre, és köszön-' jük levelüket, annyira leverő, hogy lényegében ők is ugyanazt ismétlik el, amit mi már — a jobbítás reményében — leírtunk. Idézünk a levelekből. A Fővárosi Kertészeti Vállalat a következőket írja: „A tér valóban elvesztette kellemes pihenőhely hangulatát... a nagy forgalom mellett a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet a tér tisztántartásáról gondoskodni. Vállalatunk a kerületi tanács megrendelése alapján üzemelteti a szökőkutat, és tartja fenn a tér kertészeti létesítményeit. A tér szilárdburkolatú felületét a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat tartja tisztán. A téren elhelyezett ülőfelületek, kővázák a tér hangulatát javították volna, sajnos virágkiültetésre a galambok károkozása miatt lehetőség nincs. Felhívtuk kerületvezetőnk figyelmét, hogy a tér fokozottabb tisztántartásáról gondoskodjon, a levélben felvetett városrendezési kérdések hatáskörünket meghaladják." A Budapest Főváros VIII. ker. Tanács V.B. Műszaki Osztályától kapott levélben (érthetetlen módon a Népszavában /!/ megjelent olvasói levélre hivatkoznak) többek között a következő olvasható: „Sajnálatos tény, hogy a növényzet tönkremenetelejelentős. Ennek oka az, hogy azidetelepített fák elszáradnak, kipusztulnak a levegőszennyezettség és a közművezetékek miatt, továbbá nagyfokú a rongálás. Az elültetett cserjéket kitördelik, kitapossák. A Fővárosi Kertészeti Vállalat minden évben elvégzi a pótlásokat, sajnos hiába. A tér teljes átalakítására — anyagi fedezet hiányában — nincs lehetőség, azonban igyekszünk megtenni annak érdekében mindent, hogy a tér kulturáltabb képet mutasson." A helyzet — így szokás mondani — nem túlságosan biztató. Ahogy a hozzászólásokból látjuk, és magán a tetthelyen, a téren tapasztaljuk, itt már nem a kertészeti, építészeti, köztisztasági probléma az elsődleges, hanem — bár az előbbiekkel összefügg — az „emberi tényező", az ott megfordulók magatartása, fegyelmezetlensége, nemegyszer botrányos viselkedése. Ezt pedig nehéz virágültetéssel ellensúlyozni. A Rákóczi tér már Budapest leghírhedtebb helye lett. Talán még meg lehetne akadályozni, hogy ugyanez történjék a Blaha Lujza térrel. Hogy ennek mi a módja? Nem sok fejtörés kell a megoldáshoz. Nem galambok kellenek hozzá — azok úgyis csak tönkreteszik a virágokat —, hanem az illetékesek nagyobb erélye. Ahogy — levelek, megjegyzések bizonyítják — egyöntetű megnyugvással és örömmel vette tudomásul a főváros lakossága, hogy az aluljárókban, a metróállomásokon feltűntek a rend őrei, ugyanúgy szívesen venné, ha tereink, parkjaink rendjét, nyugalmát is sikerülne biztosítani. Ebben mi, állampolgárok, környezetüket szerető emberek segítjük, támogatjuk az illetékeseket, de a megoldáshoz szükséges eszközök nem a mi, az ő kezükben vannak. Hol van Kiel? Természetesen az NSZK-ban, híres kikötőváros, Schleswig-Holstein székhelye, ahol az észak-német dialektust beszélik, legtöbben sznek mondják az s-t, ahogy Thomas Mann némelyik hőse. Mindezt azért említjük meg, mert az 1987/3. számunk postájában elírás történt, Kielt az NDK-ba helyeztük. Elnézést kérünk. Többen szóvá is tették a földrajzi furcsaságot, többek között A lexander Deák Wuppertalban (NSZK) élő kedves olvasónk, aki ugyanakkor nem takarékoskodik az elismeréssel, mert többek között ezt írja: „Megragadom az alkalmat, hogy őszinte elismerésemet fejezzem ki kedvenc lapom, a Budapest iránt. Már külső megjelenési formája is kulturáltságról tesz tanúbizonyságot, tartalma pedig a legmesszebbmenő igényeket is kielégíti." PESTI VIGADÓ im Afwus i-m este Okakor KIEL VÁROS IFJÚSÁGI SZIMFONIKUS ZENEKARA KOZKMOKOO«: CHRISTIANE HORN VEZCNYEl: Ribert Honig NQSCM: C M WUíX BOVOS VADASZ - NYTTANV 5. RACMAMNOFF: (t ZONGORA VESSENV L > BEETHOVEN: ML SZIMFOMA Köszönjük sorait, érdeklődését, üdvözletét barátsággal viszonozzuk. Egyébként Kiel és Budapest kapcsolatának egyik szép példája volt Kiel Város Ifjúsági Szimfonikus Zenekarának nemrégiben tartott budapesti hangversenye. A szerkesztő levele Több mint tíz esztendeig vettem részt a Budapest munkájában, szerkesztésében. Visszatekintve az itteni és a még régebbi évekre, a számos tapasztalat közül kettőt emelek ki. Az egyik: minden szükséges, de elmulasztott vagy megkésett intézkedés olyan hiba, ami nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi életre is viszszaüt. A másik: jelentéktelennek tartott szavak, események megváltozott közegben váratlanulmás, fölerősödött akusztikát kaphatnak. Mert az arányok mozgékonyak, a kicsiből nagy lehet, a nagyból kicsi, ez az összefüggések dialektikus rendje, ezért kell(ene) távlatba helyezni gondolatot, tettet. Tudták ezt már a régiek is, Arany János, Babits Mihály, József Attila, amikor a legkisebb jelző fontosságára, a szó becsületére, az írástudók felelősségére figyelmeztetnek. Most, hogy nyugdíjba megyek, megköszönöm mindazoknak, akik segítették a szerkesztőség munkáját, benne az enyémet is. Kérem, erősítsék továbbra is azokat a kötelékeket, amelyek a Városhoz, illetve a még nagyobb közösséghez — mindig takarékoskodtam ezzel a szóval, de talán az alkalom megengedi, hogy kimondjam —, hazánkhoz fűznek bennünket. JÁVOR OTTÓ 48