Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - Kelecsényi Gábor: A könyves Todoreszku

ben anyját is. Lehetséges, hogy ezután vette nőül Horváth Arankát, mert 1915 nyarán még levelet küldött anyjának Balatonfüredre, hogy nem találja a harisnyáit, „vajon hová tehette a Margit". Neje megértően támogatta munkásságát, amelyet az első világháború nehézségei között egyre akadozottabban tudott csak folytatni. Csatornái rendre bedugultak. így hozzálátott a régi magyarországi nyomtatványok papírvízjegyeinek nyilvántartásba vételéhez, s ezekből mintegy ezer darabot le is másoltatott. Tervbe vette a magyar nyomdászat történetének megírását — „a bibliográfia nagyon jól megy'', írja anyjának 1911 nyarán Tátrafüredre —, de ebben megakadályozta korai halála. Korai halála A háborút, majd az azt követő összeomlást nehezen tudta elviselni. Depresszióra hajlamos kedélyét balsejtelmek gyötörték.Úgy érezte, mindennek vége — birtokai Erdélyben voltak —, vége a gyűjteményének is. Apatikussá vált, amit elméje elborulása követett. így élt még három hónapig, és 1919. november 27-én meghalt. Mintegy három évtizedesgyűjtőmunkájabefejezetlenmaradt—dehiszenagyűjtés mindig befejezetlen. Legfeljebb azon sajnálkozhatunk, hogy nem érhette meg minden könyvénél a restaurálás befejezésének örömét. Átérezte ezt özvegyeis. így amikor férje szándékainak megfelelően gyűjteményét a berendezéssel együtt az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékozta, egyben vállalta a restaurálási és kötési munkák összes költségeit. így óhajtotta férje félbemaradt munkásságát befejeztetni. Azét a férfiúét, aki egész életében elzárkózott a közszereplés elől, s csak halála után lehetett kinevezni miniszteri tanácsossá és a Magyar Nemzeti Múzeum tiszteletbeli igazgatójává. Akkor ugyanis a Széchényi Könyvtár és a belőle kinőtt múzeum még egyazon intézmény volt. Az adomány egyes darabjairól az özvegy száz lapot kitevő katalógust készíttetett. E szerint a gyűjtemény a Régi magyar könyvtár első kötetében felsorolt művekből 632 könyvet tartalmazott, közülük közel másfél száz Szabó Károly előtt is ismeretlen volt. A legrégibb unikum Debrecenben jelent meg 1563 táján: töredék Melius Juhász Péternek A lélek könyve című munkájából. A Magyarországon nyomott idegen nyelvű régi könyvek száma 534, ebből Szabó Károlynál 76 még nem szerepelt. Mindent összevéve a Régi magyar könyvtár három kötetéből 1247 művel büszkélkedhetett a Todoreszkugyűjtemény. De a jegyzék folytatódik a „mellékterületekkel". A későbbi időkből, 1800-ig közel ezer a magyarországi nyomtatvány, továbbá 44 ősnyomtatvány, 26 kéziratos munka, könyvészeti szakkönyv stb. szerepel. Aszakirodalmiművek bőségearrólárulkodik, hogy Todoreszku igen komolyan vette a magaelé kitűzött célt, s alaposan tájékozódott a hazai és külföldi szakirodalomban. A jegyzék végül felsorolja a könyvtár többes példányait. Bátran mondhatjuk, hogy ezt is megirigyelhetné bármelyik könyvgyűjtő. Ha ezt a „gazdag életről" készített számadást átböngésszük, csak egyet hiányolunk. Nem jelöli meg, hogy melyik az a német nyelvű biblia, amelyik élethivatását meghatározta. Vagy talán ez lényegtelen is?Lélekben talán már korábban is erre készült? így alakult volna sorsa akkor is, ha szülei történetesen egy „flóbertpuskával" ajándékozzák meg? Maradandót alkotott, amelyet a múzeum és könyvtár akkori igazgatója, jeles nyelvészünk, Melich János a következőkben foglalt össze: ,,Az évek során át folytatott céltudatos munkával Todoreszku Gyula olyan nagy értékű, olyan ritkaság- és unikumkönyvtárat hordott össze, amilyet eladdig a legjelesebb magángyűjtők nem gyűjtöttek volt egybe. S hogy a gyűjtemény halála után is az ő szándékai és eszméi keretében továbbra gyarapodhassék, özvegye nemes elhatározással évente tízezer koronát adományoz az Országos Széchényi Könyvtárnak... Todoreszku Gyula és neje, Horváth Aranka a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának legnagyobb adományozói közé tartozik." Ha a tízezer koronás alapítvány a húszas évek inflációjában el is enyészett — a végén talán, ha tíz napilapot lehetett volna vásárolni rajta—,aTodoreszku-gyűjteménymáigkimagaslóértékenemzeti könyvtárunknak. A Todoreszku-töredék A tudományos világ külön is őrzi nevét a román szakirodalomban Todoreszku-töredék ként ismert néhány lapnyi nyomdatermék révén. Régi időkben a nyomdászok nyakukon maradt termékeiket összeragasztózva újabb könyvek kötéstáblájának béléseként hasznosították. Ennek a papír drágaságán alapuló gyakorlatnak köszönhetően a múlt századtól kezdve a kötéstáblák szétáztatása sok titkot tárt fel a régi könyvek és kódexek után kutató szakembereknek. így bukkantak rá a Todoreszku-töredékre is. Címét nem ismerjük, mert a könyvnek csak néhány lapja került elő. Rajtuk tíz, magyarból fordított román nyelvű protestáns ének. Valamennnyi előtt címként az eredeti magyar ének kezdete olvasható. A betűtípusok azt mutatják, hogy a 16. század hatvanas-hetvenes éveinek táján került ki a nyomdából. Mai ismereteink szerint a Todoreszkutöredék az első olyan román nyelvű könyv, amelyet nem cirill, hanem latin betűkkel szedtek, ráadásul a magyar írásmódot követő hangjelöléssel. A szülei és két, kisgyermek korában elhunyt testvére mellé temetett bőkezű mecénás sírkövén többek között, ez a sor olvasható: „Tetteiben neve él s messzi korokra ragyog." Hét évtized telt el azóta, s a Mező Imre úti sírkertben, a hajdani Kerepesi temetőben máig sem kallódott el nemzeti értékeink e kimagasló megmentőjének sírja. Védett síremlék. KELECSÉNYI GÁBOR A Magyarországon magyar nyelven nyomtatott legrégibb könyv is megvolt Todoreszku könyvtárában, a Sylvester-féle Újtestamentum (Sárvár, 1541) 33