Budapest, 1987. (25. évfolyam)

1. szám január - Nyiri Éva: Városkép — térkép

VÁROSKÉP — TÉRKÉP Hazánkban a legrégibb ismert térképet Lázár deák készítette úgy 1510 körül, bi­zonyára a török elleni háborúra való fel­készülés céljára. Ábrázolásának hűsége révén messze kimagaslik a korai térképek közül. Érdekessége a folyóvízhálózat el­fogadható megörökítése, és az északnyu­gati tájékozás, amire a tudománytörténé­szek máig sem találtak magyarázatot. A térkép anyaga is szokatlanul gazdag: több száz XVI. századi földrajzi nevet örökít meg, Bartfától Hisztriáig. Hogy Pest és Buda első felmérése mi­kor történt — nem tudjuk. Első ábrázolá­saik nem is nevezhetők várostérképeknek, inkább madártávlati képek, metszetek. Az első ismert rézmetszet De la Vigne-tői maradt ránk 1686-ból, a budavári ostrom idejéből. A metszeten jól kivehetők a Várnegyed, a Víziváros és a pesti Belváros utcái, a templomok, török mecsetek s a karcsú minaretek. Látható, hogy a Mar­gitsziget akkor még két, különálló kis szi­getből állt. Buda felszabadítása után, 1687-ben De Hany készített nagy méretarányú térképet a Várról és a királyi palotáról; a bécsi Ka­tonai Levéltárban is őriznek 1688-ból fennmaradt térképet Budáról és Pestről. Számon tartja a szakma Hiltl Farkas fel­mérését is, amelyet egy 1696-os telek­könyvhöz készített. A térképészet jelentős fejlődéséről csak a XVIII. századtól beszélhetünk. Ekkor — 1720-ban — készül egyik első várostér­képünk Pest belterületéről, s ekkor lép­nek színre a térképészet olyan kiválósá­gai, mint Watzpauer és Balla Antal. A „kalapos király", II. József idejéből ma­radt ránk az első trigonometrikus város­mérés eredménye, azé a munkáé, amely földadó-kataszter céljaira készült. Szak­emberek szerint ez volt az alapja az első városrendezési tervnek, amely az északi külváros területét érintette, rögzítve a mai Engels tér elhelyezkedését és a Lipótváros egyenletes, derékszögű utcahálózatát. Tulajdonképpen mi az a városrende­zés? Olyan, ,,az emberi élet szükségletei­hez alkalmazkodó, szerteágazó tevékeny­ség, amely egyaránt szolgálja a város he­lyes térbeli kialakítását, és területének megfelelő hasznosítását, az utakkal, köz­művekkel való megfelelő ellátását és ked­vező városkép kialakítását, a célszerű mű­szaki tervezést és a rekonstrukciót. " A tervezés előfeltétele pedig a város te­rületének szabatos síkrajzi és magassági felmérése és az azon alapuló különböző méretarányú térképek. Hazánkban az ország rendszeres részle­tes felmérése 1856-ban kezdődött. Célja — eleinte — a földadókivetés megbízható alapjának megteremtése volt; e célt 1875-ben sikerült elérni. 1885-től írta elő tör­vény nálunk a földadó-kataszter nyilván­tartását, vagyis a változások átvezetését a térképre. Aztán a felmérések felhasználá­si területe egyre bővült: a telekkönyvi cé­lok után kiterjedt arra is, hogy legyen megbízható térképi alap az út- és vasúté­pítéshez, a vízgazdálkodáshoz, az iparte­lepek, bányák megnyitásához, az erdő­gazdálkodáshoz, a településfejlesztéshez, a városrendezés és a földrendezés tervezé­séhez,műszaki kivitelezési munkálatai­hoz. A XIX. század második felében Pest és Buda fejlődése az addigiaknál szabato­sabb, pontosabb térképet igényelt. így ke­rült sor „Pest városi határának" újabb kori felmérésére 1867-ben. Célja egyrészt az volt, hogy „minden, a város határában levő birtok idoma ábrázoltassék, másrészt pedig az, hogy ezen felvétel és az elkészí­tendő pontos fekrajzi térképek alapján az építési és szabályozási vonalak a város összes területében véglegesen meghatá­roztassanak". A nagy munka évekig tar­tott. A háromszögelést és a részletes fel­mérést a ,, város bel- és kültelkeiről" Ha­lácsy Sándor és Miklós, két „vállalkozó oki. mérnök" készítette. Nyolc lapból ál­ló térképművükkel az 1878-as párizsi vi­lágkiállításon aranyérmet nyertek. De még ennél is fontosabb, hogy munkájuk­kal lényegesen hozzájárultak ahhoz a ha­talmas fejlődéshez, amely a Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött, vidékies vá­rosból néhány évtized alatt nagy, modern fővárost teremtett a Duna két partján. Hátravolt még Buda és Óbuda belterü­letének részletes felmérése: erre az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa adott megbízást. A munkát Sár­tory Antal vezette, és öt esztendőt vett igénybe. Budapest első, teljes felmérése 1875-re készült el, és szilárd alapját képezte an­nak az egész városra kiterjedő városren­dezési tervnek, amely meghatározta a fő­város mai sugaras-gyűrűs főútvonal­hálózatát. Volt azonban ennek a felmérésnek egy fogyatékossága: a vízszintes méréseket — pénzügyi gondok miatt — nem követték magassági felmérések. Ráadásul a válto­zásokat sem vezették rendszeresen. így esett, hogy századunk harmincas éveinek elején felerősödött egy újabb, szabato­sabb felmérés — és ezen belül egy nagy pontosságú, centrális háromszögelési há­lózat kialakításának igénye. Itt átadjuk a szót Raum Frigyesnek, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vál­lalat nyugdíjas főmérnökének. Ugyanis, ami nekünk kultúrtörténet, az neki pályá­ja kezdete volt. — Az elmúlt évszázad során nemcsak a város, hanem a térképészet módszerei, eszközei is nagyot fejlődtek A grafikus módszert felváltotta a numerikus, az ölet a méter, a vetület nélküli ábrázolást a hengervetületi, illetve — országos térké­peknél — az EOTR-nek nevezett rend­szer. Bevezették a műszaki nyilvántartást, s a településk egy részében a 20-25 éven­kénti helyszínelést. Megváltoztak a méret­arányok is, a budapesti térképek esetében 1:1000-re. így lett a valóságban 10 méter a térképen egy centiméter. — Ilyen korszerű eszközök és módsze­rek birtokában sem várt kis feladat száza­dunkban a térképészetre. A háromszöge­lési hálózat középpontját a Gellért­hegyen jelölték ki, hat kerületi pontja pe­dig messze kívül esett a főváros akkori ha­tárán. A háromszögelést Papp Gyula irá­nyította, édemes a nevét megjegyezni. Ugyanígy Oltay Károly professzorét, aki­nek vezetésével 1937-ben elkezdődött a főváros részletes felmérése. E munka első időszaka 15 évig tartott, a háború, persze, késleltette. A második időszak 1952-ben kezdődött, s ebbe már munkahelyem, a Geodéziai és Térképészeti Vállalat is be­kapcsolódott. 1973-ra fejeztük be a sík­rajzi felmérést, s utólag végeztük el — ahol szükség volt rá — a magasságmérése­ket. Néhány adat a munka méreteiről: Budapest a felszabadulás előtt 14 kerület­re oszlott — ma 22-re; az 1950-ben hozzá­csatolt hét várossal és 16 nagyközséggel a főváros területe, 206,93 négyzetkilomé­terről több mint kétszeresére, 526,76 négyzetkilométerre nőtt. Ma, ha Buda­pest városméréséről beszélünk, ilyen ha­talmas területre kell gondolnunk, és 1179 darab térképlapra, amelynek mindegyike 48 hektárt ábrázol! — Nos, vajon rajta van-e a térképen minden? Barsi László 12 éve ül a Volán Taxi vo­lánja mögött. Nincs a fővárosnak olyan zeg-zuga, ahol ennyi idő alatt meg ne for­dult volna. Sokszor mégsem boldogulna térkép nélkül: — Háromszor, négyszer is szükségem van rá naponta. Épülnek az új lakótele­pek, hol egy új utca születik, hol egy új utcanév. Mint nemrég a VIII. kerületben, ahol a Szigetvári utca egy részét átkeresz­telték. Keresem a megadott házszámot, nincs. Sőt, még a Szigetvári utca is eltűnt. Mi van itt?! Nézem a térképet, megnyug­szom: mégsem vagyok dinka. A Koltói Anna utcától a Füvészkertig azon is a Szi­getvári utca húzódik. Fogom a mikro­font, beszólok a központba: gyerekek, hova lett a Szigetvári utca fele, ki tudja? Egy kis csipogó zűrzavar az éterben, majd egyszer csak megérkezik a válasz: nyuga­lom, az utcaszakasz új neve Rusznyák Ist­ván utca. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom