Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - Seregi László: Nem keserű pirulák

— Kénytelen vagyok kiábrándítani: hetven-nyolcvan emberünk túlnyomó többsége a törzsgárdához tartozik. Zömmel szakképzettek; egyáltalán nem ritka köztük a technikumi végzettségű. Ami azért jelzi, hogy ide magas szaktudás kell. — Ennek megfelelő a bér is? — Az átlagos órabér 35 forint körül van. Ehhez jön a műszakpótlék. Veszélyességi pótlékot csak azok kapnak, akik hormonokkal dolgoznak. — És a vállalati gazdasági munkaközösségek? — Három is van. Az egész gyárban nálunk, ami üzemünkben alakult meg legelőször. Jó eszköz volt akkoriban a bérfeszültségek feloldására, de nem hinném, hogy hosszabb távon ez lenne a járható út. — Ennyire kivannak az emberei? — Büntetlenül nem zsigerelhetik ki önmagukat. Major Ottóné nem mondta, de lévén okos asszony, maga is jól tudja, hogy az emberek nem önszántukból zsigerelik ki magukat. Teljesítménynövelés — munkaidőcsökkentéssel Szemben ülök Szisz Lajossal, a vállalat munkaügyi főosztályvezetőjével. Barátságos, mosolygós ember, mint a jovális külsejűek általában. Fura dolgokat mond. Például azt, hogy nemrégiben bevezetett új bérezési rendszerük már csak azért is sikeres, mert a dolgozók a korábbinál lényegesen kevesebbet vannak benn a munkahelyükön. — Jól értettem, amit mondott? — Jól — bólint a főosztályvezető, és kifejti kollektiv darabbérezési modelljük lényegét. — Roppant egyszerű, első hallásra is megérthető: eddig bármit tett a vezetés, bárhogyan finomítgatta az ösztönzési rendszert, nem sikerült nagyobb teljesítményt kicsiholnia az emberekből. Amit nyertek a réven, azt tüstént elveszítették a vámon, és mindent kezdhettek megint elölről. Mígnem rádöbbentek: a hazai bérezési gyakorlatnak az a legnagyobb kerékkötője, hogy konokul ragaszkodik a munkahelyen töltött időhöz. Mintha idő és teljesítmény egymástól elválaszthatatlan fogalmak lennének. Hogy mennyire nem, mi sem bizonyítja jobban, mint az: az elmúlt években másfélszeresére nőtt a társadalmi munkaidőalap, tehát egy-egy magyar másfélszer annyit dolgozik létfenntartása végett, mint annak előtte, de a nemzeti jövedelemben ez nem tükröződik. — Egész szemléletünket új alapokra helyeztük: megszabjuk, hogy egy-egy üzemnek mennyit kell termelnie bizonyos időszak alatt, s ha ezt teljesíti, mennyi bért oszthat fel a dolgozói között. A helyi vezetés úgy, abban az ütemben végezteti el a munkát, ahogy akarja, ebbe nem szólunk bele. — Ha jól értem, megszüntették az egyéni normát? — Abban az értelemben igen, hogy a dolgozó a ráeső munkát annyi idő alatt végzi el, amennyi ehhez neki kell. Nem érdeke, hogy visszafogja az erejét, mint korábban. Ha öt óra alatt elvégzi nyolc óra helyett, akkor a fennmaradó három óráját túlóraként kifizetjük. De ha épp nincs kedve tovább dolgozni, akkor annak sincs akadálya, hogy hazamenjen. — De akkor mi van a törvényes munkaidőalappal, amit — mint tudjuk — védeni kell? — Annak érdekében, hogy kijöjjön a törvényes 176 órás munkaidő, munkaidőbankot hoztunk létre. Ebben tároljuk, ki mennyit dolgozott valójában. Ha adóssága volna a vállalattal szemben, akkor ezt a negyedév végén vagy akkor köteles ledolgozni, amikor erre szükség van. — Hogy fogadták a dolgozók ezt a kezdeményezést? — Csak két üzemünkben próbálkoztunk vele, kísérleti jelleggel. Nos, tapasztalataink rendkívül kedvezőek. Az emberek nem egyszerűen ,,csak" bent vannak, hanem dolgoznak. Arra törekednek, hogy fő munkaidejükben, tehát nyolc óra alatt keressék meg azt a Az alapító Richter Gedeon, miután diplomát szerzett a budapesti orvostudományi egyetemen, családi örökségéből 1907-ben megalapít j a gyárát, a mai Kőbányai Gyógyszerárugyár jogelődjét. Dinamikus fejlődés jellemzi az alapítás utáni első évtizedet. Mintegy 130 kutatót és alkalmazottat foglalkoztatnak; nekik és a határozott üzletpolitikai törekvéseknek köszönhető, hogy a vállalatot már az első világháború előtt a nemzetközileg jegyzett gyógyszergyárak között emlegetik. Ekkoriban csaknem száz speciális készítményük van, közülük jó néhány ma is megvásárolható a patikákban. Legismertebb az Aspyrin továbbfejlesztett változata, a Kalmopyrin, de nevük megalapozásához hozzájárul a háborús körülmények kikényszerítette fertőtlenítőszer, a Hyperol is. A megváltozott gazdasági helyzet nyomán a gyár 1923-ban részvénytársasággá alakul, s neve Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt-re módosul. A fejlődés jeleként tíz leányvállalatot hoznak létre (Mexikóban és Törökországban is!), elősegítendő termékeik minél szélesebb körű értékesítését. A tudományos és gazdasági fellendülésnek all. világháború vet véget. Az alapító tulajdonost, Richter Gedeont 1944 decemberében meggyilkolják a nyilasok. A Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Részvénytársaságot 1948. március 15-én államosítják. Kezdetben minden törekvésük kimerül a háborús károk pótlásában, a korábbi termelési feltételek helyreállításában. A Kőbányai Gyógyszerárugyár 1957 után indul újabb fejlődésnek. A rekonstrukció 1967-ben lezárult első szakaszában új, korszerű üzemekkel gyarapodik, lehetővé téve a termelési szerkezet kibővítését. Erőfeszítéseik nyomán két új gyártási ágazattal, a növénykémiával és a kozmeti kaival gazdagodnak. E két ágazat adj a a j elenlegi termelési érték mintegy 10 százalékát. A Kőbányai Gyógyszerárugyár (idehaza csak ezt a nevet használhatja) legnagyobb gyógyszeripari vállalatunk. Több mint hatezer dolgozója 1985-ben tízmilliárd forintot meghaladó termelési értéket állított elő. Belföldön hárommilliárd forintnyi értékben adták el készítményeiket. A világ minden tájára, mintegy 80 országba exportálnak. Fejlődésüket az elmúlt évtizedre jellemző gazdasági recesszió sem szakítottameg. Termelési értékük öt esztendő — 1981-1986 — leforgása alatt megkétszereződött, dollárbevételük meghaladta az 50 milliót. pénzt, amit azelőtt túlórában vagy végéemben szereztek. — Mit szóltak a felettes szervek? — A kezdeményezés a vállalat belső ügye. Felettes szerveink ennek ellenére örültek neki, mert őkis tudják, hogy nemcsak amunkaidőalapot kell megvédeni, hanem a dolgozó embert is. A Richter Gedeon gyógyszergyárban nincs létszámhiány. SEREGI LÁSZLÓ 13