Budapest, 1987. (25. évfolyam)

4. szám április - Kaiser Anna: A Várnegyed építésének története 1886-1986

A Várnegyed építésének története 1886 — 1986 A budai Varnegyed mint műemléki jelentőségű terület áll védettség alatt, de nemcsak a „történelmi" korszakok építészeti alkotásait becsüljük meg, hanem a városi élet folyamatosságát is, amelyben minden korszak a maga módján alakította, formálta mindennapjainak színterét, a várost. Mutatja ezt a folyamatot az is, ha visszatekintünk arra, milyen volt a Várnegyed ötven vagy száz évvel ezelőtt, vagyis akkor, amikor Buda visszafoglalásának kétszázadik, illetve kétszázötvenedik évfordulóját ünnepelték. Afőváros fejlesztési törekvései 1886-ban még alig hagytak nyomot a régi Várnegyeden, de már kialakultak a feltételei azoknak a változásoknak, amelyek később jelentősen módosították a városrész arculatát. A főváros egyesítése után megkezdődtek a tárgyalások a Várhegy katonai erődjellegének megszüntetése érdekében, s ennek kimondása 1875-ben lehetővé tette a várfalak és kapuk lebontását. Az 1884-es Építési Szabályzat az I. övezetbe sorolta a területet, s ez lehetővé tette, hogy ugyanolyan négyemeletes házakat építsenek, mint amilyenekkel Pest belső részét és a főútvonalakat kívánták nagyvároshoz méltóvá alakítani. 1883-ban létrejött a Királyi Várépítési Bizottság, de a palota átépítése csak 1890-ben kezdődött. Ugyanekkor fogtak hozzá a Palota út kiépítéséhez — tervét már 1885-ben elfogadták —, amelynek során lebontották a Fehérvári kaput, később a királyi palota átépítése során a Ferdinánd kaput, közlekedési szempontokkal indokoltan a Hunyadi János út torkolatában lévő Ferenc József kaput s végül, 1896-ban, a Bécsi kaput. A fővárosnak és a Közmunkák Tanácsának minden intézkedése a Vár nagyvárosi fejlesztését célozta, amellyel szemben a történelmi múlt maradványai elmaradottnak, ódonnak és szegényesnek tűntek, amelyeket azonban a tudósok és műemlékvédők már akkor is értéknek tekintettek, de a kétféle szemlélet akkor még nem találkozott. A tudósok a középkor nyomait kutatták a levéltárakban, de magukon az ódon házakon is. Arányi Lajos a múlt században 75 olyan épületet vett számba, ahol a középkori építészet maradványai homlokzatokon, kapualjak ülőfülkéiben, földszintek bolthajtásaiban még világosan felismerhetők. Kezdeményezésére az Akadémia 1866-ban szöveges emléktáblákat helyezett el az egyes házak történetére vonatkozó adatokkal. E táblák egy része ma is látható a várbeli házakon. Az első nagyszabású építési munka Buda legjelentősebb középkori műemlékének, a koronázó főtemplomnak két évtizedig tartó restaurálása volt, mely 1874-ben kezdődött, és a visszafoglalás kétszázadik évfordulója idején még javában tartott. Ekkorra a templomot kiszabadították a kétoldalt hozzácsatlakozó épületrészek közül, azok lebontásával. Elfogadták a templom kiváló építészének, Schulek Frigyesnek azt a tervezetét is, amely a környezet végleges rendezése és méltó kialakítása céljából a Halászbástya építésére tett javaslatot. A következő évitzedek a léptékváltás jegyében teltek el. A millenniumra befejeződött a királyi palota látványos átépítése, és hasonlóan nagyszabású vállalkozásként születtek az új középületek is: a Pénzügyminisztérium palotája a Szentháromság téren, a Honvédelmi Minisztériumé és a Külügyminisztériumé a Dísz téren, a Belügyminisztériumé az Országház utcában, az Országos Levéltáré a Bécsi kapu téren. Az egyemeletes lakóházakat kezdték hatalmas bérpaloták felváltani, amelyeknek tövében a szomszédos kis házak esetlegesnek, ideiglenesnek tűntek. Am, ahogy egyre több és több ódon ház került csákány alá a Várnegyedben, úgy kapott egyre inkább hangot a korabeli sajtó hasábjain a sajnálkozás a patinás városrész történelmi jellegének és hangulatának pusztulása miatt. Látszott már, hogy ebben a változásban nem azonos értékek cserélődnek: a régiben az egyszeri és megismételhetetlen vész el, és ami a helyére kerül, az felépülhetne a város bármely más részén is. A tévedés belátása fejeződik ki a Közmunkák Tanácsa 1912. évi jelentésében, mely megfogalmazza, hogy ,,Budavárát, mint a székesfőváros egyik legrégibb városrészét, különleges helyzete és múltja predesztinálják arra, hogy fejlődési irányának megállapításánál mostani jellege lehetőleg megőrződjék". Ezt követte a főváros 1914. évi új Építési Szabályzatában hozott előírás, mely a Várban már csak háromemeletes (21 méter magas) ház építését tette lehetővé, mégpedig úgy, hogy annak építészeti kiképzése a környezettel összhangban legyen. 1928-ban az épületmagasságot tovább csökkentették 15,5 (majd 1940-ben 12) méterre. Részletes előírásokat hoztak a városkép védelmében. Az új épületek homlokzatának követni kellett a régiét, lehetőleg a korábbi értékes díszítések, kapuzatok stb. felhasználásával, illetőleg azokkal megegyezők alkalmazásával. Ebben a szellemben történt, hogy Buda visszavételének 250. évfordulójára a Közmunkák Tanácsa újjáépíttette a negyven éve lebontott Bécsi kaput. Kompozíciós egységet alkot a kapuval az az emlékmű (Ohmann Béla alkotása), melyet a főváros állított a Buda városáért elesett keresztény hősök emlékére. A szemben lévő várfalon egy másik emléktábla s a két évszámot jelölő emlékmécses (Ohmann Béla műve) mellett az Esztergomi rondellán emlékkereszt és harang (Bierbauer Virgil terve) jelölte a helyet, ahol először tűzték ki a magyar lobogót. Lent, a várfal alatt kapott helyet a magyar hajdúk emlékoszlopa (Gandtner Jenő műve); a várfalon a spanyol önkéntesek, a Mátyás-templom szentélye falán D'Aste Michele olasz alezredes emlékét őrzi egy-egy tábla. Ez alkalomra készült XI. Ince pápa szobra (Damkó József műve) a mai Hess András térre — s emléket állítottak a bástyasétányon a török védők vezérének, Abdurrahmán Abdi Arnaut pasának: ,,Hős ellenfél volt, békesség vele" — felirattal. Érdemes a ma arra sétálóknak böngészni az ötven éve állított emlékmű feliratait. Szemben a monarchia idején állított táblával volt egy másik, amely később a Helyőrségi-templommal együtt megsemmisült, ezért ennek szövegét érdemes felidézni: „Budapest főváros a hősök emlékének, kik Lipót király idejében, Loth. Károly és Bajor Miksa vezérek alatt 200 év előtt Budavárát a töröktől visszavívták" — itt a minden nemzetbeli hősök, a török védősereg vezére, a magyar nemzet névtelen hősei iránt kifejezett tisztelet egyaránt megfogalmazást kap. A következő évek Buda újabb ostromát és újabb pusztulását hozták. Ismét romjaiból épült újjá a város, és erre még ma is emlékeztet néhány üres telek, romos épület. 34