Budapest, 1987. (25. évfolyam)
4. szám április - POSTA
posta 1076 Garay utca 5. Telefon: 415-582, 215-440/47 A Károlyi-palota kulcsa Az alábbiakban közöljük lapunkban dr. Del Medico Imrének a levelét, amelyben hazánk felszabadulását követő időszak egyik nem mindennapi, kort és személyt — ez esetben Károlyi Mihályt — jellemző eseményét mondja el szemtanúi hűséggel. ,,A Károlyi-palota történetét ismertető érdekes cikk (Taxner-Tóth Ernő: A Károlyipalota; 1987/1. sz.) megemlíti, hogy a palotában helyezték el 1928-ban a Fővárosi Képtárt. Felmerülhet a kérdés, hogyan vált ez lehetségessé? Úgy, hogy a Horthy-rezsim perbe fogta — mai kifejezéssel koncepciós pernek nevezhető az eljárás — Károlyi Mihály volt köztársasági elnököt, a palota tulajdonosát. Az ítéletben vagyonelkobzás is szerepelt. így került az épület Budapest Székesfőváros kezelésébe. Károlyi Mihály a huszonhét évig tartó emigrációból hazatérve kapta vissza a palota kulcsát, amit azonban csak néhány percig tartott magánál. Mivel az események szemtanúja voltam, elmondom, hogyan történt. ' 1946 májusának egyik napján megkérdezte tőlem családom régi barátja, Zsolt Béla, a Haladás című politikai hetilap főszerkesztője, lenne-e kedvem elkísérni őt Győrbe, Károlyi Mihály fogadására. Hát persze, hogy volt hozzá kedvem. Autóval mentünk, a Weiss Manfréd Művek vezérigazgatója, Takácsy Konstantin által rendelkezésre bocsátott kocsival. Győrben a szociáldemokrata polgármesterrel, Udvaros Istvánnal az élen várták a Bécsből érkező hazatérőket. Két autóval jöttek: az egyiken Károlyi Mihály és Károlyi Mihályné, a másikon Bölöni György és felesége. Rövid üdvözlés, majd az állóbüfénél történő szerény étkezés után az összesen csak néhány gépkocsiból álló oszlop elindult — természetesen még a régi — bécsbudapesti országúton a főváros felé. Az akkori városhatáron, a Bécsi út és a Vörösvári út találkozásánál Kővágó József polgármester fogadta Budapest nevében a hazatérő Károlyit. Ezután a Batthyány tér felé tartó autóoszlop ráfordult a Kossuth hídra, és áthaladva a Kiskörúton, végighajtva a Kossuth Lajos utcán, befordult az Egyetem, a mai Károlyi Mihály utcába. A Kossuth Lajos utcától kezdve kétoldalt tengerész egyenruhába öltözött 19-es veteránok álltak sorfalat. A Károlyi-palota előtt ért véget az út. A palota emeletén Riesz István igazságügyminiszter fogadta a kormány nevében Károlyi Mihályt, és beszéde végén elcsuklott a hangja, amikor átadta neki a palota kapujának kulcsát. Károlyi Mihány szintén meghatottan mondott beszédet, amit azzal fejezett be, hogy visszaadta a kulcsot Riesznek, mondván: szolgálja a palota továbbra is azt, amit immár hosszú idő óta, a főváros lakosságának a művelődését. Károlyi Mihály ezután hosszabb ideig a Gellért-szállóban lakott, ahonnan később a Rózsadombra költözött. Második — 1949-ben kezdődő — emigrációjából már csak a hamvai tértek haza." Az igazolás igazolása A főváros felszabadításáért folyó harcok idejéről belénk rögződött képet egészít ki az a dokumentum, amelyet a szerkesztőségnek hozott a posta. Ez egy eredeti igazoló bizottsági határozat fénymásolata ,,A Magyar Ruggyantaárugyár rt-hoz és Leányvállalataihoz kiküldött Igazoló Bizottságtól", száma: 101/301. b./I., amely Nyerges Andort „igazoltnak jelenti ki." Pecsét, hat aláírás. De nem ez az érdekes és lényeges, hanem a kiállítás kelte: Budapest, 1945. január 21. 1986/12. számunk könyvkritikájában — Nyerges András: Szigorúan bizalmas történet — azt írta Jávor Ottó: ,,...1945. február 1-én még a legvéresebb harc folyt Budapest felszabadításáért, aligha adhatott ekkor igazoló bizottság igazolást". A kézhez kapott dokumentumhoz most a következőket fűzi. Örülök, hogy nem az író, hanem a kritikus tévedett. A történelmi hűség és hitelesség különösen fontos jelentős történelmi fordulat ábrázolásakor. Tudjuk, mennyire bántotta Solohovot egy hajóágyú-kaliber tévesen leirt adata. Ez az adat helyes, hiteles dokumentum bizonyítja. De az 1945. január 21-i dátum azért is érdekes, mert mutatja, milyen hihetetlen gyorsan megindult az élet, és megalakultak azok a szervezetek, amelyek segítették az ország, a főváros gazdasági, társadalmi, politikai talpraállását, újjászervezését. Egyébként a rendkívüli helyzet mindig szül rendkívüli eseményeket is, például, amikor a szovjet csapatok elérték a Nagykörút, vonalát, még lehetett időnként telefonálni Pest és Buda között, Budán még elkeseredett harc folyt, Pesten már újság, mozi, színház. Igaz, Pest január 18-án szabadult fel, Buda február 13-án, ez azonban nem cáfolja a lakosság életerejéről elmondottakat, melynek bizonyítéka a hozzánk került dokumentum is. Kár, hogy feladó és minden bejegyzés nélkül csak a puszta fénymásolat volt a borítékban, hiszen küldője bizonyára bővebb adatokkal is ki tudta volna egészíteni Budapest felszabadulásáról kialakult képünket. Viszont örvendetes, hogy olvasóink közt népszerű Téka rovatunk is, és érzékenyen reagálnak az ott megjelent írásokra. A szó becsülete Ambrus Kamill (1028 Budapest, Rákóczi u. 27.) kedves olvasónk publicisztikai hevületű tanulmányából, sajnos, csak néhány részt ragadhatunk ki, de talán ezzel is sikerül ráirányítani a figyelmet a téma fontosságára. Abban a reményben tesszük ezt, hogy a levélírónak majdan szerzőként is sikerül gondjainkat — van belőlük elég — megfogalmaznia. Most az újságírói nyelvről és magatartásról fejti ki véleményét. ,,Ma Magyarországon csak főiskolát vagy egyetemet végzett ember lehet újságíró. A megszerzett diplomához általában újságíróiskolái végzettség is járul... Diplomás emberekről feltételezik, hogy tudnak magyarul írni, olvasni, beszélni. Ez azonban nem így van. Bármilyen furcsa is, az iskolai végzettség nem garancia erre. Nyilván sehol sem tanítják, hogy más az írás és más a fogalmazás... Hogyan tanítsa a szülő gyermekét helyes mondatszerkesztésre, ha az általános iskolás piros golyóstollal megjelöli és odateszi eléje az újságban kinyomtatott, rosszul megírt mondatok tucatjait?... Tessék csak figyelmesen elolvasni bármilyen tárgyú.... újságcikket. Mindig található benne olyan mondat, amely úgy kezdődik: Igaz... yagy: Úgy tűnik, hogy... Olykor konkrét számadat elé is odaírják: Mintegy... A magyar ember megkérdez valamit, az újságíró szerint felveti a kérdést, azután áttekinti, majd kitárgyalja... A magyar ember megnéz valamit, az újságíró megtekinti. A magyar embernek fontos valami, az újságírónak alapvetően fontos. Ha a magyar ember munkát végez, akkor az újságíró szerint tevékenykedik, de a világért sem dolgozik, előfordul viszont, hogy az üzem elvállalatiosodik... Egyik napilapunk gépszedője vagyok. Eredetiben kapom a kéziratokat... Ha valaki, akkor én tudom, mit tesznek a nyomdászok azért, hogy egy cikk a magyar helyesírás szabályai szerint jelenjék meg... Általános tapasztalat, hogy az újságírók egy részének fogalma sincs az írásjelek rendeltetéséről, a szavak elválasztásáról, gyakran még a j és az ly helyes használatáról sem. Sokszor megesik, hogy a jól megírt cikket a rovatvezető vagy az olvasószerkesztő rontja el felesleges töltelékszavakkal, a cél: mindig a lehető leghosszabban megnevezni valamit, hadd fárasszuk az olvasót!... Gyakran hiányzik az újságíró személyes, elkötelezett állásfoglalása. Ha a sajtó megelégszik a dokumentálással, akkor az nem szocialista sajtó, csak tájékoztat, de nem szolgálja az ügyet, amiről ír. Ne feledjük: minden, a legapróbb sajtótéma is, valakinek vagy valakiknek fontos, része hazánk mindennapjainak. Közléséhez épp annyira kötelező a nyelv tisztasága, mint a tartalom tisztessége." Egyetértünk.