Budapest, 1987. (25. évfolyam)

1. szám január - Dr. Berti Béla: Lakók és lakások a fővárosban és az agglomerációs övezetben

fővárosban a népességnövekedés üteme lassult a 70-es években, a lakásépítéseké pedig fokozott ütemben folytatódott (újabb lakótelepek indítása, fellendülő magánerős építkezések), így a lakásépítkezések terén számottevő javulás állt elő, az övezetben azonban nagy eltérések voltak az egyes települések között. A lakások számának emelkedése mellett kedvezően változott a lakásállomány minősége (így komfortfokozata) és összetétele is. A fővárosban az egyszobás lakások aránya 1970-ről 1980-ra 49 százalékról 27,7 százalékra csökkent. A lakásállomány változásának összevont területi adatai (ezer lakásban), a népszámlálás és a prognózisok alapján: Terület; kerületek 1970 1985 2000 Budapest 1) I., V.—IX. 178,7 172,0 167,7 2) II., III., XI., XII. és XXII. 143,0 214,0 239,3 3) X., XIII., XIV. 116,7 153,5 166,5 4) IV., XV.—XXI. 188,0 266,5 347,5 Budapest összesen: 626,4 806,0 921,0 Agglomerációs övezet: 98,1 144,0 185,0 Budapesti agglomeráció: 724,5 950,0 1106,0 A lakásellátottság várható alakulását kedvezőnek kell tartanunk, mert valamennyi összevont területrészen és mind a két időszakban a lakások számának emelkedése meghaladja a lakónépesség számának növekedését, illetőleg a központi fekvésű kerületekben (1) a népességszám csökkenése nyolc és fél-, hat és félszer nagyobb a lakásszám csökkenésénél. Az elmondottak dokumentálására az alábbi táblázatban a népességszám és a lakásállomány változásának összevont területi adatait mutatjuk be: A népességszám A lakásállomány Terület; változásának százaléka kerületek 1970-1985 1985-2000 1970-1985 1985-2000 között Budapest 1) I., V.—IX. -31,4 — 16,3 — 3,7 — 2,5 2) II., III., XI., XII. és XXII. + 25,7 — 5,1 + 49,6 + 11,8 3) X., XIII. és XIV. + 3,5 — 8,3 + 31,5 + 8,5 4) IV., XV.—XXI. + 16,1 + 5,8 + 41,8 + 30,4 Budapest összesen: + 2,6 — 4,1 + 28,7 + 14,3 Agglomerációs övezet: + 27,1 + 17,4 + 46,7 + 28,5 Budapesti agglomeráció: + 6,2 — 0,4 + 31,1 + 16,4 A fővárosban az 1970-1979 közötti lakásépítések számának és területi elhelyezkedésének irányvonalát nagyjából-egészéből a IV. és az V. ötéves terv szabta meg. Akkor a lakásoknak közel kétharmada állami lakásként épült fel. A lakásépítésre fordítható tanácsi fejlesztési eszközök mérséklődése következtében 1981 óta csökkent az állami lakásépítés mértéke és aránya, ezzel egyidejűleg emelkedett a magánerős építésé. Ez a tény befolyásolta a lakásépítés területi megoszlását is. A központi fekvésű kerületekben (1) a lakásállomány kismértékű csökkenésének az volt az oka, hogy a városrészek rekonstrukciója, illetve rehabilitációja kapcsán lebontották a műszakilag elavult vagy életveszélyesnek nyilvánított épületeket, lakásépítésre viszont alig kerül sor (2000-ig 11 400 lakás építése várható). A budai oldalon (2) a lakásállomány növekedésének üteme fokozódott a VI. ötéves tervidőszakban. Az 1986 utáni években a túlzsúfolttá vált budai hegyvidék további beépítése nem folytatható, viszont a családi- és társasház-építés tartalékai a II. kerület külső részén (Pesthidegkúton) és a XXII. kerületben találhatók. A lakóterület jelentékeny bővítésére kerül sor a III. kerületben, részben telepszerű többszintes, részben alacsonyabb beépítéssel. Az említett három kerületben 19,3-24,3 ezer lakás építése várható; a XI. kerületben 4-5, a XII-ben 2-3 ezeré. A pesti városmaghoz csatlakozó és így átmenetet jelentő kerületekben (3) a lakásállományra meghatározó jellege volt a IV., V. és a VI. ötéves terv lakásépítkezéseinek, a jövőben csupán a XIV. kerületben növelhető számottevően a jelenlegi beépítési intenzitás. Itt a tervek szerint 6700-9700 lakás épülne, a X. kerületben ezer-kétezer, a XIII-ban 4800. 2000-ig a pesti oldal peremkerületeiben (4) növekszik a legnagyobb mértékben a lakásállomány. Ezen a területrészen — a tervek szerint — az ezredfordulóig 81,5-95,8 ezer lakás épül. Ebben kiemelkedő szerepük van a VI. ötéves tervidőszakban felépített lakásoknak és azoknak a szervezett, töbszintes lakásépítés számára javasolt területeknek, amelyeket nagy többségükben már előkészítettek, vagy előkészítés alatt állnak. Ezek közül a jelentősebbek: IV., Káposztásmegyer 17 600 lakással, XX., Szentlőrinci út 9 ezer lakással, XXI., Dél-Csepel 11 ezer lakással. Az agglomerációs övezet lakónépességének zöme ingázó, életformájuk megköveteli, hogy a lakásépítés legfeljebb 3-4 szintes beépítésű és, lehetőségek szerint, saját lakótelkes legyen. A 2000-ig felépítésre váró 41 ezer lakás 23 százaléka 3-4 szintes, 15 százaléka 1-2 szintes, 62 százaléka pedig családi házas beépítésűnek ígérkezik. A többszintes lakásépítés területei a városok és a dinamikusan fejlődő nagyközségek: Dunakeszi, Göd, Fót, Kerepestarcsa, Gyál, Szigetszentmiklós, Százhalombatta, Érd, Diósd, Budaörs, Budakeszi, Solymár, Pilisvörösvár, Pomáz és Szentendre. Jelentősebb területi tartalékok Diósdon és Pomázon vannak. Az elmondottakból kitűnik, és a budapesti agglomeráció regionális tervének számításai alapján is valószínűsíthető, hogy az 1990-es években a lakások száma fokozódó mértékben meg fogja haladni az igényjogosultak (családegységek) számát. A családegységek számának csökkenése részben a születések számának csökkenésével függ össze, másrészt viszont a családok további felaprózódásával, ami a legtöbb európai nagyvárosban végbemenő jelenség. E tekintetben (születések számának csökkenése, családok további felaprózódása, öregek magas száma) a főváros az övezetnél kedvezőtlenebb helyzetben van. A száz lakásra jutó lakónépesség: 1985 2000 1985 = 100 Budapesten 255 214 83,9 Az övezetben 300 270 90,0 A fenti mutatószámok aránya (1985=100) a főváros három összevont területrészén hasonló képet mutat, csupán a peremkerületekben 80,9. DR. BERTI BÉLA 17