Budapest, 1987. (25. évfolyam)

5. szám május - Buza Péter: Egy fénykép regénye

PESTI TITKOK NYOMÁBAN Egy kép regénye „Húsvét hétfő, april 17. ...Jött egy úri ember, aki Garagos orvos néven mutatta be magát. Elmondá, hogy apáék elutazásának hírére a józsefvárosi polgárok társas lakomát akarnak rendezni, és apát most ő erre meg is hívja... Vasárnap, april 23. ...ebédkészítés, takarítás, apa Garagossal Simonyi fényképészhez ment... Szerda, april 26. ...ebéd után Géza írt, én varrtam. Egyszer csak jön Színi, de nem ide, hanem a mamáékhoz, ott volt mindaddig, míg Garagos el nem jött apáért; mindhárman kocsin elmentek. Átmentem a mamához, ki apának kétféle arczképét adta nekünk, melyeket Garagosék készítettek. Ezt áthoztam, Géza is igen örült neki; mindjárt el is helyezém őket. Beszélgettünk, átmentünk pakolni segíteni, a mama meghít vacsorára, jól elbeszélgettünk 11 óráig. Átjővén lefekvés. Egyszerre csak mondja Géza, hogy keljek fel; sietve felugorva megyek az ablakhoz, hát zeneszóval és kocsikon jönnek a tömőutczába, kívülről befelé, s itt megállnak. „Éljen Táncsics" kiáltások reszkettették meg a levegőt. A czigányok a Rákóczy, Kossuth, Klapka stb. indulókat húzták, a kapu nyílik s azon bevonulva egész sereg: utánok a banda; felkísérik apát a folyosóra, be egészen a lakásba s ottan megállnak; a czigányok rárántják és húzzák a keserves darabokat. A rendezők átadnak apának egy gyönyörű bokrétát, melybe Garagosné névjegye van dugva. Dicsőítő beszédeket intéznek hozzá: Garagos, Csajka és még mások. Géza is átment, ott voltak Színi, Rupprecht, Geiduschek és még igen sokan. Jó sok ideig voltak ott, végre eltávoztak; a zenekar játszott, ők éljeneztek s ezzel a menet elvonult." 1Táncsics Mihály, a nem sokkal előbb még szépreményű józsefvárosi háztulajdonos és hivatásos forradalmár 1876-os búcsúlakomájáról más forrásból is tudunk, de Eszter lányának fent idézett naplója jóval részletesebben számol be az eseményekről, mint az a rövid hírlapi jelentés, amelynek minket különösen érdeklő passzusa így szól: „...Garagos úr ezután vendégeit Táncsics Mihály arczképével tisztelte meg, melyet szintén ő vétetett le ez alkalomra saját költségén Simonyi Antal úr első rendű fényképműtermében, ki szintén jelen volt a búcsú estélyen". Amelyet egyébként „a Hunyadi téren, Császár Ferenc polgári vendéglőjében" rendezett meg Garagos János — születésére nézve lengyel, foglalkozását tekintve orvos — és Csajka Antal bérkocsitulajdonos „szép számú polgárság részvétele mellett." A szép számú polgár — akik közül néhánynak a nevét is ismerjük: Császár Ferenc, Csajka Antal, Garagos János, Simonyi Antal, Szini Károly, Rupprecht és Geiduschek úr — kapott egyet-egyet a fotográfiákból, amelyeknek — ahogy Táncsics Eszter írja — két változata készült el azon a régesrégi április huszonharmadikán. E legalább két tucat arcképből ránk maradt összesen egy. Közgyűjtemény — a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum — őrzi ezt a hátlapjával kartonra kasírozott példányt, de nem lehet kideríteni, hogy ez azok közül való-e, amelyeket 1876-ban Simonyi Antal készített. Táncsics Mihály időskori — és egyetlen hiteles — fényképe. Minden bizonnyal azok egyike, amelyeket Simonyi Antal készített 1876-ban Akkor, amikor Táncsics Mihálynak a Tömő utcában mindmáig álló bérházát elárverezték — mivel nem tudta a banknak fizetni a felvett hitel részleteit —, s a hetvenedik évét taposó öregember Ceglédre készült, hogy egy tanyán húzza meg magát. Mely fájdalmas tényen aligha enyhít a végül is derekesan megszervezett búcsúlakoma Császár Ferenc uram „polgári" vendéglőjében. 2A legtovább Simonyi mester históriájában jutottam. Az 1890-es években halt meg, fiúutódok nélkül. Akkor még a hetedik kerületi Rózsa utcában lakott a família: az özvegy és a két ikerlány, Irma és Gizella. Ők aztán tanítónőként öregedtek meg, nem volt családjuk. A Rottenbiller utca harmincas számú, vén házában, az első emelet kilenc alatt éldegéltek, létüknek utolsó nyoma a hivatalos iratokban két segély felvételét rögzíti: Irma 1937-ben, Gizella 1938-ban kapott a tanügyi adminisztrációtól ötvenötven pengőt... Hagyatékuk sorsáról semmi tudomása sincs a házban lakóknak. S még a legöregebbek sem emlékeznek rájuk. Csajka Antalnak a fia is Antal, 1928-ban a Józsefvárosban, a Karpfenstein utcában lakott, bérkocsi-tulajdonosként listázta az ebben az évben utolszor kiadott Budapesti cím- és lakjegyzés. Aztán: nyoma vész. Császár Ferenc vendéglős neve már az 1880-as adattárakban sem szerepel. Szini Károly híres fia, Szini Gyula író, szerkesztő 1932-ben halt meg. Széchényi Könyvtárban őrzött gyászjelentésén az ő fiaként szerepel Cyrill. Nem sikerült a nyomára bukkannom. Geiduschek R. — Róbert? — úrnak a már említett Karpfenstein utcában volt szatócsüzlete 1890-ben. Kérdés, hogy róla van-e szó a naplóban? Mindenesetre századunkra ez a nyom is semmivé foszlik. A Rupprecht 38